Bármikor leomolhat a löszfal

A Dunaszekcsőnél lévő löszpartfalból mindig is szakadtak le kisebb-nagyobb darabok, most azonban az a veszély fenyeget, hogy szinte bármelyik pillanatban több százezer köbméter föld zuhanhat körülbelül hatvan méter magasból a Dunába, magával sodorva jó néhány hétvégi házat is. A település polgármestere leginkább a víztározó sérülése, az örökségvédelmi hivatal a feltáratlan római kori leletek megsemmisülése miatt aggódik. A löszfal egy része ráadásul természetvédelmi terület, amely a Duna–Dráva Nemzeti Parkhoz tartozik.

Lényegében a Duna vízállásától és a csapadék mennyiségétől függ, mikor szakad le a dunaszekcsői Várhegy és Szent János-hegy egy jelentős méretű – akár 400 ezer köbméteres – löszfalszakasza, a területen a rendkívüli nyári szárazság miatt ugyanis mára hatalmas repedések láthatók. A talajmozgást GPS-készülékkel figyelik, de az omlás kivédhetetlen. Ha lehetséges volna, uniós pályázati támogatást akkor is csak 2009-től remélhetne a település. A hazai vis maior keret viszont kizárólag akkor jöhet szóba, ha már bekövetkezett a katasztrófa. Az önkormányzat ugyanakkor minden tőle telhetőt igyekszik megtenni a lakók, a turisták biztonságáért, a veszélyre táblák figyelmeztetnek és ideiglenes védőkerítést is húztak. Emellett – ahogy azt Faller János, Dunaszekcső polgármestere kérdésünkre kifejtette – felkészültek arra, hogy bejelentés után öt percen belül értesítsék az illetékes hatóságokat, biztosítsák a helyszínt. A területen lévő ingatlanok tulajdonosainak mindegyikét értesítették már a veszélyről, a lakókat el tudják helyezni. Mára egy ház vált lakhatatlanná a repedések miatt, további három-négy ingatlan lehet közvetlen veszélyben. A polgármester tart attól, hogy bár a hétvégi házak többségét nem az engedélyezett célra használják – például gyümölcstárolóként, gazdasági épületként szerepel a tulajdoni lapon egy nyolcvan négyzetméteres lakóház, de akad itt löszbe épített medencével ellátott nyaraló is – a baj bekövetkeztével az érintettek kárpótlási igényével is szembe kell majd néznie. Legsürgősebben azonban azt a gondot kell valahogyan megoldani, hogyan juthat ivóvízhez a település, ha megsérül a víztározó. Az áttelepítés költségei legalább 70–100 millió forintra rúgnak, és a nyomáskülönbség miatt a szomszéd községből sem tudnának vizet juttatni a szekcsői háztartásokba. A terveket igyekeznek mielőbb elkészíttetni, hogy amint pályázati támogatáshoz jutnak, a lehető leghamarabb megkezdődhessen a legalább fél évig tartó építkezés. Komoly gondot jelent az is, hogy az önkormányzat, nemzeti park, különféle hatóságok nem intézkedhetnek – nem zárhatják le például a területet – a tulajdonosok belegyezése nélkül, mivel a telkek magánkézben vannak, és nagy részük eddig nem mutatkozott túl készségesnek.
– A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Duna–Dráva Nemzeti Park elhatározta, hogy megpróbálja felvásárolni az érintett telkeket és ingatlanokat. Kérdés persze, hogy a tulajdonosok belát-ják-e a veszély nagyságát. Addig is igyekeznek meggyőzni őket, hogy például gyepesítéssel próbálják késleltetni a föld repedését – mondta Omacht Zoltán, a nemzeti park tájegységvezetője. Hozzátette: hasznos lenne, ha megszüntetnék a föld művelését is, hiszen a rendszeresen kapált részeken könynyebben leszivárog a csapadék a mélyebb rétegekbe, tovább lazítva a talajt. Természetvédelmi szempontból nem okozna katasztrófát a partfal leszakadása, hiszen az itt élő, rendkívül ritka haragos sikló az újabb felületen élhet tovább háborítatlanul.