Medálok

A stájer Mariazell búcsújáró helye az idén ünnepli alapításának 850. évfordulóját. Ebből az alkalomból XVI. Benedek is odalátogat ma, hogy a térség népeinek szentmisét pontifikáljon. A szombathelyi Savaria Múzeumban látható a Nagycell és Kiscell című nemzetközi vándorkiállítás a búcsújáró helyhez kötődő népi vallásosságról. A tárlat rendezője, Horváth Sándor mutatta be a nevezetesebb tárgyakat.

Bizonyára sokak számára jelentett különleges élményt 2004-ben a Kiscelli Múzeumban megnyílt Mariazell és Magyarország című kiállítás, amely a kegyhely történetét és rendkívül erős hazai kultuszát mutatta be többek között számos, a mariazelli Schatzkammerből származó ritka és becses műtárgy segítségével. Mariazell szinte az egész országban ismert és látogatott búcsújáró hely volt 1950-ig, Közép-Európa országaihoz hasonlóan a magyarság számára is kiemelten fontos nemzeti kegyhely. A Kiscelli Múzeum kiállítása azonban elsősorban a búcsújáró hely kultuszának történeti-művészettörténeti emlékeit mutatta be a budapesti filiáció, Kiscell kapcsolódásával, a szakrális néprajz sajátosságai kevésbé voltak hangsúlyosak. Ezzel szemben a szombathelyi Savaria Múzeumban látható kiállításon elsősorban a dunántúli térség több évszázados mariazelli kapcsolatainak népi emlékeit láthatjuk, különös tekintettel a kemenesaljai Kiscellre, Celldömölkre.
A szombathelyi múzeum kiállításának dísztermébe lépő látogatónak elsőként egy rekonstruált zarándokmeneten akad meg a szeme. A zászlókkal, keresztekkel felszerelt életnagyságú figurák a térség jellemző népviseleteit mutatják, a rábaközit, vasit és a burgenlandi magyarok öltözetét. A látogatók elé varázsolt búcsújárók ezúttal nem hordozó Mária-szoborral vonulnak – a celli bazilikában hét ilyen szobrot őriznek, amelyeket a templomhoz érkező zarándokok elé vittek, és a nagyobb csoportok ezzel léptek be az igazi kegyszobor elé –, hanem olyan viaszkoronával, amelyet a szombathelyi zarándokok szántak a celli Szűzanyának 1910-ben. Ezeket a koronákat a Mária-lányok a fejükön viselték, amíg a templomba nem értek.
– Így nézhetett ki a zarándokmenet száz évvel ezelőtt – magyarázza Horváth Sándor, a megyei múzeum igazgatója, a kiállítás rendezője. A búcsújárók gyalog tették meg a mintegy százötven kilométeres utat. Szekerek haladtak velük, amelyek az élelmet, vizet, ruhát szállították. A mai gyalogos zarándoklatokkal összehasonlítva a különbség legföljebb annyi, hogy manapság mikrobusz kíséri a búcsújárókat.
A zarándokmenet persze nem a kiállítás tárgyi szempontból legértékesebb része. A legrégebbi emlékek a XVII. századból származnak. Ezek a celli medálok jáki és sárvári ásatások során kerültek elő sírokból. Sok évszázados, de ma is élő szokás, hogy a halottat kezére font rózsafüzérrel temetik el, és az olvasóra fűzik fel az emlékképpen őrzött celli érméket, meséli Horváth Sándor. Így volt ez már a XVII. században is. Ezek a sírokból előkerült kis medálok mutatják, hogy még a török időkben is elevenen élt a celli búcsújárás szokása a dunántúli katolikusok körében.
Orvostörténeti szempontból is értékes feljegyzéseket tartalmaznak a mirákulumos könyvek, amelyekben a celli csodálatos eseményeket, gyógyulásokat, szabadulásokat örökítették meg, részletesen leírva, hogyan történt a mirákulum. Az egyes csodák végén gyakran megemlítették azt is, hogy a meggyógyultak, megszabadultak fogadalomból képet vagy valamilyen tárgyat ajánlottak fel a celli Szűzanyának.
E képekből egész sorozatot láthatunk a falon évrendben bemutatva. Részben Celldömölkről valók, részint tárlatokról, például a stájer tartományi múzeumból, a Johanneumból.
– Ezek a képek a film előzményei – tudjuk meg Horváth Sándortól –, a kép és a hang írott formában együtt van. Megelevenítik a csodás eseményt, és hogy félreértés ne lehessen, oda is írták nevesítve, kivel mi történt. Betegségből való felgyógyulásokat, veszedelemtől való megszabadulásokat láthatunk, sok száz év emberi nyomorúságának és a megtisztulásnak a történetét.
E csoporthoz hasonlók azok a felajánlott tárgyak, amelyek a kiállításon szinte mind Celldömölkről valók. A celldömölki búcsújáró helyet Koptik Odó bencés apát alapította 1739-ben, amikor Mariazellből magával hozta a kegyszobor másolatát. Különféle akadályoztatások esetén a dunántúli hívek idesereglettek, és a templomban ugyanúgy elhelyezték fogadalmi tárgyaikat, mint az eredeti celli Szűzanya szobránál. A kis viaszlovacska azonban nem celldömölki, hanem mariazelli. A cigányok egyik mesterségét jelképezi, ők ajánlották fel a szobrot a celli Szűzanyának.
