Olasz politikai átrendeződés

Kétpólusú pártpolitika felé rendeződik végre az egy főre jutó pártok számának tekintetében európai éllovasnak számító Itália. Egyrészt a kormányzó balközép pártok egy része szervezi a Romano Prodi kormányfő bábáskodásával létrejövő Demokrata Pártot, miközben Silvio Berlusconi egy volt szépségkirálynő iparmágnás vezetésével megalakított Szabadság Párttól várja a megújulást.

Mire hazaértek hagyományos augusztusi szabadságukról az olaszok, ismét egy új párttal lettek gazdagabbak. A pártalapításban és -megszűnésben világbajnoknak számító Olaszország azonban ezúttal felkapta a fejét a hírre: az új politikai formátum vezetője ugyanis Michela Vittoria Brambilla, az 1986-os Miss Itália, akit Silvio Berlusconi álmodott meg tavaly a Szabadságok Körének megalapítására, majd a mostani párt megszervezésére. A haja színéről csak „Vörösnek” becézett Brambilla nemcsak feltűnően szép, de már eddig is sokat tett az asztalra. Bölcsészdiplomával a zsebében oknyomozó újságíróként, később haditudósítóként dolgozott, majd egyébként tehetős családjának vállalkozásait virágoztatta fel.
Egyetlen bökkenő van csupán: egyelőre senki nem érti, milyen okból volt szüksége Berlusconinak még egy politikai pártra. Elemzők szerint az egységes jobbközép szövetséget már két éve szorgalmazó Lovag az új formációval egy olyan szatellitpártot hozott létre, amely a Forza Italia, a Nemzeti Szövetség, a kereszténydemokraták és a szélsőséges Északi Liga belső csatározásain felülemelkedve begyűjtené a bizonytalan szavazókat egy esetleges előre hozott választás során. Tavaly áprilisban ugyanis a jobbközép pártok mindössze 0,1 százalékkal maradtak el Prodi balközép Uniójától, így a mostani, tucatnyi pártból álló balközép koalíció enyhén szólva is törékeny. Hogy a Professzor nagy valószínűséggel nem tölti ki ötéves mandátumát – ami egyébként a háború utáni Olaszországban eddig egyedül Berlusconinak sikerült –, arra egyértelmű bizonyíték, hogy tavasszal egyszer már le kellett mondania, mert saját koalíciós partnerei szavazták le. A kormányzó Unió két legerősebb pártja ezután döntötte el, hogy ideje létrehozni egy egységes gyűjtőpártot, amely kivédhetné a több mint tíz, egy-két százalékos támogatottságú pártocska mindennapos zsarolásait. A legtöbb szavazatot besöprő baloldali demokraták – akik először a kommunista nevet törölték pártjukból, majd időközben eltűnt a címerből a sarló és a kalapács is, a helyükre pedig egy szép olajfa került – a mérsékelt kereszténydemokratákkal hoznák létre a Demokrata Pártot, amelyet szeptember közepén véglegesítenek és választják meg vezetőit.
A tömbösítés kényszerét azonban nem csak Prodi érzi: gyakorlatilag minden nagyobb politikai erő már jó ideje a kormányzás stabilitása és a kiszámíthatóság jegyében szeretne véget vetni a kis pártok uralmának, amely gyakorlatilag minden szükséges gazdasági és alkotmányos reformlépést megakadályoz. Ezt a hatást próbálta némileg közömbösíteni a Berlusconi-kormány által tavaly elfogadott választási törvény módosítása is, amely úgynevezett bónuszpontokkal segítette a legtöbb szavazatot elnyert pártokat, megkönnyítve a kormánykoalíciók mindennapos működését. A választási eredményt követő patthelyzet azonban nem kedvezett a kétpólusú rendszer kialakulásának, mivel a kormányfő minden egyes törvény előtt hosszas egyeztetési kényszerre van ítélve az öszszes kormányzó párttal.