Magára rántotta

Szekszárd után Szegeden is megdobálták tojással Gyurcsány Ferenc alkalmi országvezetőt. Valószínűleg nem összebeszélésről volt szó, csak az indulat jött ki az emberekből. Egy őszinte utálat az ország miniszterelnöke irányában. Az egészben az az érdekes, hogy a kormányfő lazán reagálja le a történteket, úgy tesz, mintha majális lenne körülötte. Erős szervezet a gyurcsányi. Elmegyek a világ végére, előre tudom, hogy központi utálatnak vagyok kitéve, tojásokat kapok, de mégis úgy teszek, mintha a fellegekben lennék. Van-e még valaki, aki beveszi ezt a maszlagot?
Pszichiátriai kérdés, meddig bírja az emberi szervezet ezt a megaláztatást. Józan demokráciákban ilyenkor már régen veszi a kalapját az illető politikus. Gyurcsány Ferenccel azonban ilyen nem történhet meg, egyrészt, mert kalapot sem visel, másrészt meg nem igazán ismeri a körülötte zajló folyamatokat. Gyurcsányon kívül mindenki tudja, rajta kacag a világ. Afféle udvari bolond. A baj csak az, hogy ezt az embert Magyarország miniszterelnökeként jegyzik, és ez lesújtó azokra nézve, akik Bethlen Istvánt, Teleki Pált vagy Nagy Imrét is látták ebben a pozícióban.
Én nem emlékszem arra, hogy egyetlenegyszer is záptojásokkal megdobáltak volna magyar miniszterelnököt. Felkötni felkötöttek többet közülük, de tojással (darabja pedig most nem olcsó) nem szoktak dobálni kormányfőt itt. Hát most Fletót dobálják. Elgondolkodhatna, miért.
Szekszárd és Szeged népe véleményt formált Gyurcsány munkásságáról, de ő erről nem akar tudomást venni. Reformokról, haladásról és öszszefogásról szónokol, valószínűleg megakadt a tű a lemezen…