Egy holokauszt-túlélő tiltakozása

Sok zsidó származású magyar embert irritál, hogy a nevében beszél és vádaskodik a jelenlegi kormányzat, ezzel is ellentéteket szítva a végsőkig kizsigerelt társadalomban. Közéjük tartozik Gyepes-Gilbert Ottó is, aki lapunknak elmondta: kikéri magának, hogy olyan politikai erők tegyenek kinyilatkoztatásokat, amelyeknek elődei kiforgatták családját a vagyonából, s emigrációra kényszerítették. Szerinte nem a társadalom önvédelmi kezdeményezései kelthetnek félelmet, hanem az az emberellenes politika, amit a most hatalmon lévő pártok folytatnak.

Mint holokauszt-túlélő, mennyire érzi jogosnak a kormány aggodalmát, amely a fasizmus fenyegető térnyeréséről szól? Valóban itt kopogtatnak az ajtónkon a veszedelmes szélsőségek?
– Egy csudát kopogtatnak. Azt hiszem, egyre több ember előtt nyilvánvaló, hogy pusztán saját totális csődbe jutott gazdaságukról és politikájukról szeretnék, ki tudja, hányadszor elterelni a figyelmet. Kérdem én: hol vannak itt a fasiszták, akiket újból és újból vizionálni szeretnének az MSZMP utódpártjában?
– Ők a Magyar Gárdában látják ezt a veszélyt, mert azt mondják, félkatonai szervezetről van szó, amely még külsőségeiben is félelmet gerjeszt az Árpád-sávos emblémával és a nagyrészt fekete öltözettel.
– Hát nekem meg az a véleményem, hogy ők keltik a félelmet, mint azt a tavaly őszi véres tömegoszlatásokon be is bizonyították. Az pedig még nagyobb félelmet keltene, ha megszívlelnék annak a Klub Rádióba betelefonáló elvtársnak a kérését, hogy támasszák fel a Munkásőrséget. Az aztán garantálhatóan félelmet szülne minden jó érzésű emberben. De hogy a Magyar Gárdától tartani kellene? Egyszerűen nevetséges. Mitől lenne félelmetes a fehér ingre felvett fekete mellény? Mindenki számára a régi magyar népi viseletet eleveníti fel, elég, ha megnézzük az archív fotókat.
– Való igaz, még liberális sajtóorgánumok is azon élcelődtek, hogy inkább a pincérek viseletéhez hasonlatos a Magyar Gárda formaruhája. Az Árpád-sávos jelvényben pedig éppúgy ott vannak az aranyszínű oroszlánok, mint a spanyol-aragóniai címert hitvese révén átvevő I. Imre király címerében a XII–XIII. század fordulójától. Ezek szerint félnünk kellene a vendéglőkben, I. Imrét és öccsét, az Aranybullát kibocsátó II. Endrét, Árpád-házi Szent Erzsébet apját pedig az első fasisztáknak kellene tartani?
– Agyrém az egész, higgye el. Nehéz eldönteni, sírni vagy nevetni kellene-e rajta. Képtelenség, hogy azért akarjanak diszkriminálni egy ősi magyar történelmi zászlót, mert három hónapig méltatlan emberek is használták a két uralkodó színt. Ha ezt elfogadjuk, még megérhetjük, hogy a történelmi magyar címert ismét betilthatják az Árpád-sávokra való hivatkozással, mint a Rákosi–Kádár-rendszerben. Pedig én – mint holokauszt-túlélő – igazán háboroghatnék az Árpád-sávok miatt, hiszen több ízben is kísérgettek ehhez hasonlatos karszalagot viselő egyenruhások 1944 őszén.
– Többen azt is hangsúlyozzák, hogy a nácik, illetve követőik, Szálasiék a vörös színt tartották felsőbbrendűnek.
– Így van, vörös zászlójuk volt a nemzetiszocialistáknak és ezt utánozták magyarországi quislingjeik. Arra pedig pontosan emlékszem, hogy 1942-ben Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter miként verette szét a nyilasok tüntetését. Gyerekekként az erkélyről néztük, hogy iszkolnak el a hungaristák, eldobálva az olyan transzparenseket, mint „Zsidómentes hazát”, „Éljen Hitler, éljen Szálasi”.
– Pedig a Horthy-korszakot nemcsak a Kádár-rendszerben, de ma is szeretik nácibarát színben feltüntetni. A jelenlegi kormányfő még a Levente-mozgalmat is szélsőséges, a Magyar Gárdához hasonló szervezetként említette.
