Nézőcsalogató közszolgálatiság

Az adóforintjainkból finanszírozott tévécsatornákon jó néhány éve folyik a közszolgálatiság szétverése. Marad hát szinte minden az igényesebb, öntudatosabb, kisebb kereskedelmi hírcsatornákra, amelyek döntéshozói nemigen tétováznak, ha arról van szó, érdemes-e fölszedegetni a felelőtlenül eldobált értékeket, és ily módon helyzetbe hozni televíziójukat.
A Hír TV már indulásakor közszolgálati jellegű identitást alakított ki, ebben az önképében hatalmasan megerősítette a tavaly augusztus huszadikai tragédia közvetítése, hiteles, részletgazdag bemutatása, s ugyanez az őszi események idején, amikor egészen más pártkötődésű emberek is elmondták különböző tévécsatornákon, hogy minden este a Hír TV-t nézik, mert abból meg lehet tudni, mi történik az országban.
A csatorna mostani megújulása új látványvilággal, új műsorokkal hónapok óta készülődött. A jelek szerint még tudatosabban, még karakteresebben kívánják vállalni a közszolgálatiságot, ami egyben azt is jelenti, hogy még több pártsemleges, közérdekű témát jelenítenek meg minél közvetlenebb, közérthetőbb formában. A fogyasztóvédelemmel foglalkozó Panaszkönyv című műsor részben az Ablak megszűnése utáni űrt hivatott kitölteni, egyik-másik produkció a környezetvédelem égető problémáival foglalkozik. Figyelemre méltó a szolgáltató jellegű Magyar beteg című egészségügyi műsor is. A képi világ szakított a sokkolónak ítélhető látványelemekkel, meghittebb, szelídebb, a régi televíziózás hangulatát is felidéző vizuális környezetet teremtett a kemény kérdések, gyötrő hétköznapi és nem hétköznapi problémák megjelenítése köré.
Egyelőre nehéz eldönteni, hogy a kép és a szöveg közti kontraszt teszi-e vagy más, de a politikai vitaműsorok lényegre törőbbnek, vérre menőbbnek, valóságízűbbnek tűnnek.
A Hír TV műsorstruktúrájára jellemző, hogy egy-két produkciótól eltekintve a kulturális „szenzációkat”, aktualitásokat nem szedi csokorba, hanem inkább magazinműsorokban adagolja, talán abban a reményben, hogy így azok is megnézik, akik korábbi rossz tapasztalataik miatt be vannak oltva kultúra ellen. Pedig a két közszolgálati csatornán látható, bosszantóan szűk látókörű és szakmaiatlan Kultúrház megérdemelne egy életerős, friss alternatívát a saját műsorsávjában, ha nem is a hét minden estéjén. Már csak azért is, mert az elmúlt bő egy évben valami megváltozott bennünk. Egyre többen vannak, akik nem kívül, hanem belül, az egyén és a közösség lelkében, szellemiségében találják meg a szilárd pontot, amiben megkapaszkodhatnak a külső bizonytalansággal szemben. Amikor minderről a kultúra hiteles embere beszél, kiderül, közérthető, pártsemleges, konszenzusos témák, megállapítások, egy eljövendő megegyezés szegletkövei buknak a felszínre.
(Hír TV, szeptember 3.)