Munkára váró francia diplomázók

Nyolc százalékkal az utóbbi 25 év legalacsonyabb munkanélküliségi rátáját regisztrálta a nyáron Franciaország. A munkanélküliség leginkább a 15 és 24 év közötti, alacsony képzettséggel rendelkező fiatalokat érinti, akik körében 23 százalék a teljes munkaidős állást keresők aránya. Az első szerződés aláírása ugyanakkor a diplomásoknak is nehézséget okoz, akik emiatt gyakorlatot gyakorlatra halmoznak. Általában fizetés nélkül.
A felsőoktatásban tanuló diákok fele végez gyakorlatot tanulmányai során, és ezek száma nő a felsőoktatásban töltött évek számával. A gyakorlat a legtöbb esetben kötelező, előfordul, hogy egy egész egyetemi félévet helyettesít, és így szervesen beépül a képzésbe. Cél, hogy a diákok megszerezzék az első munkahelyi tapasztalatot, amely meglétét minden munkáltató elvárja a friss diplomásoktól.
Kötelező jellege mellett egyre több az olyan diák, aki önszántából megy gyakorlatra, mert tudja, hogy ezek számával nő az esélye arra, hogy munkaszerződést kapjon. A munka világában való részvétel ugyanakkor nem jár együtt semmiféle jogi státusszal és meghatározott jövedelemmel. Számos cég még a fél évnél hosszabb időre gyakorlaton lévő diáknak sem fizet.
Mivel túlkínálat van a gyakornokokból, sok cég a maga javára fordítja a nagy mennyiségben rendelkezésre álló ingyenes munkaerőt, és bizonyos, korábban fizetett pozíciókba rendszeresen gyakornokokat alkalmaz. Ekkor nem arról szól a gyakorlat, hogy a diák „belekóstol” a munka világába, hanem valójában ugyanolyan alkalmazott, mint a többi munkavállaló: felelősséggel tartozik, döntéseket kell hoznia, és ha kell, túlórázik. Velük ellentétben azonban mindezt legfeljebb minimális juttatásért teszi. Arra sem számíthatnak, hogy a gyakorlat letelte után munkaszerződést kapnak, hiszen ez utóbbi célja éppen a költségcsökkentés. Az elhelyezkedési nehézségek miatt ezt a generációt manapság csak „gyakornoki generációnak” hívják.
Amikor a diplomás fiatalnak sikerül aláírnia első munkaszerződését, akkor sincs még nyert ügye. Franciaországban ugyanis a munkavállalók mintegy 14 százaléka nem szokványos szerződéssel, hanem határozott idejű, képzési, vagy rövid távú szerződéssel áll alkalmazásban. A határozatlan idejű szerződés megkötése kiváltságnak számít, és elsősorban a tapasztalt munkavállalók, illetve a különlegesen jó egyetemi pályafutást felmutatók reménykedhetnek benne. Ugyanis egy ilyen alkalmazottat roppant nehéz elbocsátania a munkáltatónak, mert a francia munkaerőpiac viszonylag rugalmatlan.
Bizonytalan helyzetük még nagyobb romlásától tartva tiltakoztak sikeresen a diákok 2006 tavaszán egy új szerződés ellen, amely értelmében friss diplomást alkalmazó cég két éven belül bármikor elbocsáthatta volna munkavállalóját. A két év letelte után ugyanakkor a szerződés határozatlan idejűre módosult volna. A barátságtalannak tűnő egyezmény valószínűleg elősegítette volna a fiatalok munkavállalását. Egy cég ugyanis könnyebben fektetett volna be egy friss diplomásba, hogy termelékenységét növelje, hiszen ez a kétéves „próbaidő” miatt csupán minimális kockázattal járt volna számára.