Európai timokrácia

Hétórás vita után péntek hajnalban felszállt a fehér füst a lisszaboni csúcstalálkozón, és az európai vezetők boldogan veregették egymás hátát, hogy hosszú huzavona után végre az elvetélt alkotmány helyébe egy új reformegyezménynek nevezett megállapodást állítottak. Az Európai Bizottság első embere, Jose Manuel Barroso az egyezményt nagy eredménynek nevezte, amely új cselekvési lehetőséget biztosít az unió vezetői számára, és egyben teljesíti az európai állampolgárok akaratát is: „Állampolgáraink látni akarják, mit hoz nekik Európa az ő mindennapi életükben.” Ezt alighanem látják is, ugyanis a csúcstalálkozó kezdetére a portugál szakszervezetek rég nem látott, hatalmas tüntetést szerveztek, ahol mintegy százötvenezer ember tiltakozott az Európai Unió újonnan kidolgozott, a munkavállalók jogait tovább korlátozó munkaügyi stratégiája ellen.
A reformegyezmény Nicolas Sarkozy ötlete volt és azt a célt szolgálta, hogy el lehessen kerülni a megállapodás európai közvélemény elé való terjesztését. Míg egy alkotmány esetében több országban a népszavazás kötelező lett volna, most, mondván, csak a régi egyezmények módosításáról van szó, ezt mellőzni lehet. Egyedül Írországban kötelező a referendum, de bíznak abban, hogy az írek nem támasztanak majd akadályt.
A reformegyezmény az alkotmány összes lényeges pontját tartalmazza, jelentősen kiterjesztve az Európai Bizottság jogkörét, mindenekelőtt az igazságügyi és belpolitikai együttműködés területén, ami azt jelenti, hogy a bevándorlás kérdését Brüsszelben intézik. A nemzetállamoknak nem lesz többé beleszólásuk abba, hogy kit engednek letelepedni az országukban és kit nem, kivéve Nagy-Britanniát és még egy-két országot. A nemzeti kormányok és parlamentek hatásköre az új egyezménnyel tovább szűkül, igaz, az Európai Parlament hatásköre valamelyest növekszik, ám ezzel együtt nem lesz valóságos parlament, hiszen még arra sem lesz joga, hogy saját maga kezdeményezzen törvényjavaslatokat. A nem választott Európai Bizottság jogosult csak arra, hogy javaslatokat terjeszszen be. Ez azt jelenti, hogy a tényleges európai törvényhozók nem azok lesznek, akiket erre a feladatra a polgárok megválasztanak, hanem a bizottsági köztisztviselők és azok a nagyvállalati lobbisták, akik a törvényeket ténylegesen előkészítő, másfél ezer szakmai bizottságot uralják.
Az Európai Alkotmány preambuluma egy Thuküdidész-idézettel kezdődött: „Mi olyan alkotmány szerint élünk, amelynek neve, mivel az uralom nem néhány ember, hanem a többség kezében van, demokrácia.” Eme idézetet a reformegyezmény elhagyta, de a szöveget kiegészíthette volna: „Mi olyan államalakulatban élünk, amelynek neve, mivel az uralom nem a többség, hanem néhány gazdag ember kezében van, timokrácia.”