Tizenkettedik alkalommal rajtolt augusztus utolsó hétvégéjén a Parlament elől a Magyar borok útja elnevezésű rali, amelyen közéleti személyiségek, sportolók, zenészek és politikusok indulnak, hogy a történelmi borvidékek meglátogatásával népszerűsítsék a magyar bort, gasztronómiát és vidéket. A mintegy százharminc autóból álló mezőny egyik állomása Szeremley Huba badacsonytomaji borháza volt. A neves borász távol tartja magát a közélettől, a médiában ritkán nyilatkozik, húszéves tévékészülékét is ritkán kapcsolja be. Örömmel éltünk a ritka lehetőséggel, hogy megszólaltathatjuk, és elsőként arról érdeklődtünk: egy tavaszi fagyokkal, nyári aszállyal és kánikulával nehezített év után milyen termésre számít?
– Ez még a jövő kérdése – válaszolta Szeremley Huba –, mert közbeszólhat az öreg isten egy-két jégesővel, viharral, sok-sok csapadékkal vagy nagy széllel is. Jó termést várok, legalábbis nálunk, Badacsonyban az elmúlt évek legkiemelkedőbb termése ígérkezik, de úgy vagyok ezzel, mint a kínaiaknál, ahol ha fiúgyermek születik vagy nagy termés ígérkezik, inkább sírnak, nehogy az istenek megirigyeljék őket. Ezért mi is inkább sírunk, és erre van ezer más okunk is, hiszen az agráriumban nem túl fényes a helyzet.
– Három éve vagyunk az unióban, így talán levonható valamiféle következtetés: milyen irányba kell indulnia annak, aki uniós pénzekből szeretné fejleszteni vállalkozását?
– Úgy látom, az unió azt szeretné, hogy minél kevesebb bor kerüljön a piacra. És ami még fontosabb: céljuk az, hogy a bornál – ugyanúgy, mint az üdítőitaloknál – ne jelenjen meg a termőhely, a genius loci, tehát a borász vagy a termelő arca, a mögötte lévő kisebb vagy nagyobb közösség. Úgy gondolják, az az ideális, ha fajták vannak, mint a kólákból: ugyanolyan íze legyen a kékfrankosnak mindenhol, függetlenül attól, hogy Ausztráliában vagy Bombayben készült, mert ekkor építhető köré eladható márka. Mi Magyarországon az elkövetkezendő pár évben a szőlőtőkék húsz százalékát szó nélkül ki fogjuk vágni (mert ezért fizet az unió), és ezzel elérjük azt is, hogy eltűnhetnek jó nevű, az országra jellemző szőlészetek és borászatok, amelyeknél van arculata a bornak és a szőlőnek. Jönnek majd helyettünk az arc nélküli multik az egyenboraikkal, mi pedig elmondhatjuk magunkról, hogy Kelet-Közép-Európában kivágtuk a szőlőt azért, hogy megmentsük a nyugat-európai termelőket.
A borúlátó borász szavairól egy tavalyi könyvszenzáció, Olivier Torres Borháború – Tradíció vagy globalizáció? (Alinea Kiadó, 2006) című munkája jut az eszembe. A nagy szakmai vitát kiváltó könyv a bor „mcdonald’sosítását” írja le egy franciaországi példán keresztül: egy betelepülő amerikai cég, a Mondavi-csoport különleges minőségű termékkel lép piacra, ám a helyi termelők ellentámadásba lendülnek. Vezetőjük megtanulja a modern marketing elemeit, így frappáns kritikáját megismeri az egész világ: „a Mondavi bora joghurtból van”. A különböző termelői kultúrák között vívott borvilágháborúról szóló kötet 2005-ben elnyerte a L’Expansion Management Review folyóirat „Az év tényfeltáró könyve” díját, hiszen olyan kérdéseket feszeget, amelyek mindenkit érintenek: honnan jöjjön az a tőke, amely elengedhetetlenül szükséges a fejlődéshez, a minőségi termeléshez vezető korszerűsítéshez? Mindenható-e a marketing, vagy kell valós teljesítmény is a reklám mögé a sikerhez? És megőrizhető-e a nemzeti jelleg a globális harcban?
