Ezüst sakkfigurák

A tizenhárom aradi főtiszt 1849. október 6-i kivégzésének híre megrázta a róla tudomást szerző nemzetközi közvéleményt. „Megdőlt a szabadság végső reménye. Halálra vérzik immár Magyarország!” – jajdult fel Heine. A halálos ítéletek, amelyekről Julius von Haynau táborszernagynak „esetről esetre” jelentést kellett tennie Ferenc Józsefnek, nemcsak a kivégzés módját határozták meg – kegyelmi ténynek minősítve akasztás helyett az agyonlövést –, hanem minden esetben kimondták, hogy az elítélt „bárhol található minden ingó és ingatlan vagyonának elvesztése mellett” szenvedje el az ítélet végrehajtását.

Vajon eszébe jutott-e a kölcsön, amikor Kiss Ernő ítéletét megerősítette és aláírta? „… Ennek következtében Kiss Ernő a felségárulás bűntette miatt… lőpor és golyó általi halálra ítéltetett.”
Egyelőre azonban az altábornagy még vezéráldozatban gondolkodik. (Nem tudjuk, hogy kivel sakkozik. Valószínűleg a főporkolábbal. A képzeletbeli filmen látjuk a főporkoláb arcát, néhány szót váltanak is egymással, de a sakkpartner neve rejtve marad.) Kiss Ernő inkább vidám, mint szomorú, mert a kiszabadulásában reménykedik. Nem tudja elképzelni, hogy halálra ítélik. Meggyőződése, hogy csak meg akarják ijeszteni őket. Bízik sógorában, vejeiben, a rokonok segítő kezeiben, de legfőképpen Haynau táborszernagyban. És ha meghagyja az életét, akkor mit bánja ő a kölcsönt. Hallja, amit első kihallgatása során mondott: „Királyom parancsából esküdtem hűséget a magyar alkotmányra, s eskümet halálomig meg kell tartanom.”
A film következő képsoraiban Kiss Ernőt az átmeneti hadügyminiszteri székben látjuk. (Főparancsnoksága alatt két ízben volt hadügyminiszter: előbb Mészáros távozása után, később Görgeyt helyettesítette.) Halljuk, amint amellett érvel, hogy a harcban elesettek nevei aranybetűkkel feljegyeztessenek, akár egy emlékoszlopon, akár egy nyilvános helyen alkalmazandó táblán, s az utókor hálás emlékének átadassanak, nemkülönben, hogy hátramaradt özvegyeikről és árváikról gondoskodás tétessék. A rendeletet nemcsak kibocsátotta, hanem megvalósításához nagyobb összeggel hozzá is kívánt járulni.
Egyiket sem valósíthatta meg. (Eltöpreng az ember azon, hogy a második világháború magyar hadirokkantjai, özvegyei és árvái milyen megpróbáltatásokon estek át, amíg az 1990-es rendszerváltás után némi támogatáshoz jutottak…)
Az aradi várbörtönt látjuk kívülről. A súlyos falakat. A kazamatákat, majd a golyó által halálra ítélt négy vértanú kivégzési helyét a sáncok között. Ugyanitt lövik majd agyon 1849. október 25-én Kazinczy Lajos tábornokot, aki augusztus 25-én Zsibónál tette le a fegyvert.
Kiss Ernő cellája ismét. Sakktábla – 13 figurával. Az altábornagy beesett, szomorú arca. A bizalmát vesztett ember ábrázata. Haja csapzott, öltözéke rendetlen, rosszul áll a játszmában. Egyik lányára, Rozáliára gondol. Az ítélethirdetés után, szeptember 26-án levelet írt neki:
„Kedves jó Róza!
Ne álmodjatok valahogy arról, hogy engem láthassatok, vagy velem beszélhessetek. – Életünk napról napra roszszabb lesz; egy percz szabad levegő sem. Még egy pillanat a folyosóra sem. A szabad levegő teljes megtagadása folytán nagyon szenved a májam, annyira, hogy a halált jobban szeretném ennél a gyalázatos létnél… […] Ha teheted: igyekezzél a hadbíróval beszélni. – 100-szor csókollak. Téged örökké szerető Atyád, Ernő…”
A játéknak vége. Kiss Ernőt mattolja ellenfele. A főporkoláb hideg gőgje. Arcán kaján vigyor: legyőzte az altábornagyot. Matt, kézfogás nélkül. Halotti csend. Ülnek és néznek egymás szemébe. Aztán Kiss Ernő maga elé réved. Premier plánban világos királya.
A következő képsorokon az üres cella. Csak az ezüst sakk-készletet látjuk a kis asztalon. Szanaszét a bábuk. Legtöbbjük felborítva.
Október hatodika. Hegedűs János írja: „Az utolsó percz volt hátra, hogy még egyszer lássák a felhőkből éppen előretörő napot. Elrendelték szemeiknek a bekötözését, ami ellen azonban tiltakoztak, de a vezénylő tiszt csak Kiss Ernőnek engedte meg, hogy a halálnak a szemébe nézhessen.
A lelkészek visszavonultak; a vezénylő tiszt parancsára fél térdre ereszkedtek, s ekkor egy kardvillanás, és… a négy elítélt közül három halott. A negyedik, Kiss Ernő még él… vonaglik, a golyó mellébe és altestébe fúródott. A tiszt parancsára előugrik egy gránátos, fegyverét Kiss Ernőnek a fülébe sütötte el, fejét szétroncsolta…”
A három rosszul célzó katona büntetése: elzárás.

