Összefogást sürgetve

Talán Béres Tímea az egyetlen a női kosárlabda-válogatottban, aki az Európa-bajnoki pótselejtező mind a négy mérkőzésén jól teljesített. Sajnos, ez nem volt elég, újabb két találkozón – szerdán Szlovénia, csütörtökön Svédország ellen – kell segíteni a csapatot ahhoz, hogy legalább a minimális célt elérje, s bennmaradjon az A osztályban. A center is megerősíti, nem egyszeri kisiklás vezetett a mostani kudarchoz.

A saját teljesítményével menynyire elégedett? – kérdeztük Béres Tímeát, aki a nyáron a Pécstől a Brnóhoz igazolt.
– Úgy gondolom, hoztam a maximumot, ennél jobban nem tudok játszani. Lehet, hogy ez kevés, de ez az igazság.
– S a csapat teljesítményéről mi a véleménye?
– Ebben a játékosállományban több van, ez nem kétséges. Ám az nem az én feladatom, hogy megmondjam, miként lehetett volna a csapatból ennél többet kihozni.
– Ez felfogható a Bencze, Székely edzőpáros kritikájaként is.
– Pedig nem ez volt a szándékom. Ők legalább elvállalták a feladatot, a tőlük telhetőt megtették.
– Újabb rést ütött: ön szerint tehát Rátgéber László a felelős? Hiszen először őt kérték fel szövetségi kapitánynak, de nem vállalta.
– Isten ments! Rá még véletlenül sem gondoltam.
– Akkor talán Cserny Rékára? Aki önnel szemben – pedig kisgyermekéről sem kellett gondoskodnia – nem vállalta a felkészülést.
– Rá sem. Megértem Réka szempontjait. Bármikor közbejöhet egy súlyos sérülés, készülni kell a civil életre.
– Ha rá sem, akkor kire?
– Ezért a kudarcért az egész magyar kosárlabda-társadalom felelőssé tehető. Rá kell végre ébredni, hogy véget kell vetni a széthúzásnak, össze kell fogni, mert különben tényleg tönkremehet a női kosárlabdázás Magyarországon.
– Ezt megelőzendő mindenekelőtt legalább a „pót-pótselejtezőt” kellene sikerrel venni. Mire számít Szlovénia és Svédország ellen?
– Papíron náluk is jobbak vagyunk, de elismerem, lelkileg nem lesz könnyű ráhangolódni erre a két meccsre.
– S utána hogyan tovább? Lesz még válogatott?
– Ez sok tényezőn múlik. Egyrészt mégiscsak harmincéves vagyok, külföldön folytatom a pályafutásomat, van egy kisfiam, bármikor közbejöhet egy sérülés.
– Nem az imént mondta, hogy össze kell fogni, mindenkinek ki kell venni a maga részét a munkából?
– Valaha én is olyan romantikusan gondolkoztam a válogatottságról, hogy mindig, minden körülmények közepette kötelező vállalni. Csak amikor az ember sokadszorra szembesül azzal, hogy a háttérben, azok között, akiknek meg kellene teremteni a feltételeket, nem mindenki így gondolkozik, sőt még ellendrukkerek is akadnak, akkor nem könnyű újra és újra nekilendülni. Most azért vállaltam a teljes felkészülést, mert úgy éreztem, a mostani az utolsó esélyek egyike, amikor eredményt érhetünk el. Az olimpiai kvótát ugyan túlzásnak, az Eb-részvételt viszont reális célnak tartottam. De hogy ne kerüljem ki a kérdést, ha azt fogom látni, a válogatott ügye mindenkinek fontos, és úgy érzem, tudok segíteni, akkor rám lehet számítani.