*
Érdemes megvizsgálni a számokat: az Európai Unióban jelenleg 2,4 millió gazdaságban termelnek borszőlőt összesen 3,6 millió hektáron. Ezt a területet mindenképpen csökkenteni szeretnék a termelés visszafogása érdekében, és ezért fizetni is hajlandók a gazdáknak: a tervek szerint öt év alatt kétszázezer hektár kivágását finanszíroznák. Magyarországon 192 ezer hektár szőlőművelésre alkalmas terület van, a nyolcvanas évekig ennek nagy részét meg is műveltük. Azóta folyamatosan csökken az erre a célra használt termőfelület: 2000-ben százharmincezer hektáron termeltünk szőlőt, jelenleg pedig mindössze hetvennyolcezer hektáron érnek a fürtök. Ezek döntő része – hetvenöt százaléka – fehérborszőlő. Tavaly 3856 hektárnyi tőke kivágására kaptak pénzt a gazdák (hektáronként 1,1 millió forintot), az idén pedig kétezer hektárnyi kivágását lehetett megpályázni jóval nagyobb támogatásért cserébe, hiszen termésátlagtól függően akár hárommillió forintnyi uniós pénzt is lehetett kérni. A szakemberek a tavalyinál tíz százalékkal kevesebb szőlőt várnak, ám a termelőket pótolhatja a magasabb ár, hiszen az idén kilónként 75–80 forintért veszik meg a korai fajtákat, és ez jelentősen magasabb a tavalyi felvásárlási árnál.
Borreformra készül az unió is. A várhatóan 2008 közepére elkészülő új szabályozásról nagy a vita, hiszen a támogatás mértéke és jellege nemzeti érdekeket sért. A nyugati államok például érdekeltek a borlepárlás jelentős támogatásában, míg nekünk a területalapú támogatás kiszélesítése volna a megfelelőbb. Heves szakmai vita alakult ki arról is, hogy tiltsák-e a must savazását vagy a cukortartalom kiegészítését. A magas bel- és savtartalmú magyar borszőlő esetében az előbbi nem okozna problémát, ám a cukorfokkal néha bajok vannak, mert a magyar kistermelők nem tudják megvenni a tízmilliókba kerülő mustsűrítőket. A kiváló technológiával rendelkező francia, spanyol vagy olasz termelőknek ez nem gond, nekik inkább a savtartalommal vannak problémáik, ezért ők a savazás engedélyezésében érdekeltek.
Több pincészetet meglátogatva levonható a következtetés: az idén rendkívüli évjárat várható, bár a tartós kánikula megviselte a szőlőt (elsősorban az új telepítéseket), és mindenütt korábbi, nyári szüretre kényszerültek. Az enyhe tél és a korai tavasz miatt már augusztus elején elkezdődött a csabagyöngye szüretelése, majd puttonyokba került az Irsai Olivér, a rizling, az oportó, és tart már a szürkebarát betakarítása is. A szakemberek azonban attól tartanak, hogy a tartós kánikula miatt alacsony lesz a bor savtartalma, és ennek következtében jellegtelen, „unalmas” borok készülnek.
Magyarország piacvezető borászatában, az évente csaknem tízmillió palack bort és pezsgőt értékesítő badacsonyörsi Varga Pincészetben megtanultak „marketingül”: az egész hazai ágazat 2005-ben (listaáron) 268 millió forintot költött reklámra, ebből 63 milliót Vargáék fizettek ki. Ezenkívül minden lehetőséget megragadnak a médiában való szereplésre: Varga Péter rendszeres vendége tévé- és rádióműsoroknak, július 31-én Ordacsehi mellett pedig kamerák és fényképezőgépek kereszttüzében kezdték el Európa legkorábban érő fajtájának, a Balaton déli partján növekedő csabagyöngyének rekordidejű szüretét. Az augusztus végén a boltokba került újborukkal, a balatonmelléki csabagyöngyével megpróbálnak bejutni a rekordok könyvébe is, hiszen szakembereik szerint az északi féltekén a november hatodikán forgalomba kerülő olasz újbor mellett a szintén novemberi francia beaujolais-t tartották a legkorábbi bornak.
A borrali mezőnye saját kézzel dugózhatta le magának az év első borát – a száraz fehér tájbor úgynevezett nullaérlelésű, vagyis az erjedést követően néhány napon belül palackozták. Varga Pétert a napokban arról kérdeztük, hogyan fogadta a piac a százötvenezer palackkal a boltokba került újbort. Az ismert borász szerint a csabagyöngye bevezetett termék, hiszen ez már a hatodik évjárat, és túl nagy meglepetést nem okozott az idei korai megjelenés sem, mert a fogyasztók számítottak az idő előtti szüretre. Inkább azon döbbentek meg, hogy a kánikula nem tett jót a szőlő érésének, hiszen kevesen tudják, hogy harminc fok felett lelassul a vegetáció, a szőlő ugyanis így védekezik a magas hőmérséklet ellen. Ha nincs tartós meleg, még korábban kezdődött volna a szüret, állítja. Varga Péter az idén nem számít különösen jó évjáratra – szerinte is a savak ellen dolgozott a nagy meleg. Ugyanakkor nem vár nagy bajt sem – közepes termésátlagot és közepes évjáratot tippelt –, hiszen a történelmi borvidékek nem véletlenül alakultak ki, épp attól váltak azzá, hogy különleges klímájukkal korrigálni tudják az időjárás kilengéseit.
