Ki fizeti a vízágyút?

Minap kérdést intézett Magyarországhoz az Európai Unió: ugyan, milyen apropóból vásároltunk közösségi pénzből három darab izraeli vízágyút a magyar rendőrség részére? Ezzel ugyanis nem gyarapítottuk az EU hadi arzenálját, mindössze regionális balhéink kezelését „segítjük”. Összegezve: postafordultával utaljuk vissza az Izraelnek kifizetett több mint háromszázmillió forintot korábbi helyére, különben…
Kicsit sarkosra fordítva, ez annyit jelent, hogy a tekintetes magyar kormány már nem csupán a kétkezi lakosságot, hanem az Európai Uniót is meg akarja lopni. Csakhogy ott már jó ideje fokozottan figyelnek ránk. Ami adat, számla, nyugta, statisztika, görbe miegyéb ebből az országból kimegy Brüsszel felé, azt újabban kettős távcsővel nézik odaát – és a maguk szemszögéből igazuk is van. Gyurcsány óta hazudós országnak nézünk ki, vagyis a mi szatyrunkat át kell nézni kifelé menet a bevásárlócenterből… Ez nagyon szomorú. Eddig két vízágyúja volt a magyar neoávéhának, most öt lesz, vagyis bátrabban lehet majd tömeget oszlatni. Azonkívül kicsit talán a fölhevült átmeneti miniszterelnök is megnyugszik majd, ha mégsem, akkor ott a vizes lepedő…
Tegyük szívünkre a kezünket, kinek volt itt szüksége kettő helyett öt vízágyúra? Adja magát a válasz, aki be van gazolva. Gyurcsány Ferenc fél a saját népétől, mesterlövészeket küld fel a Nemzeti Múzeum tetejére március tizenötödikén, kordont állít az Országház köré… Most izraeli vízágyúkat vesz, mire rászólnak Brüsszelből, hogy hé, ne az unió pénzéből. Ez a trükk nem jött be a pókerarcú államférfinek.