Újra az üres cella a filmben, a sakkfigurákkal. Visszhangoznak Kiss Ernő utolsó szavai: „Szegény hazám! Vége mindennek! Isten büntesse meg hóhérainkat!”
Az altábornagyot Kovács Mihály nevű huszárja és egy inas hantolta ki. Hamis sírfelirattal évekig az aradi temetőben pihent, később a család eleméri sírboltjába került, amelyet a szerbek többször kiraboltak.
„Jegyzőkönyv. Felvétetett Bocsár községházán 1896. évi februárius hó 27-én. Jelen voltak az alulírottak. Tárgy: Vörös Márton helybeli, kilencvenhat éves, római katolikus lakos önként megjelent hivatalos ügyben a községházán… (106 éves korában halt meg – K. A.) […] Mi azután Gyurival sötét éjszaka kimentünk a vesztőhelyre egy kétkerekű taligával. Ekkor már nem volt ott a hulla, de a vársáncban puha homokba volt beásva, alig két ásónyomra. Nem volt nehéz felásni. Felismertük. Gyuri, a huszár hangosan kezdett sírni, de elhallgattattam. Ekkor feltettük a taligára, s futva, nagy kerülővel, hajnal felé értünk be vele a városba, és egyenesen a Gyuri huszár lakására vittük – amely a Tököly templommal volt szembe. Itt várt a Gyuri huszár felesége. Ezután, hogy a holttestet a házba bevittük, megmostam a testet. A feje teljesen szét volt lőve, ezt összeraktam, összekötöztem, azután koporsóba tettük, s már csaknem világos volt, mikor megint ugyancsak azon a taligán kivittük a temetőbe – s ott a halotti házba tettük le –, és megkértük a temetőcsőszt, hogy vigyázzon rá, mert eljön ezért egy úr, aki majd jól megfizeti a szívességét.
Így loptuk mi el azon a borzasztó sötét éjszakán a Kiss Erneszt holttetemét. Nagyon szomorú dolog volt az, uram.”
Nem tudjuk, hogy mi lett a sorsa Kiss Ernő ezüst sakk-készletének. Az egyik porkoláb az aradi várbörtönből valószínűleg hazavitte. (Hiszen loptak a kosztra kapott pénzből is, miért hagyták volna ott az ezüstöt?) Megpróbált játszani vele, de a bábuk nem engedelmeskedtek neki.