Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik, lelkem úgy óhajt Uramra… – ezzel a gyönyörű zsoltáridézettel búcsúzott a világtól Polcz Alaine. Ő, aki évtizedeken át testközelben élt a halállal. Pszichológusként a tanatológiát választotta, és a haldoklók ápolásának, lelki vigaszának apostola lett. Megteremtette Magyarországon a hospice-mozgalmat. Alapműveket írt a gyerekek haláltudatáról és sok egyéb rokon témáról. Műveit ma kézikönyvként forgatják.
Már nagybetegként közös kiadványt publikált Bitó Lászlóval; megrendülten olvastam Az utolsó mérföld című könyvét, beszélgetésük a lélek legmélyéig hatolt. Polcz Alaine hitt abban, hogy nem fejeződik be földi barangolásunkkal a lélek léte. És kereste (meg is találta) a fogódzót a hitben. Férjével, Mészöly Miklóssal haláláig egymást szellemileg is ösztönző társkapcsolatban éltek. Szépírói munkássága az Asszony a fronton című dokumentumregényével indult, hogy jó másfél tucatnyi könyve jelenjék meg az elmúlt másfél évtizedben. 2001-ben már megelőlegezte az Élet és halál titkait.
Orbán Balázs: Olyan közösségi terekre van szükség, ahol nem a gúny, a szétverés és a sunyiság az úr
