Előkerült fényes, régi kardunk

V Í V Á S A párbajtőröző Kulcsár Krisztián után férfi kardcsapatunk is világbajnok lett Szentpéterváron. A Nemcsik Zsolt, Lontay Balázs, Szilágyi Áron, Decsi Tamás összetételű négyes az olimpiai kvalifikációs sorozatban gyakorlatilag az utolsó szalmaszálat ragadta meg, a tizennegyedik helytől a már kvótát érő harmadikra lépett előre. A tőröző Mohamed Aida bronzérmének is akad párja: férfi párbajtőrcsapatunk ugyancsak a dobogó harmadik fokára lépett.

2007. 10. 17. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

(Szentpétervár)
Férfi kardozóink a 16 között a dél-koreaiakkal kerültek öszsze, s amikor a csapatba csak Lengyel Balázs betegsége miatt bekerült, első világbajnokságán szereplő, 17 éves Szilágyi Áron rögtön a nyitóasszóban 5-0-ra kikapott, nem úgy tűnt, hogy ő lesz a nap embere. A Fazekas Mihály Gimnázium negyedik osztályos tanulója már az ázsiaiak ellen végül 45-40-re megnyert találkozón is összeszedte magát, az oroszok ellen pedig olyat tett, ami a magyar kardvívás sikerekben igencsak bővelkedő krónikájába is nagybetűkkel kerül be. Az utolsó előtti asszóban a házigazdák 35-32-es vezetésénél 8-3-ra megverte Sztanyiszlav Pozdnyakovot. Nevezettről azt kell tudni, hogy a jelenkor legeredményesebb vívója – tehát nem csak a kardozókat értve – négyszeres olimpiai bajnok, s ötödik egyéni vb-aranyát néhány napja éppen itt, Szentpéterváron nyerte…
„Amikor felmentem a pástra ellene, arra gondoltam, milyen nagy megtiszteltetés számomra, hogy életemben először vívhatok vele. Az pedig maga volt a csoda, hogy legyőztem! Sikerült meglepnem, láttam, nem számít arra, hogy én itt tust akarok adni neki, ráadásul ilyen sokat. Számomra kétségkívül nagy előny volt, hogy nem ismert, mint ahogy a mezőnyből a többiek sem igazán láthattak még. Eddig mindössze három felnőtt Világkupa-versenyen indultam” – nyilatkozta a nap végén Szilágyi, immár világbajnokként.
Mert csapatunk végül 45-44-re legyőzte az oroszokat (az olimpiai ezüstérmes Nemcsik 40-38-as vezetésünknél megtorpant, s a feszültséget fokozandó, 43-44-ről fordított), az elődöntőben 45-39-re verte az ukránokat, a döntőben pedig 45-43-ra a címvédő és olimpiai bajnok franciákat! Nyolc aszszó után már 40-33-as magyar előnyt regisztrálhattunk, de a kilencedikben Nemcsiknek Pillet mellett azzal a román mérkőzésvezetővel is meccselnie kellett, aki az athéni olimpia döntőjében az olasz Montanónak kedvezett. A sors kezdte kísérteni önmagát, mert Pillet 42-42-re kiegyenlített, majd a végjátékban a román kétszer is a francia mellett foglalt állást, ám Nemcsik mindkét alkalommal kikérte a videozsűriben helyet foglaló dél-koreai bíró ítéletét, aki mindkétszer neki adott igazat! (A szabályok szerint a vívók egyszer protestálhatnak, de ha igazuk van, akkor megmarad a lehetőségük.) Így hiába volt olyan pillanat, amikor 44-44 állt az eredményjelzőn, a legvégén immár megfellebbezhetetlenül 45-43 villant fel.
„Remélem, most már a nemzetközi szövetség is észreveszi, hogy ez a román illető, aki a legnagyobb ellenségünk, mekkora kárt okoz a vívásnak, és eltiltja… Az ítéletei egyre inkább elbizonytalanítottak, és már nem nagyon tudtam, mit is kellene tennem. Közben pedig egymás után kaptam a tusokat…” – idézte fel a rettenetes pillanatokat Nemcsik, aki immár kétszeres világbajnokként – mert a legutóbb, 1998-ban győztes csapatunknak is tagja volt – értékelhetett: „Korábban nagy problémánk volt, hogy valakinek gyengébben ment, és ez visszahúzta a csapatot. Most viszont végre mindegyikünk jól vívott, és elhittük, hogy ezen a borzalmasan erős ágon, a házigazda oroszokon és az ukránokon is átverekedhetjük magunkat. S amikor már bekerültünk a döntőbe, úgy voltunk vele, hogy ezt a meccset is meg kell nyernünk! A magam részéről már amúgy is tele volt a hócipőm az ezüstérmekkel.”
Kardcsapatunk pedig, amely a vb előtt az olimpiai kvalifikációs ranglistán csak a 14. volt, kimászott a feneketlennek hitt gödörből, s jelenleg a franciák és az oroszok mögött a harmadik helyen áll, pekingi kvótát érő helyen.
Férfi párbajtőr- és női tőrcsapatunk a kvalifikációs ranglista vezetőjeként úgy kalkulálhatott, hogy számára a legjobb négy közé jutás szinte egyenértékű a kvótaszerzéssel. A Kulcsár Krisztián, Boczkó Gábor, Imre Géza, Kovács Iván összetételű együttesünk a 16 között nyert Dél-Korea (45-25), majd Venezuela ellen (32-17), az elődöntőben kikapott az olaszoktól (27-32), a bronzérmet azonban nem hagyta ott Szentpéterváron, a harmadik helyért 45-40-re legyőzte a spanyolokat. A találkozó után mégis úgy tűnt, siralomház a csapat környéke. „Este már biztosan örülünk a bronznak is, de most még nem igazán tudunk, mert az olaszokat is le kellett volna győznünk. Az persze fontos, hogy a kvalifikációban a franciákkal és olaszokkal együtt megléptünk a többiektől, és a magam részéről annak is örülök, hogy végre megszereztem az első vb-érmemet. A kardcsapat győzelme után azonban úgy gondoltam, mi is aranyat nyerünk” – mondta el Boczkó.
Tőrcsapatunk (Mohamed Aida, Knapek Edina, Varga Gabriella, Újlaky Virginie) a 16 között nyert az osztrákok (39-24), utána – Mohamednek köszönhetően (19-25-ről 31-30-ra fordított) – a németek ellen is, amivel teljesítette a „minimumtervet”. S ennél le is ragadt, mert az elődöntőben 29-23-ra kikapott az oroszoktól, a bronzmeccsen pedig 33-31-re a japánoktól.
Női párbajtőrcsapatunk csak ötödik lett, de azért vívóink ezen a vb-n így is sokkal többet nyertek, mint vesztettek, függetlenül a számszerű végeredményektől.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.