Hogy ügyesen másolnak, az a kínaiakról eddig is köztudomású volt: elég, ha csak az utóbbi hetekben címlapokra került történetekről teszünk említést. Például arról, hogy Németországban kínai kémprogramokat találtak magáncégek és kormányhivatalok számítógépein. Vagy arról, hogy a legújabb Harry Potter-könyv nem hivatalos kínai fordítása 24 órával az angol nyelvű könyv premierje után már készen volt, mivel ennyi ideig tartott, amíg kínai diákok lelkes hada az interneten szervezett csapatmunkában lefordította a terjedelmes alkotást. Sőt csakhamar megjelent egy olyan változat is, amelyet a brit írónő sosem vetett papírra: a Harry Potter és a kínai birodalom című alkotás.
Ennek ellenére a kínaiak tudnak még meglepetést okozni a másolás terén is: e hét közepén arról adtak hírt a nemzetközi hírügynökségek Kínából, hogy egy állami energiavállalat korrupció miatt bíróság elé állított pártfőtitkára plagizált bocsánatkérő levelet nyújtott be a bíráknak. Cang Szao-csang ráadásul, arcátlan módon, a párt belső terjesztésű lapjából ollózta ki az ott korábban közölt levelet, amelyet egy másik korrupciós ügy kapcsán fogalmazott meg egy bűnbánó falusi párttitkár. Miután a lopásra fény derült, természetesen nem fogadták el Cang bocsánatkérését. Az eset nem csupán a korrupcióra jó példa, hanem arra is, hogy az eredetiség nem tartozik a hivatalnokoktól elvárt legfőbb erények közé Kínában. Igaz, a hagyományos konfuciánus értékekkel a haszonlesés, a korrupció is összeegyeztethetetlen, de a tekintélytisztelet és a feljebbvalók iránti feltétlen engedelmesség is elvárás, amelyben a „győztes csapaton ne változtass” alapelv is benne foglaltatik: azaz ami működik, azt vedd át, hasznosítsd, ahelyett hogy folyton új dolgokon törnéd a fejed.
Kétségtelen azonban, hogy Konfucius tanításait manapság a kiterjedt korrupció elleni fegyverként forgatja a hivatalos politika: nemrégiben az a könyv, amely egyszerűsítve, széles néprétegek által hozzáférhető módon szemezgetett tanításaiból, óriási siker lett Kínában – a Harry Potter-könyveknél (eredetit és hamisítványt is egybevéve) is több fogyott belőle. Nyilvánvaló a törekvés, hogy a harmonikus társadalom képét példaként állító bölcs tanításaival a rend iránti igényt táplálják az állampolgárok (alattvalók?) lelkébe.
Aggodalomra van is ok, hiszen egyre-másra látnak napvilágot az olyan korrupciós ügyek, amelyek meghökkentően hatnak a XXI. században. Az egyik legelképesztőbb a most nyáron történt eset, amely gyilkosságot is magában foglalt, és egyik főszereplője kitartott nő volt.
Egy felrobbantott szerető.
A kelet-kínai Csinan városában 2007 júliusában gépkocsiba rejtett pokolgép robbant: az autót vezető ifjú hölgy, Liu Haj-ping életét vesztette, két járókelő pedig megsérült. A merénylet mögött nem terrorista szervezet állt: hamar kiderült, hogy a gyilkosságot a város kommunista párttitkára, a 61 éves Tuan Csi-he rendelte meg. Történt ugyanis, hogy a pártfunkcionárius, sok magas rangú kínai tisztviselőhöz hasonlóan, szeretőt tartott, akit a szokásoknak megfelelően a kapcsolatért pénzzel, autóval és jól fizető álláshellyel jutalmazott. A kitartott barátnő azonban idővel kényelmetlenné vált: egyre többet követelt. A párttitkár lassacskán megelégelte a dolgot, és kiadta Liu útját, ám a nő zsarolni kezdte a kínai hivatalnokot: tudta, hogy Tuan Csi-he nem fizetéséből, hanem csúszópénzekből tesz szert arra a hatalmas jövedelemre, amelyből nők kitartására is telik. A funkcionárius ezek után a város rendőrkapitányával szövetkezett, és pokolgépet helyezett el Liu kocsijában.
Az ügy önmagában is érdekes, de igazából Kínában olyan átfogó jelenségről van szó, hogy a korrupcióellenes törvénybe családtagok és barátok mellé nemrégiben a „kitartott nők” kategóriáját is be kellett venni: ezek a nők ugyanis rengeteg pénzt visznek el, ami óriási csúszópénzek elfogadására készteti a hivatalnokokat. Márpedig ilyen szeretőt tartani bizonyos beosztás felett Kínában bevett szokás. „A közvélekedés úgy tartja – írja az ügyben az ázsiai hírekre, elemzésekre szakosodott Asia Sentinel nevű hírportál –, hogy (akárcsak a kommunista idők előtti Kínában a császárok és a gazdag emberek) a hivatalnokok az állás velejárójaként tekintik az ilyen szeretőket, és minél magasabb a hivatal, annál csinosabb és több lesz a nő. Mao főtitkár például több tucat szeretőt tartott. Csiang Cö-min, aki 1989-től 2002-ig állt a párt élén, a széles körű vélekedések szerint két ilyen nővel rendelkezett…”
A történet távolinak és egzotikusnak tűnik, de a leírt jelenség – talán más formában – a nyugati országokban is jellemző lehet, legfeljebb kevésbé tekinthető kulturális hagyománynak.
Például Magyarországon. Obersovszky Péter újságíró ezen a szálon próbálta felfejteni a magyar „arisztokrácia” titkait tavaly megjelent könyvében (amely persze nem tekinthető forrásértékű munkának, inkább csak ponyvának). A haverok című könyvének fülszövegében így fogalmaz: „A szex a kulcs. A krimiben is az érzelmi és szexuális viszonyok vezetnek a megoldáshoz. A brókerügyben nemhogy nem nyomoztak az intim viszonyok után, de bizony senki még csak fel sem vetette a kérdést: Ki kinek a kije? Ki kivel van, volt? Tudják: Keresd a nőt!, és az teljesen mindegy, hogy aktuálisan az épp férfi vagy nő. Veszedelmes viszonyok! Csak koccintanak. Már a KISZ-tábor óta tudják, maguk között vannak. Az egykori kommunista elit tagjai. Azé az arisztokráciáé, amely a 40 évi kommunizmusban gyökeredzik, és onnan hagyományozódott át a mába. Baráti és családi szálak kötik össze őket, mondhatjuk, a csattogó lepkét is együtt húzták ovis korukban. Most is láthatatlanok. Előjogokat és védettséget élveznek.”
Nem tudom, mennyire lehet persze komolyan venni a bulvárban utazó Obersovszkyt és könyvét. Mindenesetre elgondolkoztató, hogy a magyar szerkesztőségekben a hetvenes évek Watergate-ügyének jelszava mellé (Kövesd a pénzt!) eztán kiakaszthatják majd azt is: Keresd a nőt!
Ha így van, akkor viszont tanácstalan vagyok, hogy nekünk, magyaroknak miféle hagyományhoz kellene visszanyúlnunk, hogy országunkat a rend törvényei szerint működtethessük ismét. De hátha a most Kínából visszatért Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek erre is lesz valami ötlete.
Erdogan megerősítette álláspontját Ciprus kapcsán
