Voltak-e kételyei az átigazolásával kapcsolatban, és ha igen, azok erősödtek vagy gyengültek az elmúlt három hónapban?
– Persze hogy voltak, hiszen nagyon szerettem a Fradit, ott rendeztem be az életemet. Amúgy is nehéz szívvel mentem el, hát még hogy idegen országba indultam. De most már azt mondom, előbb kellett volna váltanom, akkor nem „ragad be” annyi pénzem, ráadásul a Hypónál is sokkal kedvesebben, barátságosabban fogadtak, mint ahogy vártam.
– Pedig a Hypo kívülről jól fizetett, érzelemmentes, szuperprofi rabszolgák gyülekezetének tűnik, élen a hajcsárral, Gunnar Prokop menedzserrel.
– Ez tévedés. Ha máshová szerződöm, jobban kereshetnék, mint a Hypónál, és Prokop sem hajcsár. Csak időnként benéz a csapathoz, elmondja, hogy rendben van, tornát nyertünk, de ez nem jelent semmit, a Bajnokok Ligájára kell majd öszszekapnunk magunkat, mert annak a megnyerése a cél. Egyébként egyértelműen Németh András a főnök.
– Tősgyökeres südstadti segítője, Kovács Ferenc szerint nem is akármilyen. Állítja, ő már vagy tizenöt edzővel dolgozott a Hypónál, de Némethéhez megközelítő munkát egyiknél sem tapasztalt. Így gondolják ezt a különféle nációkból összevásárolt játékosok is?
– Tisztelik Andrást, és tartanak is tőle. Mi már ismerjük a Fradinál használt módszereit, figuráit, de az ittenieknek minden új és nagyon tetszik. Bár a koreai irányítónk kezdetben eléggé ki volt borulva, mert kiválóan cselez, és korábban egészen szabadon játszhatott. Javasolta is, hogy miután nem beszél túl jól németül, inkább bemutatná a figurákat, nem pedig bemondaná azokat, mire András azt felelte: nehéz lesz, mert huszonhat figura van. Mostanra viszont mindenki megértette a rendszer lényegét, bele is tagolódott, és a koreaiak is megnyugodtak, mert látják, hogy nem veszítik el a kreativitásukat.
– Legfeljebb annyiban, hogy érkezett melléjük, eléjük egy gólzsák, bizonyos Tóth Tímea, akit azért ki kell szolgálni. Érzi, hogy a három gólkirályi címmel mennyit lépett előre a csapathierarchiában? Illetve mennyire segít ebben ráadásként az, hogy az edzőjével együtt jött?
– Igazából nem érzem, hogy másként néznének rám a többiek, mint kezdetben. Szerintem nem is játszom kimagaslóan. Tény, hogy szórom a gólokat, de még van hova javulnom. András személye pedig számomra biztosíték. Ő hozta ki belőlem ezt a játékost, aki vagyok, nélküle nem is biztos, hogy belevágok ebbe az egészbe, az olimpiáig mindenképpen szerettem volna vele dolgozni.
– Az olimpiáig, amelyre még ki sem jutottak. Ön szerint melyik siker az elérhetőbb: a Hypo számára a BL, vagy a magyar válogatottnak a decemberi franciaországi világbajnokság megnyerése?
– Azt hiszem, előbbi. A Hypónál kitűzött cél a BL-győzelem, a válogatottól pedig azt várom, végezzen olyan helyen, hogy olimpiai selejtezőt rendezhessen. Tehát jusson be a legjobb négy közé.
– A Ferencvárosnál is ez az alapigény, természetesen a magyar NB I-ben. Mikor értesült arról, hogy előző klubja három góllal kikapott az újonc Derecske otthonában, és hogyan fogadta a hírt?
– Gyakorlatilag a meccs lefújásának pillanatában hallottam, mi történt, mert Andrást azonnal hívta a fia otthonról. Megdöbbentem, mert újonc nem szokta legyőzni a Fradit, de ez a pofon szerintem még jókor jött. Ezt szerencsére már a Cornexi elleni mérkőzés, különösen a második félidő megmutatta.
– Bizony, a Ferencváros már javában játssza a kemény meccseket. A Hypóra mikor vár az első valamirevaló erőpróba?
– Novemberben, a BL-ben. Az osztrák bajnokság számunkra nem értékmérő. Úgyhogy készülök a BL-re, a vb-re, aztán remélhetőleg az olimpiára.
– Annál messzebbre még nem tekint? Úgy is kérdezhetném, ha lejár a kétéves bécsi szerződése, most mit tart a legvalószínűbb folytatásnak: marad a Hypónál, világvándor lesz, vagy hazatér Magyarországra?
– Amióta eljöttem otthonról, eléggé megváltoztak az érzéseim. Az ember hamar beleszokik a jóba, ezért most annak a legkisebb az esélye, hogy két év múlva Magyarországon folytatom. Ha számot kellene mondanom, nem több, mint harminc százalék.
origo.hu
Szívszorító képek, ugyanoda emelték ki az összetört motorcsónakot, ahová a Hableány került öt éve
