Meglehetősen érdekes folyamatok játszódnak le az utóbbi években a dél-dunántúli régióban. Miközben a térség vállalkozásai, azok közül is leginkább fél tucat, évről évre egyre több pályázati pénzhez jut, addig a régió több mutató szerint egyre komolyabb gondokkal küzd. A Dombóvári kistérség például egyes mutatók szerint úgy lett sereghajtó a Tolna megyében található öt kistérség között, hogy közben a megyében az első, országosan pedig a 7. legsikeresebb pályázó a 168 kistérség összevetésében. – A legfejletlenebb kistérségek nagyobb hányadának fejlődési üteme messze átlag alatti, a leszakadó térségek az északkeleti országrészben és a Dél-Dunántúlon koncentrálódnak. A munkanélküliek aránya a Dél-Dunántúlon két-háromszorosa az országos átlagnak. (…) A regisztrált munkanélküliek száma a Dél-Dunántúlon növekedett a legjobban, ahol már 1998–2003 között is a legkedvezőtlenebbül alakult a munkanélküliség – áll egy közelmúltban készült országos elemzésben, amely szerint a Dombóvári kistérség állapota, ha úgy tetszik, még ennél is szomorúbb képet mutat. A statisztikai adatok szerint ebben a kistérségben drasztikusan romlott a munkanélküliségi ráta, és ezzel párhuzamosan csökkent az adófizetők aránya. A helyzet persze jó lehetőséget teremt a térség vállalkozásainak, mert a pályázatoknál előnyt élveznek azon cégek, amelyek a leghátrányosabb kistérségekből folyamodnak támogatásért. Arról nem is beszélve, hogy éppen a hátrányosabb helyzet miatt kevésbé tűnik fel, ha egy-egy cég vagy társaság gyakrabban kap támogatást, mint mások.
Az uniós és hazai pályázatoknál régiós szinten egyébként két szervezetnek van kiemelt szerepe: a regionális fejlesztési tanácsnak és a regionális fejlesztési ügynökségnek. Az utóbbi koordinálja és készíti elő a pályázatokat, majd tesz javaslatot arra, hogy mely projektek nyerjenek támogatást, majd a regionális fejlesztési tanácsok hozzák meg a végső döntést. A két szervezet tehát a pályázatokkal kapcsolatban régiós szinten kulcsfontosságú döntéseket készít elő és hoz meg, éppen ezért kiemelten fontos, hogy az azokban helyet foglaló személyek pályázóként vagy pályázó cégekben bármilyen pozícióban, illetve tisztségben ne vállaljanak szerepet. Hogy ez a Dél-Dunántúlon gyakran nem így működik, azt a mellékelt ábra is alátámasztja, amely számos esetben felveti az összeférhetetlenség lehetőségét. Ez a hálózati rendszer választ adhat arra, hogy a régióban egyes cégek miként váltak elképesztően sikeres pályázókká, miközben maga az ügynökség is komoly pénzekhez jutott. A gyakorlatra egyébként már egy korábban készült szakértői vélemény is felhívta a figyelmet, és kritikával illette a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség munkáját. „Szakmai körökben egyhangú a vélekedés, hogy a fejlesztési tanács munkaszervezete szereptévesztésben van. Nyilvánvaló feladata, hogy a régió gazdasági szereplőit hozza helyzetbe, és a szakmai kompetenciákat az európai pályázati forrásokhoz kapcsolódva tőlük ne elvonja, hanem ellenkezőleg, ezekhez hozzásegítse őket. (…) Nem élt, hanem visszaélt eszközrendszerével, amit nem a régió és annak természetes szereplői rendelkezésére bocsátott, hanem a maga anyagi hasznára fordított” – állt a szakértői jelentésben.
További érdekesség, hogy a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség egyes cégekkel más módon is igyekezett szorosabbra fűzni a szálakat. Egy, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal által 2004. október elején meghirdetett pályázaton az ügynökség közösen, konzorciumban indult több szervezettel, többek között a Kapos Innovációs Transzfer Központ (I. T. K.) Kht.-val, és nyert 200 millió forintot.
Ez azonban még nem minden, a cégek olykor az önkormányzatok segítségére is számíthattak. Mint azt korábban megírtuk, előfordult, hogy dombóvári közpénzekkel „igazoltak le” önerőt uniós pályázatokhoz egyes dél-dunántúli cégek – erről Naszvadi Balázs dombóvári Fidesz– KDNP-s képviselő tájékoztatta Lóránt Zoltánt, az Állami Számvevőszék főigazgatóját. Az ellenzéki városatya két példával is alátámasztotta állítását. – A Gunaras Gyógyfürdő és Idegenforgalmi Zrt.-nek 2003. május 27-én 140 millió forintot, míg a Kapos I. T. K. Kht.-nak 2004. augusztus 26-án 26 millió forintot utalt át a dombóvári önkormányzat, hogy a társaságok az uniós pályázatokhoz szükséges önerőt igazolni tudják. A pénzt – vélhetőleg a pályázatokhoz szükséges fedezetigazolás kikérése után – a cégek viszszautalták az önkormányzatnak – hangzott az ellenzéki városatya állítása.
Szabó Loránd sosem tagadta a „segítséget”, s a gyakorlatra a következőképpen reagált 2005. június 27-én egy dombóvári képviselő-testületi ülésen: „Nem az a kérdés, hogy törvényes-e vagy nem, erre a törvény szabályozást nem tartalmaz – ezt már korábban is, régen, évekkel ezelőtt jogászokkal megnézettük –, véleményünk szerint ez egy olyan jogi kiskapu, aminek lehetőségével élni lehet. (…) A város ügyeit előtérbe helyezve, semmi kivetnivaló nem volt abban, hogy egy céget és két közhasznú szervezetet ilyen formában a város segített.”
