Julka

Nem is titkolja, hogy Ukrajna következő elnöke akar lenni az előrehozott parlamenti választások legnagyobb meglepetését okozó Julija Timosenko. Az egykori „narancsos” tábor immár magasan legnépszerűbb politikusának terepe az utca, nem a parlament. Társaságában egyaránt kényelmetlenül érzik magukat ellenfelei és potenciális szövetségesei is. Agresszív politizálása és határtalan ambíciói most is látványosan kovácsolják egy koalícióba a korábban egymással szemben álló Viktor Juscsenkótés Viktor Janukovicsot.

Ismét elemében volt a nagygyűlések népszerű „Julkája”. Karizmatikus fellépése a kampány általános fáradtságán áttörve immár sokadszor ragadta magával az ukránokat. Eleganciája megbabonázta a külföldi újságírókat is, akik a választások éjszakáján a demokrácia zászlóvivőjeként ünnepelték a politikusnőt a Hyatt szállóban. Mindkét helyszínen elhitték, hogy ő Ukrajna megmentője, elfelejtetve, hogy volt már lehetősége a bizonyításra, kormányfőként azonban botrányok közepette megbukott.
Látványosan megnőtt a „gázladyből” három éve a „forradalom hercegnőjévé” avanzsált Julija népszerűsége. Karizmájának és a populista ígéreteknek köszönhetően blokkja egy év alatt csaknem tíz százalékot javított eredményén. Agresszív politizálása, aktivitása és határozottsága kiválóan érvényesült egykor Kijev központjában, a „Majdanon” s most a kampányban is. Fellépése meggyőző, ráadásul kiválóan érzi a tömeg pszichológiáját, hangulatát, vágyait. Igazi posztmodern politikus, aki folyamatosan biztosítja a show-t a nagyérdeműnek. Eredendően populista. Ha kell, imát rebeg a kivetítőn megjelenő Szűz Mária képe előtt. Egy snitt, s már ostorozza a korrupciót, számon kéri a bürokráciát, a nemzeti vagyont kisajátító oligarchákat. Hogy állítólag maga is milliárdos? Kit érdekel! Timosenko ilyenkor a tömeg szemében nem a „gázlady”, hanem a „forradalom hercegnője”. A következő pillanatban szociálisan érzékeny politikus, s ígér béremelést, jobb nyugdíjakat, ösztöndíjakat vagy a Szovjetunió szétesésének viharában az egykori Szberbankban elveszett, elértéktelenedett megtakarítások kompenzációját. Hallgatói is tudják, hogy minderre az egész ukrán büdzsé nem lenne elég, az előadás azonban hibátlan, a tömeg elszédül. S még mielőtt felocsúdna, már nemzeti húrokat penget. Tigrisként védi a fiatal ukrán állam érdekeit, beszól a nagy szláv testvérnek, s európai utat vázol. Így aztán a Nyugat is szereti. Leleplezi a gázimport átláthatatlanságát, valójában azonban azt nem bocsátja meg, hogy kimaradt a RosUkrEnergo nevű, valóban homályos közvetítőcégből.
Timosenko populista autoriter utat mutat Ukrajnának. Ideálja egy olyan állam, amelyben ő a legfőbb igazságtevő és az első számú oligarcha is. A gazdaságot kézi vezérléssel irányítaná. Ha kell, megszabja a cukor árát. Miniszterelnökként is ezt az utat járta, s az eredmény a piac által ijedten szemlélt kiszámíthatatlanság lett. Megvannak a saját favorizáltjai. Az Egyesült Államokban elítélt exkormányfő, Pavlo Lazarenko egykori üzleti partnerei körül mozog – elsősorban a második leggazdagabb ukrán oligarcha, Igor Kolomojszkij és Konsztantyin Zsevago körül.
Az ukrán politikai élet 46 éves nagyasszonya nemcsak nézeteivel, ígéreteivel, hanem megjelenésével is csodálkozásra készteti a választókat. Az ellenzék szimbolikus alakja maga a megtestesült választékosság és stílus. Védjegye az ismert hajfonat. Egy időben sokak örömére leengedte a haját, ám a nőt legyőzte benne a politikus, és visszatért e népi viselethez. Timosenko megjelenése egyébként is jól idomul a mondanivalóhoz, a közeghez. A kampányban például egyik klipje azt hirdette, hogy a gazdagoktól el kell venni mindent, s a javakat fel kell osztani a szegények között. A tisztakezű, a hatalmat számon kérő politikus megtestesítője, a szegények védelmezőjeként megjelenő bizniszlady öltözékén ilyenkor még egy gomb sem marad Louis Vuittontól.