– A cigányok 1938-ig saját zarándoklatot tartottak évente – mutat rá Horváth Sándor –, és 1995-től felélesztették ezt a hagyományt. Ilyenkor egész Európából érkeznek, meghirdetik maguk között, és különféle információs csatornákon még a távolabb élőkhöz is eljut a zarándoklat híre.
Minden búcsújáró hely jellegzetes tárgycsoportjába tartoznak az ezüstből készült fogadalmi tárgyak, szakszóval offerek. Ezeknek alakja utal a kérés vagy a meghallgatott ima tárgyára: látunk szív alakú, kisgyermeket mintázó, kéz, szem, fog alakú fogadalmi tárgyakat.
Az ilyenek „közönségesnek” mondhatók más búcsújáró helyeken is. Ritkaság viszont az egyik tárlóban látható bicska, mellyel egy csetepatéban valakit megszúrtak. A beteg, felgyógyulásáért imádkozva, a celli Szűzanya közbenjárását kérte, majd amikor újból talpra tudott állni, felajánlotta ajándékként a gyilkos fegyvert. Érdekes fogadalmi tárgy az ezüst tóra-mutató.
– Nem tudjuk, hogyan került Celldömölkre – magyarázza Horváth Sándor –, alakja miatt talán kézzel kapcsolatos betegségre utal, de az sem zárható ki, hogy egy katolizált zsidó fogadalmi ajándéka.
Külön megemlékezik a kiállítás Mindszenty Józsefről. Az utolsó hercegprímást Mariazellben temették el; végrendeletében meghagyta, hogy addig ne is szállítsák vissza Magyarországra hamvait, amíg az ország területén orosz katonák állomásoznak.
– Kiállítottuk azt a nemzeti zászlót – mutatja Horváth Sándor –, amellyel a bíboros koporsóját borították földi maradványainak hazahozatalakor. A zászló címerét a szentgotthárdi gyárban készítették, a feliratot egy szentgotthárdi asszony hímezte, a zászló maga pedig a grazi magyarok adománya volt, és ma is a grazi magyarok őrzik.
A bíboros nem véletlenül temetkezett a celli kegytemplomba: mindig is nagy tisztelője volt a celli Szűzanyának. Amikor 1948-ban meghirdette a Mária-évet, az ünnepségsorozat egyik állomáshelye a jubileumát ünneplő Celldömölk lett. A kiállításon látható itt mondott beszédének a kézirata. Igen sokatmondó a mellette olvasható korabeli Magyar Kurír, a celldömölki események sajátos taglalásával. A teljes hatalomra törő kommunisták minden eszközzel igyekeztek megakadályozni a celldömölki ünnepi szentmisét. A mai ember számára leginkább a módszerek tanulságosak, amelyek mintha azóta is vissza-visszaköszönnének. Először külső körülményre, járványos állatbetegségre hivatkozva akarták meghiúsítani a bíboros beszédét. Lezárták a várost, fegyveresek gyűrűt vontak a település köré, és a templom környékét szintén körbevették. A szentmisére igyekvőket igyekeztek elzavarni, ám ez csak részleges eredményt hozott, mert az elszánt hívek, megkeresve a kisebb utakat, mégis eljutottak a helyszínre. Ekkor egy tűzoltókocsiból trágyalét fecskendeztek a megjelentekre, magára a bíborosra is. Annak ellenére, hogy ilyen terrorista eszközökkel akarták megakadályozni Mindszenty szentbeszédét, korabeli fényképfelvételek tanúsága szerint hatalmas tömeg gyűlt össze.
A vasfüggöny kiépítésével negyven évre a magyarok mariazelli zarándoklatai is véget értek, legalábbis azokéi, akik a határok mögé kerültek, hiszen a burgenlandiak és a nagyvilág emigrációja továbbra is rendszeresen felkereste a celli Szűzanyát. A rendszer meggyengülésével azonban újra elindulhattak hazánkból a celli búcsúsok.
– A mai magyar gyalogos zarándoklatokhoz erősen kötődnek a hazai horvátok – mondja Horváth Sándor. – Az ausztriai Vulkapordányból már a hetvenes évektől jártak gyalog Mariazellbe, és 1985-ben meghívták kísérőnek a horvátzsidányi plébánost. Attól kezdve évről évre egyre többen csatlakoztak hozzájuk, turistaútlevéllel átmentek a határon Vulkapordányba, majd onnan folytatták útjukat gyalogosan. Kilencvenkettőben már elég sokan voltak ahhoz, hogy saját zarándoklatot szervezzenek Kőszegről. Ez a közösség addig nőtt, míg ketté kellett osztani: külön zarándokcsoport indult a magyarországi horvátokkal és a magyarokkal. Majd újabb filiációk támadtak, Gencsapátiból, Szentgotthárdról és most Csákánydoroszlóból vágnak neki a nagy útnak. Mariazell ismét a hajdani Osztrák–Magyar Monarchia népeinek központi zarándokhelyévé válik, és a térség lakóinak összetartozását erősítő szerepét XVI. Benedek pápa éppúgy támogatja, mint elődje, II. János Pál.