Csodálattal nézte Szávayt

Kuhárszky Zoltán, a korábbi kiváló teniszező, majd hasonló színvonalú edző – a német Anke Huber és a szerb Ana Ivanovics volt mestere, a svájci Fed-kupa-csapat korábbi kapitánya – nagyjából másfél éve kapcsolódott be Szávay Ágnes szakmai felkészítésébe. Amikor kezdtek jönni az eredmények, akkor is visszafogottan nyilatkozott honfitársnőnk esélyeiről. A mostani üstökösszerű előretörés nem tart örökké, mondja, de védencét képesnek tartja a legjobb tíz közé kerülni a világranglistán.

Egyesek már a pekingi nézőtérre vizionálták, de jól tudom, hogy itthon, a televízió előtt követte nyomon Szávay Ágnes vasárnapi döntőjét? – kérdeztük Kuhárszky Zoltánt.
– Igen, addig néztem az Eurosport2 adását, amíg a harmadik játszmában meg nem szakadt.
– Mit szólt, amikor Ági a második szettben 1:5-nél második adogatásból ütött ásszal hárította Jelena Jankovics mérkőzéslabdáját? Ez azért nem mindennapos.
– Néhányan ugyan megpróbálják beépíteni a játékukba, de tényleg nem gyakori megoldás, csodálattal néztem. Bár szerintem Ági szorosabb állásnál nem merte volna megkockáztatni.
– Hogyan viselte, hogy távolról képtelen segíteni őt egy-egy jó tanáccsal?
– Noha a helyszínen sem lehet sok mindent tenni a teniszező érdekében, a tévében követni sokkal rosszabb, teljesen tehetetlen az ember. Ebben a szituációban persze nemcsak drukkolok, hanem analizálom is Ági játékát, jó és rossz megoldásait.
– Miben látja a világelitbe tartozó Jankovics elleni, 6:7, 7:5, 6:2-es siker titkát?
– A rövidítésben elvesztett első szett és 1:5 után Ági felszabadult lett, bejöttek a megoldásai, ezzel párhuzamosan Jankovics visszaesett, majd összeroppant. Nem hitte el, hogy ellenfele innen is felállhat.
– Lehet ezt a Szávay-féle felállást tanítani?
– Nem, ez belőle jön. A legtöbben már beletörődtek volna a vereségbe, de ő sosem adja fel. Ám azt nem lehet elvárni tőle, hogy a jövőben minden hasonló esetben képes legyen erre.
– Ági jelenleg huszadik a világranglistán. Mi kellett ahhoz, hogy idáig jusson, s milyen plusz szükséges a továbblépéshez?
– Főleg munka kellett. A játéka fokozatosan összeérik, egyre inkább a jó megoldásokat választja, s további tapasztalatokat szerez. Úgy gondolom, megvannak a képességei ahhoz, hogy még előrébb jusson, fejben készen áll a legjobb tízre. Már csak az a kérdés, menynyi idő kell ennek eléréséhez. Az a cél, hogy az évet az első tizenhat között zárja, ami a jövő év eleji ausztrál bajnokság kiemelési rendjének szempontjából fontos.
– Lehet ezt az iramot hosszú távon bírni?
– A mostani gyors előretörés után jön majd egy konszolidációs időszak, amikor lelassul a felkapaszkodás sebessége. Hosszú távon, folyamatosan kell hoznia a magas színvonalat, hogy az elitben maradhasson.
– Eddigi kiváló tanítványai, Anke Huber, Ana Ivanovics és többiek sorában hová helyezné Szávay Ágnest?
– Nehéz összehasonlítani őket. Többségüket már kész versenyzőként kaptam kézhez, talán Ivanovics az, akivel Ágihoz hasonló, korai időszakban foglalkoztam. Természetesen mások az erősségeik, a fegyvereik, de mindketten igen gyorsan átlépték az első lépcsőfokokat.
– Ön mellett Bocskay József is edzi Szávayt. Árulja el, hogyan működik a munkamegosztás önök között? Nem „marakodnak” a sikeren?
– Egyáltalán nem. Én fogom össze a szakmai munkát, de mindent, utazásokat és egyebet Ágival együtt osztjuk el. Egy ember erre nem lenne elég, ráadásul nekem van két másik tanítványom is. Így kezdtem bele a munkába, s a jelek szerint működik a rendszer. Idén például már nem látom versenyen Ágit.
– Két és fél hónapja, a wimbledoni viadal után azt jósolta, Ági akár a harmadik fordulóba juthat a US Openen. Azóta Palermóban és Pekingben WTA-tornát nyert, New Havenben a fináléba, a US Openen a nyolc közé jutott. Nem bánkódik, hogy félresikerült a jóslata?
– Viccel? Fantasztikus teljesítményt nyújtott Ági, remélem, minél hosszabb ideig tartja ezt a szintet.