– Érdekes, mert én is voltam levente, mint minden kortársam. És voltam cserkész is, annak a mozgalomnak a tagja, amelyet szintén szeretnek gyanús antiszemita színezettel felruházni. Hát annyira nem lehettek tagjai zsidók a cserkész-mozgalomnak, hogy a hitközségnek két cserkészcsapata is volt, a Jókai és a Vörösmarty, amely utóbbinak voltam tagja én is. Akkor tehát én is fasiszta vagyok? És Lord Powell, a cserkészet megalapítója szintén?
– Még mindig azt igyekeznek elhitetni, hogy az igazi antifasiszták mégiscsak a kommunisták voltak. Ezért jogutódaik mindenkinél hivatottabbak annak megítélésében, hogy ki az antiszemita.
– Nekik mindenki fasiszta, aki nem vörös. Pedig ajánlatos lenne, ha a saját portájuk előtt söpörnének. A nyilasok által elvett zsidó vagyonokat visszaadták-e? Nem, legfeljebb tíz percre, aztán államosították. Rengeteg magyar zsidót – főként konzervatív érzelműeket – elüldöztek, s azok még örülhettek, ha elkobzott vagyonuk „hátrahagyásával” ép bőrrel menekülhettek Nyugatra. Én sem örömömben emigráltam 1956-ban, hogy aztán az Amerikai Egyesült Államokban találjak otthonra. Negyvenvalahány év múltán térhettem vissza hazámba, s kaphattam vissza magyar állampolgárságomat az amerikai megtartása mellett.
– A mostani utódpárti kormányfő szintén zsidó származású magyaroktól elkobzott villában lakik.
– Nem csak ez a személy lakik ilyen házban. Az elvtársak közül ma is sokan birtokolnak olyan házakat, amelyeket hajdan középosztálybeli zsidóktól vettek el. Mi sem kaptuk vissza az üzletünket, mint ahogy sokan másokat is csak egy-kétszázezer forintos kárpótlási jeggyel „fizettek ki” az egykori családi egzisztenciáért.
– Ön szerepelt Pesty László filmjében, s elmondta: komoly atrocitás érte tavaly október 23-án.
– Azt hittem, rossz álom, amikor egy kövér rendőr meglökdösött és lezsidózott a Földművelésügyi Minisztérium előtt a Kossuth téren. Lehet persze, hogy nem is rendőr volt, hanem esetleg valamilyen security-s, rendőrruhába bújtatva. Mindenképpen elképesztő azonban, hogy ilyen antiszemita provokáció ért azon a helyen a hatalom képviselőjének részéről. Kérdem én: akkor ki itt az antiszemita? Vegyük hozzá, hogy Zuschlag János három éve büntetlenül élcelődhetett a legbrutálisabb népirtáson a Terror Háza előtt. Az az Arató Gergely pedig, aki másokkal együtt heherészve tűrte a gusztustalan tréfálkozást, a mai napig államtitkár lehet. Az én nagyanyámon – akit elégettek Auschwitzban – senki ne röhögjön. Ugyanilyen megdöbbentő volt, amikor egy MSZP-s önkormányzati képviselő ledíszzsidózta az egyik vezető polgári politikust. S azon sem tudtunk derülni, amikor Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője azzal viccelődött, hogy Auschwitzra sem azért került sor, mert rosszak voltak a gáztörvények. Jobb helyeken távozni szoktak a közéletből az ilyen lebukások után. Furcsa módon csak a kormányzat részéről vannak antiszemita jellegű megnyilvánulások, miközben egyetlen pofon el nem csattant, „zsidózó” graffitiket sem lehet látni sehol a városban. Az állítólagos fasiszta polgári politikusoktól pedig egy árva félreérthető mondatot sem tudnak idézni.
– Tom Lantos mégsem ezekkel a botrányos esetekkel foglalkozott, hanem az akkor még fel sem állt Magyar Gárdával.
– A kongresszusi képviselő nem az Egyesült Államok hivatalos politikáját képviseli, hiába próbálnak vele revolverezni.
– Hogyan védhetné ki a polgári oldal az állandóan elismételt vádakat?
– Mindenekelőtt ne csupán védekezzen, mert ezzel felbátorítja az ellenfeleket. Ha engedik, hogy belevonják őket az „elhatárolódósdiba”, csak puhány benyomást keltenek. El kell felejteni a kisebbségi érzéseket egy olyan közegben, ahol a posztkommunista gátlástalanság uralkodik.