Kíváncsiak voltunk a vörösboros gazdák véleményére is, ezért megkérdeztük a borrali egyik szakmai igazgatóját, Bock Józsefet is. Bár a rendezvény kifejezetten politikamentes, nem lehetett kihagyni egy erre vonatkozó kérdést, hiszen az egyik baloldali hetilap szóvá tette az agrárminiszterrel készített interjúban, hogy a villányi borász magas állami kitüntetést kapott, pedig „csak a bora vörös”.
– Azt hiszem, hogy aki ezt megkérdezte, az megkapta a megfelelő választ a minisztertől – válaszolta Bock József. – Az a fontos, hogy a munkát értékeljék, és nem kell az embereket szétszakítani politikai határvonalak mentén. A nagyvilágban mákszemnyi nép vagyunk, de ha tudunk mutatni valamit, ami másnak nincs, akkor talán ránk is figyelnek egy kicsit. Úgy vélem, a magyar bor ebbe a figyelemfelkeltésre alkalmas kategóriába tartozik, és ha mi is hiszünk abban, hogy a magyar gyümölcs és a belőle készült termékek nagyon gazdag íz- és zamatanyaggal rendelkeznek, és ezt minőségi termékekké is tudjuk formálni, akkor ezt el fogja ismerni a világ. Az elmúlt tizenöt évben sok helyütt be is tudtuk ezt bizonyítani, de tény, hogy pillanatnyilag nincs megfelelő kapacitásunk a szükséges nemzetközi jelenléthez. Első lépésben a magyar fogyasztónak kell bizonyítania, hogy szereti és megbecsüli a hazai terméket, és nyugodtan kimondhatjuk, hogy a magyar borra egyre nagyobb a kereslet itthon. Minden bizonnyal azért is, mert sokat fejlődtek a borászok az elmúlt években, és sokat tettek azért, hogy jó borok kerüljenek az asztalra.
A villányi borosgazda nem tartja rendkívül korainak az idei szüretet, emlékeztet arra, hogy 2000-ben és rá három évre is augusztusban kezdtek neki a betakarításnak. Azzal viszont egyetért, hogy ez rendkívüli év volt, hiszen a nagy meleg kissé lelassította a vegetációt, de utána jött a csapadékos idő, amely „rendbe tette a szőlőt és a mi lelkivilágunkat is”. Aki keveset hagyott a tőkén, nem terhelte túl, annak a 2007-es év rendkívül jó évjáratot hoz, és abban is bízhat, hogy az alacsony savtartalmat pótolja majd a magasabb cukor- és beltartalom. Bock József jó marketingeszköznek tartja a borralit a magyar bor népszerűsítésére, de azt sem tagadja, hogy az ebben részt vevő borászoknak is nagy áldozatot kell hozniuk, hiszen nem mindenki engedheti meg magának kétszázötven ember ingyenes borkóstoltatását.
– Könnyen megeshet, hogy egy jól sikerült bemutatkozás után a boltok polcairól sokkal jobban fogy majd annak a bora, aki vállalta az áldozatot, ezért arra biztatok mindenkit, hogy picit az erején felül is próbáljon jelen lenni, mert akkor nagyobb esélye van a túlélésre – mondta búcsúzóul.
A borász szavait támasztja alá a GfK Hungária által készített felmérés eredménye is. Az augusztus közepén közzétett adatok szerint a borpiac átrendeződése a minőségi termékeknek kedvez, és a bor egyre kedveltebb italnak számít Magyarországon. A háztartások privát fogyasztását vizsgálva kiderült, hogy honfitársaink ötöde legalább hetente egyszer, de néha többször is fogyaszt bort. Míg 2005-ben a lakosság 41 százaléka, addig 2007-ben már csak 38 százaléka nyilatkozott úgy, hogy soha nem fogyaszt ebből az alkoholfajtából. A bor kedveltsége a vásárlások eredményeiből is nyomon követhető, hiszen a 2004. évben mért négyszázalékos, majd a 2005. évi ötszázalékos fogyasztásbővülést követően 2006-ban már 13 százalékkal növekedett az otthoni fogyasztásra megvásárolt bormennyiség. A borpiac fokozatos átrendeződését mutatja, hogy miközben a minőségi borok ára tíz százalékkal emelkedett, addig a mennyiségi piacnak még mindig valamivel több, mint 40 százalékát adó asztali borok ára hat százalékkal csökkent. Tavaly az azt megelőző évhez képest kevesebb háztartás válogatott az asztalibor-kínálatból, míg a minőségi bort vásárlók száma nőtt, és ezeket leginkább diszkontokban és hipermarketekben vásároltuk meg.