Dombóvár polgármestere később kitért arra is, hogy „(…) e pályázatok eredményeként jelentősen nőtt a város vagyona, valamint több száz hátrányos helyzetű ember képzése és foglalkoztatása valósult meg”, hozzátéve, hogy „a város minden pályázati közreműködése testületi jóváhagyással, jogszerűen történt”.
Ennek némileg ellentmondva a közelmúltban már úgy fogalmazott, saját hatáskörben, jogszerűen utaltatott át 140 millió forintot a Gunaras Zrt.-nek és 26 millió forintot a Kapos I. T. K. Kht.-nek. Véleménye szerint a részben önkormányzati cégeknek utalt összegek tagi költségként is értelmezhetők. Ezzel szemben a város honlapján megtalálható, szervezeti és működési szabályzatról szóló, hatályos rendeletben az áll, hogy a polgármester saját hatáskörben a szükséges fedezet megléte esetén ötmillió forintig vállalhat kötelezettséget.
A „segítségre” mellesleg egyre többen felfigyelnek, a napokban a Lánchíd Rádióban kifejtette véleményét az ügyben Boros Imre, az Orbán-kormány PHARE-program koordinációjáért felelős tárca nélküli minisztere is. Elmondta, Szabó Loránd meglehetősen magasan pozicionált ember az MSZP-ben, hiszen a 24 tagú régiók bizottságában Brüsszelben is helyet foglal. A volt PHARE-miniszter úgy véli, a dombóvári polgármester gondolatmenete, amelyet a „segítséggel” kapcsolatban felvázolt, ezer sebből vérzik. – Ez egy megtévesztés, mert a pályázat elbírálójában azt az érzetet keltik, hogy ott az önrész. Ráadásul nincs testületi határozat erről, mert ha lenne, akkor azt az illetékes közigazgatási hivatal kifogásolná mint törvényszegést. Ez valahol így a korrupció melegágya, (…) nagyon erősen gyanítható, hogy a cégek valós tulajdonosai és az önkormányzat ilyen tisztségviselői között van egy összebeszélés, amely szerint a vállalkozásoknak túl kell húzni a pályázat költségvetését, és az önrész, amit az önkormányzat falból betesz, kigazdálkodható lesz a végén, amit vissza lehet juttatni bizonyos helyekre – jegyezte meg Boros Imre, aki elmondta, mivel az önkormányzat nem számolt fel kamatot – azaz károsulhatott a város vagyona –, így ezt a gyakorlatot véleménye szerint enyhén fogalmazva hűtlen kezelésnek, durvábban fogalmazva sikkasztásnak szokták hívni jogkövető országokban. Mint mondta, sajnos Magyarország nem ilyen. – Fritz Tamás szállóigévé vált mondása szerint ez egy következmények nélküli ország – tette hozzá.
Az is előfordult azonban, hogy a helyi önkormányzat – arra való hivatkozással, hogy az érintett cégekben tulajdonrésze van – direkt támogatásban részesített egyes társaságokat, kiemelten a Kapos I. T. K. Kht.-t. Testületi határozatok egész sora szól arról, hogy az önkormányzat miként nyújtott segédkezet a pénzügyileg bajba jutott társaságoknak. Az már csak hab a tortán, hogy miközben a kht. pályázatok egész során nyert támogatást, és az önkormányzat is kiemelt figyelmet fordít rá, a cég ellen mégis APEH-végrehajtás folyt az idén tavasszal.
Bizonyos érdekességek a régióban máshol is fellelhetők. Egyre komolyabb pénzek fölött rendelkezik a Dél-dunántúli Regionális Innovációs és Gazdaságfejlesztési Bizottság is. Ennek a szervezetnek éppen Szabó Loránd, Dombóvár MSZP-s polgármestere, a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács tagja az elnöke. A bizottság a vállalkozások által befizetett innovációs adóforintokból tud támogatást nyújtani azoknak a cégeknek, amelyek a szervezethez pályáznak. Az innovációs bizottságok által kiírt pályázatok érdekessége, hogy a győztes cégeknek mindig alvállalkozókkal kell megvalósíttatni a projekteket, így előfordulhat, hogy a nyertes pályázókból egy másik kiírás esetében alvállalkozó, míg az alvállalkozókból nyertes pályázó lesz.
A Dél-dunántúli Regionális Innovációs és Gazdaságfejlesztési Bizottság egyébként két évvel ezelőtt, 2005-ben kezdte meg működését, és tavaly év végéig csaknem hatvan pályázatot támogatott. A döntések áttanulmányozása után több érdekességre is fény derült. Egyrészt a győztes pályázók között több olyan cég is van, amely a Kapos I. T. K. Kht.-től bérel irodát. A legérdekesebb azonban az, hogy a csaknem hatvan pályázat esetében akad olyan, a régióban sikeres cég, amelyik tucatnyi alkalommal tűnik fel alvállalkozóként egy-egy sikeres pályázó mögött.
A hatóságokra várhat a feladat, hogy megállapítsák, törvényes vagy törvénytelen az az állapot, amely a dél-dunántúli régióban az évek során kialakult.
origo.hu
Vogel Evelin elismerte, ő készítette a hangfelvételeket
