Lebunkózva

S Z Ó L Ó

Trabant lassít a pirosnál, az Andrássy út végén, a Deák tér előtt. Négytagú család ül bent. Az apa a volánnál, mellette az asszony, mögöttük két gyerek; a hátsó üvegen obligát matrica, piros háromszögben kisgyerek és egy felirat: Vigyázz rám! Lassítanak döcögve, ám hirtelen – jobbról – eléjük vág egy fekete autó, csaknem lecsapja a Trabi orrát. A családfő, rosszallását kifejezve, megpöccinti a dudát. A fekete ajtaja erre kivágódik. Kigyúrt fiatalemberek másznak elő, s köpködni, ordítozni kezdenek („megöllek, köcsög!”); rugdossák a Trabant oldalát, hogy a furnérlemez szakadozni kezd. A lámpa már zöld. Bent sírva fakadnak a gyerekek, apuka meredten néz, anyuka az ajkát rágja. Mikor kitombolták magukat, korunk pesti srácai visszaülnek a fekete autócsodába, és bömbölő motorral elhúznak a helyszínről.
Évente cirka harmincezer kilométert autózom, és sokat beszélgetek más autósokkal is, úgyhogy tudom: eluralkodott a bunkóság az utakon. A nyájas polgári olvasó a bunkóság szóra tán összerezzen, azonban e jelenségre pontosabb meghatározást nem ismerek. Mert mi is a bunkóság? A másik ember semmibevétele, pontosabban az embertárs iránti érzéketlenség. A bunkó nem lát, nem hall, nem érez. S a bunkóság terjed, akár a nátha. Bunkók vagyunk az utakon, bunkók az orvosnál, a közértben, a munkahelyen, az iskolában. Bunkó a főnök a beosztottjával, a tanár a diákjával és viszont; áthat mindent a bunkóság, ez a ronda, szürke ragacs.
A bunkóság két fő csoportját különböztethetjük meg: az aktív és a passzív változatot. Mondok példát az utóbbira. Bár mögötte is, előtte is szabad lenne az út, s az autóstársak sietnének, a passzív bunkó harmincöt–negyven kilométeres sebességgel cammog a belső sávban, és rezzenetlen arccal telefonál. A passzív bunkó nem indul el rögtön a zöld jelzésnél, nem enged senkit maga elé a bekötőútnál, nem úgy áll be a parkolóba, hogy másnak is maradjon hely; a passzív bunkó nem indexel kanyarodás előtt, és nem kapcsolja fel a lámpát szürkületkor, hiszen míg ő lát, minek az; s természetesen nem lassít a pocsolyás úton, hanem beteríti sáros lével a járókelőket. Mindazáltal a passzív bunkó nem akar ártani, nincs rossz szándék faerezetű szívében, csak épp egy másodpercig sem érdekli, mit okoz másoknak a viselkedésével.
Az aktív bunkóság más. Megfigyeltem: decens urak és hölgyek vérengző vadállattá változnak, amint beereszkednek a kormány mögé, s egy puha ajtócsapódással bezárkóznak a szélvédők üvegketrecébe. Akik korábban a zöldséges pimasz viselkedését egy sima „ejnyével”, a parkolóőr ingerkedését egy „nézze meg az emberrel!” nyugtázták, most az előttük cammogó passzív bunkó felé obszcén kézjeleket mutogatnak; s ha zavarja őket az út szélén csámpázó biciklista, letekerik az ablakot, és trágárságokat üvöltenek rá. S ez még az aktív bunkóság enyhe fokozata. A középfokozatú aktív bunkó képes a következő akcióra is: hetvennel halad a falvak közti úton, de csak addig, míg valaki előzni nem kezd. Amint mellé ér az igyekvő autó, a középfokozatú aktív bunkó a gázra tapos. Az ellenfélnek három választása marad. Egy: versenyezni kezd; kettő: visszasorol az elégedetten felsóhajtó aktív bunkó mögé; három: nekicsapódik a szemközt közeledő gépjárműnek.
Az aktív bunkóság legfelső foka, mikor valaki már nemcsak sérteget vagy kellemetlenkedik, nemcsak veszélyt okoz, de egyenesen támad. Ez a totális bunkóság esete. A totális bunkó leszorítja a másikat az útról, direkt neki a fának. A totális bunkó kemény fékezéssel megáll a másik előtt, kiszáll és beveri a szélvédőt, kirúgja a lámpát, megcsavarja a sofőr orrát, esetleg kirángatja és ütlegeli az úrvezetőt; előfordul, hogy lőfegyverrel fenyegeti, megsebesíti, akár az életét is kiolthatja.
Mindez napjaink valósága. Az autóvezetés élethalálharccá változott.
Érdekes lenne kideríteni, az említett viselkedési formák átalakulhatnak-e egymásba, de ez már legyen az avatott bunkológusok dolga. Addig is lenne néhány javaslatom. Először: gondolkozzunk el azon, kik vagyunk mi. Másodszor: vezessünk óvatosan, a látási és útviszonyoknak megfelelően, mindenkor betartva a közlekedésrendészeti szabályzat (KRESZ) előírásait. Persze ettől még válhatunk valamelyik totálisan aktív bunkó áldozataivá.
Úgyhogy ragasszunk egy matricát az autó tetejére, az ég felé. És legyen ez ráírva: Vigyázz rám!