Elguruló uniós eurók

Annak ellenére, hogy az életminőség javítása és a legszegényebb régiók felzárkóztatása volt az első Nemzeti fejlesztési terv hivatalos célja, a statisztikai adatok fokozódó lemaradást támasztanak alá a brüsszeli támogatások ellenére is. Kérdés, hogy a szervezeti zavarok, a hibásan meghatározott fontossági sorrendek vagy esetleg más okok vezettek-e ahhoz, hogy az uniós milliárdok ellenére sem javult a helyzet a leghátrányosabb helyzetű településeken.

2007. 10. 22. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Magyarország a statisztikai adatok szerint mégsem ért célba – legalábbis a 2004-es és 2006-os periódusra vonatkozó Nemzeti fejlesztési terv (NFT) révén elköltött milliárdok nem javítottak láthatóan a legszegényebb régiók életminőségén, és az eredetileg kitűzött célok ellenére egyáltalán nem sikerült az uniós átlaghoz képest jelentős elmaradások mérséklése. A versenyképesség javítását elősegíteni hivatott strukturális alapok s a legszegényebb régiók felzárkóztatására létrehozott kohéziós alapok elköltésének ellenére – a KSH adatai szerint – a fejlettebb és a fejletlenebb régiók között csak nőtt a különbség.
*
Az első NFT kiértékelése azt mutatja, hogy a legtöbb uniós forrást az országos átlagnál amúgy is jóval előrébb tartó Budapest és környéke tudta felszívni, míg a legelmaradottabb – például Békés és Szabolcs-Szatmár-Bereg – megyék a lehetőségekkel sokkal kevésbé tudtak élni. A felzárkóztatási céllal létrejött EU-alapok hazai lehívási rátái Közép-Magyarországon voltak a legmagasabbak, a sor végén pedig a Dél-alföldi régió kullog. A gazdasági versenyképességi operatív programokra a legtöbb nyertes pályázó a fővárosból, illetve a közép-magyarországi településekről került ki, a legalacsonyabb hatásfokkal – a közép-magyarországi pályázatok egyhatodával – Dél-Dunántúl szerepel. A legnagyobb különbség a környezetvédelmi és infrastrukturális operatív programoknál tapasztalható: itt a lehívási ráták már 8:1 arányban kedveznek a gazdaságilag legfejlettebb Közép-magyarországi régiónak. A különbségek növekedése annak ellenére következett be, hogy mindegyik uniós programon belül voltak olyan intézkedések és elkülönített források, amelyek csak a hátrányos helyzetű régiók számára voltak elérhetőek. A makrogazdasági adatok szintjén is jól látható a szegény és gazdag térségek közötti szakadék mélyülése, az NFT I. révén elköltött milliárdok ellenére is. Az alkalmazásban állók száma Budapesten növekedett, míg Bács-Kiskun, Komárom-Esztergom és Heves megyében csökkent. Az alkalmazottak nettó átlagkeresete Budapesten és Fejér megyében továbbra is a legmagasabb maradt, a sor végén pedig az amúgy is szegény Bács-Kiskun és Békés megye áll. A munkanélküliségi adatok is a felzárkózás elmaradását mutatják a humán erőforrás operatív programok keretében kifizetett források ellenére is. Míg a legnagyobb romlás – a 2003-as 8 százalékról a 2006-os 14 százalékra – Szabolcs-Szatmár Beregben volt mérhető, addig Budapest és Győr-Moson-Sopron megye négy százalék körüli mutatókat produkált, s a visszaesés is minimálisnak mondható. A KSH adatai szerint a gazdasági szervezetek számában sem úgy történt változás, ahogy az uniós célokat eredetileg megfogalmazták: Somogy kivételével a 2004–2006-os periódusban minden megyében csökkenés volt regisztrálható. Az alapprobléma, hogy a legszegényebb térségek konvergenciáját célzó alapok lehívási aránya 2005-ben 25, tavaly pedig csak 23 százalékos volt, mellyel az utolsó előtti helyen állunk az unióban. Összehasonlításképpen: ugyanebből a forrásból Spanyolország, Görögország, Írország és Portugália átlagosan 50 százalékos lehívást tudhatott magáénak 1993–94-ben, utóbbi például 74 százalékos eredményt ért el. Hazánk tehát távolról sem volt képes olyan szinten lehívni a rendelkezésre álló pénzeket, mint a kohéziós országok az alap 1993-as indulásakor. – Az alacsony hatékonyságért jórészt a hazai pályázati szervezetek lassúsága, a túlzott bürokrácia és az intézményrendszer központosítása is felelős – ezt Heil Péter, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnökhelyettese állapította meg az intézményi problémákat összegző elemzésében. Formann Balázs egyetemi docens szerint a strukturális alapok képzőközpont késői létrehozása, a nem megfelelő fontossági sorrend nem megfelelő megállapítása is visszaélésekre adhatott okot, s több megkezdett programot is leállítottak. Pályázati szakértők egyetértenek abban is, hogy az elmaradott térségek önkormányzatainak kedvezőtlen anyagi helyzete nem tudta sok esetben megteremteni azt az önrészt, amely egy-egy pályázat megnyeréséhez szükséges lett volna.
– Ha megnézzük az európai uniós csatlakozási tapasztalatokat, akkor azt látjuk, hogy voltak nyertesei és vesztesei a pénzeknek – fogalmazott Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a legutóbbi közgazdász-vándorgyűlésen. – Azt gondolom, hogy ma Magyarországon a legnagyobb kérdés, hogy ennek a pénznek a kapcsán milyen döntéseket hoznak, mert öt vagy tíz év múlva a Magyar Köztársaság miniszterelnöke – nem tudom, hogy milyen színű kormány részéről – ki fog állni, és azt fogja mondani, hogy elszúrtuk újra. Értsék meg, egyetlen erőforrásunk van, ez az uniós többletforrás. Ez olyan, mintha Németország a Marshall-segélyből a templomtornyait újíttatta volna fel – tette hozzá.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.