Elhatárolódás

Sajnos nem jegyeztem fel a történelmi dátumot, hogy a jó Nyakó mióta cipeli a szót, de a sok év alatt igazán elismerésre méltó teljesítményt nyújtott. Mert nem lehet könynyű 20-25 szavas szókinccsel a legnagyobbik kormánypárt üzeneteit közvetíteni. Igaz, amennyi mondanivalója az MSZP-nek van, annak szabatos megfogalmazásához a 20-25 szó bőven elegendő. Ha Nyakó majd kiadja az Összegyűjtött szóvivéseim című életműkötetét, nem kell sok papírt pazarolnia. Ha az a mondat, hogy „A Fidesz (Orbán Viktor) határolódjon el a szélsőjobboldali pártoktól, egyénektől, jelenségektől, kijelentésektől”, szerepel benne, akkor minden benne lesz.
Egy biztos, a Fidesz nem hivatkozhat arra a történelem ítélőszéke előtt, hogy nem szólították fel időben, elégszer, kellő eréllyel az elhatárolódásra. Magára vessen, hogy a nyomatékos felhívásoknak nem tett eleget. Pedig már nagyon vártuk, mi történnék, ha egyszer, véletlenül, mégis… Féltünk, valami szörnyű kataklizma jövend, valami soha nem volt, váratlan esemény, mondjuk Lendvai Ildikó átpártol a Kósáné fodrászához, Gyurcsány csak a tisztességesen szerzett vagyonát tartja meg, s beáll kolduló barátnak, Veres János tekintetében megcsillan az értelem fénye – na jó, az utóbbi tényleg akkora képtelenség, hogy inkább bekövetkezett a Fidesz elhatárolódása. A Magyar Gárdától elhatárolódott a legnagyobb ellenzéki párt több vezető személyisége is, ám feszült várakozásainkban csalódnunk kellett, nemhogy a Veresében, egyáltalán senkinek a tekintetében nem gyúlt fény, Nyakó és párttársai egyszerűen tudomást sem vettek az eseményről, mintha mi sem történt volna, hajtogatták tovább: a Fidesz (Orbán Viktor) határolódjon el a Jobbiktól, a gárdától, a szélsőjobbtól. (Legalább azt mondaná, hogy „határolódjék el”! Mégiscsak ikes ige.)
A baloldalt nem szokták elhatárolódásra felszólítani. Mert minek…? Nyakó azzal rázza le magáról az ez irányú kezdeményezéseket, hogy folyamatban lévő ügyekről nem nyilatkozik. A lezárult ügyekhez meg már nincs mit hozzátennie. Ám az esetek nagy többségében az MSZP az elhatárolódásnak egy speciális változatát alkalmazza. Hazudik. A meg nem történt eseményeket valóságosnak állítja be, a tényeket letagadja, rágalmakat kohol, bizonyítékokat elhallgat vagy hamisít. Az MSZP tizennyolc éve nem kíván elhatárolódni az MSZMP-től, népszavazás kötelezi, mégsem hajlandó elszámolni az örökölt, rablott vagyonnal, helyette váltig azt hazudja, számtalanszor megtette. Hisztérikusan követeli a szélsőségektől való elhatárolódást, miközben azokat kiáltja ki a lehető legszélsőségesebbeknek, akik számon kérik rajtuk a nemzeti vagyon elsíbolását. Ugyanis ha a haladás elkötelezettjei belemancsolnak a közpénzekbe, az a baloldali „értékrend” szerint nem tekinthető szélsőséges cselekedetnek.
Az MSZP nem érzi szükségét a Zuschlag Jánostól való elhatárolódásnak sem. Akkor sem tette, amikor nevezett politikai üstökös a holokauszton idétlenkedett, akkor csak kivonták Budapestről, Bács-Kiskun megyében megfelelt így is. Ahogy most sem határolódik el, hiszen „csak” 80 millióval nem tud elszámolni, az meg a szocialisták szintjén tanulópénz. Igaz, a nyomozás során a gyanú gyorsabban fejlődik, mint a magyar gazdaság, és a kezdeti, számviteli fegyelem megsértésének alapos gyanújáról a bűnszövetkezetben elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntettének gyanújára kerekedhet, tovább hizlalva egy kis okirat-hamisítással, esetleg egy kis hűtlen kezelés gyanújával. Az is körvonalazódik, hogy Zuschlag egyre kisebb pont a történetben. Ám ha levetkőzzük (szélső)jobbos elfogultságunkat, akkor nem történt több, mint ezúttal nem sikerült törvényes keretet adni annak a mindennapos folyamatnak, amikor közpénzek landolnak kormány közeli szervezeteknél, baloldali zsebekben. Aki ezen fennakad, ezt szóvá teszi, az szélsőséges, hovatovább nyilas-náci-fasiszta, akitől el kell határolódni.
P. S. Gyurcsány Ferenc elveivel ellenkezik, hogy pályázatok elbírálásába, közpénzek szétosztásába beleszóljon. Hamarosan kiderülhet, hogy a kormányfő hű maradt-e elveihez.