Magyarországon évente mintegy hárommillió hektoliter bor fogy, ebből száznyolcvanezer hektoliter import, főleg olcsó olasz termék. Jelenleg évente hatszáz-hétszáz hektolitert exportálunk úgy, hogy gyakorlatilag alig költünk valamit külföldi marketingre. Ez a helyzet most megváltozhat, hiszen novembertől az értékesített bor után forgalomba hozatali járulékot kell fizetni, és ezt a bevételt a tervek szerint bormarketingre fordítják. Megalakult a Magyar Bormarketing Kht., amely először belföldön próbál meg piacot építeni, majd később nekilát a külföldi piac megdolgozásának is.
Fazakas Szabolcs európai parlamenti képviselő veterán borralis, így az egyik nap estéjén megkérdezhettem tőle, hároméves uniós tagságunk alatt mit tudtak tenni a magyar bor külföldi népszerűsítéséért. A szocialista politikus kifejtette: a Quaestor, vagyis az Európai Parlament elnökségének tagjaként mindent megtesznek azért, hogy a tagországok ne szenvedjenek hátrányt. Így például szeretnék előírni, hogy a brüsszeli hivatal két vendéglőjében minden hónapban más-más tagország borát vegyék fel az étlapra, és ne csak a francia és az olasz borok domináljanak.
– Ha elérjük, hogy a közismert tokajin kívül más magyar borok is felkerüljenek az étlapra, akkor megtudhatja a világ, hogy nálunk is jó borok készülnek – fejtette ki a politikus.
Csóka József Franciaországban élő kereskedő tizenöt esztendeje viszi ki a magyar borokat saját üzletébe, de nagykereskedésként ellátja a szaküzleteket és a vendéglőket is, és munkatársaival rendszeresen szervez borkóstolásokat a különböző gasztronómiai vásárokon. Évente több tízezer palack magyar bort ad el, és elmondása szerint egyelőre esély sincs arra, hogy a tokajihoz hasonló ismertségre tegyen szert valamelyikük – mindenkinek az édes fehérbor jut az eszébe Magyarország hallatán. A villányi borok értékét egyelőre nem ismeri el a francia piac, szerinte talán a fehérboroknak nagyobb esélyük lenne. A legfontosabb, hogy a borszaküzletek munkatársaival is megismertessük a magyar árut, hiszen gyakran a vevő jobban ismeri az általa keresett terméket, mint az eladó, és ez az utóbbi számára kínos, ezért inkább többet nem rendel a termékből. A kereskedő úgy látja, akkor van esély a forgalomnövekedésre, ha sikerül valamilyen élményhez kapcsolni a bort – a francia nedű világhíre sem elsősorban a minőségének köszönhető, hanem a francia konyha sikerének és a kettő közötti harmóniának.
– Ha a Magyarországra látogatók kellemes élményeket szereznek egy pohár bor társaságában, akkor később ennek emlékét keresik a palackokban, és hazatérve ők lesznek a magyar termék legjobb nagykövetei is – fejtette ki Csóka. – Jó ötlet a nagy nevekkel való összefogás (példának okáért a Szeremley–Dépardieu borászkapcsolat), de az is segítene, ha sikerülne a tokaji bort valamilyen különleges alkalomhoz kötni, mint ahogy a pezsgőt a szilveszterhez vagy a nagy családi ünnepekhez kapcsoljuk automatikusan.
– Az évek óta megrendezett borrali arra is jó, hogy nyomon kövessük a hazai borászat fejlődését – mondja Pintér Sándor egykori belügyminiszter, aki versenyzőként ötödször vett részt az eseményen. – Tíz évvel ezelőtt házi módszerekkel termelt borokat ihattunk, ma már ultramodern pincészetek vannak a legújabb technológiákkal – fejtette ki. Szerinte jól összeegyeztethető a vezetés és a borfogyasztás is, hiszen a rali után turistaként vissza lehet térni a pincékbe borkóstolásra. A korábbi politikus csak azt fájlalja, hogy bár rendkívül jó minőségű boraink vannak, ezeket még a környező országokban sem ismerik.
Erdogan
Erdogan megerősítette álláspontját Ciprus kapcsán