Politikai karrierje elején Julija Timosenko egyszerűen csak egy elbűvölő asszony volt. Sötétre festett haját gyakran fogta copfba, vagy egyszerűen csak a vállára hullott. Öltözéke szintén nem volt különösen kirívó, általában kosztümöt viselt hosszú, térd alá érő szoknyával. Volt ebben a megjelenésben valami a dnyepropetrovszki mesebeli hercegnőből, aki jött, hogy meghódítsa Kijevet. Timosenko szerény körülmények között nőtt fel, anyja egyedül nevelte. A város jó hírű egyetemén közgazdaságtant tanult, amikor 19 évesen megismerkedett férjével, a helyi pártelit egyik prominens alakjának fiával, Alekszandr Timosenkóval. A fiatal pár nem sokkal később már üzleti érzékét teszteli. Először védett, a pártközpontban a papa által ellenőrzött területen próbálkoznak, videókölcsönzőt nyitnak, amely később kisebb hálózattá fejlődik. A diploma után Julija a gépiparban landol, a Szovjetunió szétesése azonban már az Ukrainszkij Benzin igazgatói székében találja. Ez a cég lesz a Lazarenko miniszterelnöksége idején felfutó, húsz vállalatot és két bankot egyesítő, évi több mint 10 milliárd dolláros forgalmú holding magja. Nem meglepő így az sem, hogy az ukrán energiaszektort uraló vállalat igazgatója Julija Timosenko. Julija Vlagyimirovna ez idő tájt meg-megengedi magának, hogy a kilencvenes évek elejének divatját követve csizmát hordjon. Az a legenda járja, hogy a „gázlady” hoszszú csizmában és miniben ment tárgyalni a Gazprom akkori nagy hatalmú vezérével, Rem Vjahirevvel. A rossz nyelvek szerint elbűvölő megjelenésének köszönheti Ukrajna, hogy akkor meglehetősen mérsékelt áron kapta az orosz gázt. Timosenko egyébként is jó érzékkel kezdett a szektor rendbetételéhez, amelyből ukrán szakértők szerint haszna volt az államnak s neki is. A mentor, Pavlo Lazarenko kegyvesztetté válása azonban magával rántotta az üzleti köréhez tartozó Timosenkót is, ez a helyzet azonban egyúttal megnyitotta előtte az utat az ellenzékiség felé.
Az első időkben még inkább szalonellenzékinek nevezhető, s csak később keményedik meg. Ebben közrejátszik meghurcoltatása, rövid ideig tartó letartóztatása is. A bejárt út nyomon követhető megjelenésén is. Amikor 1997-ben Timosenko először lett képviselő, igyekezett mindenben követni az akkori parlamenti öltözködési kódexet, s a rada többi hölgyéhez hasonlóan fekete kosztümben, sötét szoknyában járt az ülésekre. A Majdanon már egy másik Julija tarol, miniszterelnökként 2005-ben pedig már bátran félredobva a megkövesedett szokásokat divatot teremt, s katalógus helyett öltözékén nyomon lehet követni a nagy divatházak legújabb kollekcióit. A nagyméretű gombok, a lekerekített gallér, Louis Vuittonék védjegye az ukrán nagypolitika divatjává vált.
Az újságírókat inkább az érdekelte, miből telik Timosenkónak mindig a legújabb, több ezer dolláros kollekciókra. A politikus ugyanis még 2005-ben, miniszterelnökségének évében is csak szerénynek számító, mintegy 12 ezer dolláros jövedelmet vallott be. A kíváncsiskodóknak csak annyit mondott, hogy a férje tartja el. Alekszandr Timosenko azonban a gázszférában elkövetett machinációk miatt hosszú ideig vizsgálati fogságban ült, s ma agrárbiznisszel foglalkozik, amiből egyelőre aligha futja Julija csillogó ruhatárára. Ilyenkor emlékeztetnek arra, hogy Timosenko nem véletlenül kapta a „gázlady” nevet, s a kilencvenes évek első kétharmadában a gázbizniszből, ha nem is teljesen törvényesen, de olyan jövedelemre tehetett szert, amely egy életre elég. A vagyont egy-két milliárd dollárosra is becsülik.
Timosenko azonban nem elégszik meg ezzel, a politika csúcsait ostromolja. Mindinkább egyik énje, az örök ellenzéki fölé kerekedik ugyanis benne a mindenkit térdre kényszerítő, uralkodni vágyó dáma.