Közös érdek a gazdák támogatása

A grádióban, az újságokban egyre gyakrabban teszik fel a kérdést, hogy miért támogatja az állam a gazdákat az adófizetők pénzéből? Elvégre ők is csak olyan vállalkozók, mint a más ágazatban lévők…
Talán nem érdektelen megnézni, hogy voltaképp miért is kell az államnak támogatni a gazdákat. Az állami támogatást az Egyesült Államok kormánya kezdte el a farmerszavazatok megszerzése érdekében. Ezzel a mezőgazdasági tömegáru-termelés világpiaci árát leértékelte. Erre az Európai Unió is kénytelen volt támogatást adni a gazdáknak, hogy ne kerüljenek versenyhátrányba az USA farmereivel szemben a világpiacon. Ma az Európai Unió költségvetésének felét a mezőgazdaság támogatására fordítja. Korábban az Európai Unió ötvenszázalékos támogatást adott a gazdáknak, a magyar gazdák a magyar államtól csak nyolcszázalékos támogatást kaptak.
Ez is hozzájárult a magyar mezőgazdaság 1990 utáni zsugorodásához, amely évről évre napjainkban is folytatódik. Az uniós tagságunkkal a magyar gazdák is kapnak támogatást az Európai Uniótól, csakhogy ennek mértéke hét év alatt éri el fokozatosan a korábbi tagoknak (tizenötöknek) nyújtott támogatás szintjét. A hét év alatt a magyar állam kiegészítheti a támogatás összegét az EU-s mértékig. A gazdák sérelmezik, hogy a földalapú támogatásból az idén huszonötmilliárd forintot elvett az állam. Földalapú támogatás nélkül a magyar mezőgazdaság veszteséges lenne, a földeken csak parlagfű teremne, az ország elvesztené kultúrtáj jellegét.
Miként viszonyul az állami támogatás a termelési önköltséghez? Egy hektár búza termelési önköltsége: szántás huszonötezer, tárcsázás nyolcezer, vetés hétezer, gyomirtás harmincezer, talajlazítás húszezer, műtrágya hatvannégyezer forint, ehhez jön még a kombájnolás, a szállítás, a tározás – benne a szárítással – költsége. Ha a gazda bérli a termőföldet, akkor még az évi haszonbért is ki kell fizetnie. A felsoroltak közül a műtrágyán lehet spórolni, csakhogy akkor meg kevesebb lesz a termés. Az állam harminchétezer forint területalapú támogatást ad hektáronként a számtalan feltétel teljesítése esetén. Továbbá ad gázolaj-visszatérítés címén hatvannyolc forintot literenként (a gázolaj ára 260 forint literenként), hektáronként pedig 95 liter gázolajat lehet felszámolni, de a valóságos felhasználás ennél több.
Az APEH szerint a növénytermesztésben évi tizenöt százalék, az állattenyésztésben évi hat százalék nyereség érhető el. Szerintem az APEH véleményét kincstári optimizmus hatja át, mivel a növénytermelésben tíz százaléknál több nyereség nemigen érhető el, az idei aszályos évről nem is beszélve. A gazda ősszel befekteti a pénzét és egy év múlva derül ki a felvásárlási ár alapján, hogy nyereséget vagy veszteséget termelt-e. Ha jó a termés, alacsony a felvásárlási ár, ha pedig kedvező a felvásárlási ár, az azért van, mert alig termett valami. Ha a gazda a bankba teszi a pénzét és a vén diófa árnyékában pipázgat, a húszszázalékos kamatadót leszámítva is közel annyi kamatot kap, mintha egész évben izzadt volna a földeken. Régen az a mondás járta, hogy bőrében kell eladni a termést, vagyis feletetni a jószággal, és a jószágot eladni a vásáron. A nagyüzemi gazdaságok 72 százaléka kizárólag növénytermesztéssel foglalkozik. Több ezerhektáros nagyüzemben az egyetlen állat az éjjeliőr kutyája. Az állattenyésztők pedig egyre inkább csak egy-egy fajta állatra specializálódnak, például tehénre vagy húsmarhára, sertésre, vagy juhra, lóra vagy libára stb.
A nagy egyedszám fokozott állat-egészségügyi kockázatot jelent, hiszen egy járvány néhány nap alatt elviheti az egész állományt. Mivel egyre csökken a vegyes gazdálkodást (azaz növénytermesztést és állattenyésztést egyaránt) folytató gazdaságok száma, így az istállótrágya – amely a humusz képzésére kiválóan alkalmas – alig kerül ki a földekre. Így a talaj szépen lassan tönkremegy, és egyre kisebb termést hoz.
Még ezek a gazdák panaszkodnak? Csillogó-villogó traktorokkal mennek tüntetni! – hangzik el gyakran. Csakhogy a 7,2 millió forintos traktoraikat hitelből vették hatévi részletre, még az átmeneti konjunktúra idején. Egy gyengébb termés esetén, ha nem bírja kifizetni az évi 1,2 millió forintos részletet, a bank úgy elviszi a traktort, mint szarka az aranygyűrűt. A nincstelen téesztagokból lett új gazdák pénztelenségének az az oka, hogy nem tudtak létrehozni egy tőkeerős szolidaritási alapot, amelyből a rendkívüli természeti csapások okozta veszteséget kárpótolni lehetne, mint például a szabolcsi almásokat ért 2007-es tavaszi fagy miatti károkat.
Tudom, mindez a wienerschnitzelt fogyasztó pestieket és egyéb városi polgárokat nem annyira érdekli: legyen ez a Magyarországon tevékenykedő 7800 mezőgazdasági társas nagyüzem és a 766 ezer egyéni gazdaság gondja. Pedig ha a magyar gazdák tönkremennek, akkor a wienerschnitzel is többe fog kerülni, a kenyérről, a tejről, a tojásról nem is beszélve.

A szerző mezőgazdasági jogtanácsos