Különleges értékek, ízek folyóirata a Duna-part, amely Büki Attila költő, festőművész szerkesztésében mintegy kétesztendős szünet után az idén újraindult a Pest megyei önkormányzat, valamint az érdi Csuka Zoltán Városi Könyvtár támogatásával. Az idei harmadik, őszi szám egyik legerőteljesebb írása Bakonyi István esszéje, amelyben a Nekünk ilyen sors adatott című beszélgetőregényt ismerteti. A könyv írója Szakolczay Lajos irodalomtörténész, alanya, főszereplője pedig Csoóri Sándor, az élő magyar költészet egyik legjelentősebb alakja. Szakolczay lényegre látó, a költő életművét minden ízében és porcikájában ismerő irodalomtörténész tájékozott érzékenységével feltett kérdéseire Csoóri Sándor újszerű megfogalmazásban ad új válaszokat. Azt sokan tudják, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbe fojtása ellenére is megváltoztatta a magyarság életét, és halálra sebezte az orosz medvét. Azt talán sajnos már kevesebben tudják, hogy Nagy László és Juhász Ferenc nyelvújítása olyan vérfrissítést hozott az újabb kori magyar lírába, ami mind a mai napig érezteti hatását. Ám 1956 társadalmi forradalmát és a két kiemelkedő alkotó esztétikai forradalmát Csoóri Sándor kapcsolta össze elsőként. A költő csodálatos megfogalmazását adja nemzeti hovatartozásunknak is: „Magyar az, aki érdekei ellenére is magyar akar maradni.” E gondolati vezérfonalhoz híven kapcsolódik Kiss Dénes Elgondolom című írása, amely részleteket tartalmaz a költő megrázó naplójából. A Quasimodo-emlékdíjas költő lírájának nyelvi gazdagsága, közéleti bátorsága megnyilatkozik a napi politika megrázó eseményeinek újrafogalmazásában. Többek között kimondja, hogy a 2006. október 23-i brutális rendőrterror miatt szégyelli magát költőként, magyar állampolgárként, mert 1990-ben azt remélte, hogy az emberi méltóság nem szenved több csorbát. Sajnos immár háromszor, 1997. november 3-án, 2002. július 4-én és 2006. október 23-án is a rendőrség olyasfajta durvasággal bánt a tüntetőkkel, amilyet 1980-tól kezdve már a pártállami időszak végnapjaiban sem tapasztalhattunk. Ám az emberi méltóság, a szabadságvágy immár legyőzhetetlen és korlátozhatatlan. Ez utóbbit Kiss Dénes úgy fogalmazza meg: A mindenségben nincsenek mérvadó pontok és útirányok.
(Duna-part – irodalmi, kulturális és társadalmi folyóirat, 2007/3.)
origo.hu
Baloldali hazugságok az áram áráról: itt a Patrióta leleplezése!
