Téveszmék terjesztése külföldön

A Tőkéczki László által említett (A neoliberális sajtó bűnkatalógusa, Magyar Nemzet, szeptember 18.) „médiapereputtynak” egy érdekes példája Patti McCracken cikke a londoni Guardianban (szeptember 5.). Nem tudom, ki bántotta, vagy inkább ki dezinformálta olyan mértékben a hölgyet, hogy ekkora kirohanást intézzen ellenünk, tucatnyi téves adattal, nagy adag rosszindulattal fűszerezve.
A konzervatív, polgári jobboldalt úgy osztályozza, ahogy a ruhaneműt XXL jellel szokás, ebben a szélsőséges jobboldalon belül a MIÉP kapja a három szélső-szélső-szélső jobbot, a Jobbik két szélső-szélsőt, a Fidesz egyet, de valamennyi a „szélsőjobb” tagja, ezzel hűségesen követve a magyar divatot, vagyis a radikálist és a szélsőségest szinonimaként kezelve. A fegyvertelen Magyar Gárdáról „milíciaként” értekezik, az Árpád-sávos zászlót a nyilas érából eredezteti a magyar heraldikatörténet e jól értesült tudósa. Az MTV elleni tavalyi támadást és általában a kitört erőszakot a felbujtó Jobbik szította, tudjuk meg. A 2005-ös népszavazáson pedig a fent említett szélsőjobb pártok (a szocialistákkal együtt) a kettős állampolgárság ellen szavaztak. (Az nem derül ki, hogy ez érdemük vagy hibájuk volt-e szerinte.)
Gyurcsány védelmében felhozott érveitől megkímélem az olvasókat. Minden pártnak lehet hibája, mondja, például az SZDSZ arabellenes (ejnye-ejnye!), de egy biztos: a baloldal legalább nem hozott létre magának hadsereget (?!), és nem lenget náci (?!) zászlót a patriotizmus jegyében.
Pokorni Zoltánt idézi, hogy a gárda árt az országnak és a népnek (szerintem a Fidesznek árt, azt mondta). Én azt hiszem, az ilyen tudatlan, rosszindulatú, félrevezető írások ártanak a legjobban az országnak és a népnek, mert az emberek még mindig inkább hisznek a nyomtatott betűnek, mint a privát cáfolatoknak. Ez sajnos személyes tapasztalatom.
Ilyen cikkeket tekintélyes lapokban figyelni kellene, és nem szabadna válasz (sőt feljelentés) nélkül hagyni.
Kovács Mária, Budapest