Mélyre nyúlnak a darfúri válság gyökerei

Darfúrról gyakorta és könnyedén beszélünk. De mi az, amit teljes bizonyossággal állíthatunk? A jellemzően felületes megközelítés szerint ez egy önmagával háborúzó társadalom. A lázadók háborúban állnak a kormánnyal, és fordítva. A valóságban azonban ez a probléma sokkal bonyolultabb, és az oldalak nem mindig jól lehatárolhatók. Újabban a harc gyakran nem a törzsek vagy a hadurak egymás közti küzdelméről szól.
Az sem igaz többé, hogy a válság csak Darfúrra korlátozódik, mivel az a határokat átlépve már a régió stabilitását fenyegeti. És ne feledjük, Darfúr környezetvédelmi válság is – ezt a konfliktust ugyanis, legalábbis részben, az elsivatagosodás, az ökológiai pusztulás és a források, elsősorban az ivóvíz hiánya váltotta ki.
Nemrég egyhetes látogatást tettem Darfúrban és a régióban azzal a céllal, hogy meghallgassam az ott élő emberek – a szudáni állami hivatalnokok, az erőszakkal kitelepített falusiak, a segélymunkások és a környező országok vezetői – őszinte véleményét. Távozásomkor, azt hiszem, megértettem valamit. Erre a válságra nem lehet egyetlen probléma megoldásával felelni, azt a maga komplexitásában kell szemlélni. Ha eljön a béke, annak a válság kirobbanásának összes kiváltó okára, azok minden elemére választ kell találnia.
Biztató lépéseket tettünk a béke megteremtésének irányába. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa felhatalmazást adott egy 26 ezer fős, többnemzetiségű, az Afrikai Unió (AU) és az ENSZ által közösen felállítandó békefenntartó kontingens Darfúrba telepítésére. Azonban minden békefenntartó misszió előfeltétele a béke megszületése, amely fölött őrködnie kell. Ezért határozottan kell cselekednünk a politikai megállapodás tető alá hozása érdekében is. Valójában ez volt utazásom legfőbb célja.
Kartúmban az Omár al-Basír elnök vezette kormány fenntartás nélkül megismételte a békefenntartó misszió és a béketárgyalások támogatására vonatkozó kötelezettségvállalását. Megállapodásunk szerint a béketárgyalások október 27-én Líbiában indulhatnak újra az AU és az ENSZ közös vezetése alatt. A kormány szintén megerősítette az ellenségeskedés azonnali beszüntetésére vonatkozó ígéretét, ahogyan azt a lázadó csoportok is megtették a múlt hónapban Arushában. Ennek ellenére ottlétem alatt összetűzésekről szóló jelentések érkeztek, összecsapásokról és bombázásokról a Darfúr északi részén fekvő Haszkanita városából. Rendkívül fontos azonban, hogy a felek mindegyike önmérsékletet tanúsítson, és megfelelő körülményeket teremtsen a konstruktív párbeszédhez.
Darfúr problémájának kezeléséhez azonban távolabbra kell tekintenünk. Dél-Szudán fővárosában, Dzsubában a politikai vezetők attól tartanak, hogy a darfúri konfliktus eltereli a figyelmet a két éve megszületett békemegállapodásról, amely egy hosszú polgárháborúnak vetett véget. Darfúrra figyelve szem előtt kell tartanunk ezt a kényes helyzetet, nehogy egy még szélesebb háború kiújulása aláássa minden eddigi erőfeszítésünket. Össztársadalmi szerződést kell kötnünk a békéért.
Felkerestem Líbia vezetőjét, Moammer el-Kadhafi ezredest, aki nagylelkűen felajánlotta országát a béketárgyalások helyszíneként, és arról biztosított, hogy mindent megtesz azok sikeréért. Az ő szavaival élve „most vagy soha”, ami jól tükrözi azt a széles körű meglátást, hogy a most kezdődő tárgyalássorozatnak a végsőnek is kell lennie egyben.
Alkalmam volt megtekinteni Kadhafi „Nagy mesterséges folyóját”, amely nem más, mint egy emberi kezek által épített, több száz kilométeres csővezeték, amely több millió liter friss vizet szállít a Szahara alatt. Egy olyan régióban, ahol a víz ilyen ritka kincs, ez valóban emlékezetes látványt nyújtott. Előző nap a Csád-tó felett elrepülve elém táruló látvány – ez a valaha hatalmas vízfelület mára eredeti mérete egytizedére zsugorodott össze – még nyilvánvalóbbá tette, hogy a térség további sorsa a vízkészleteitől is nagyban függ.
N’Djamenában a csádi elnök, Idriss Deby úgy fogalmazott, víz nélkül elképzelhetetlen a gazdasági fejlődés. Ha pedig a gazdasági fejlődés kilátástalanná válik, folytatta, az országa keleti részén élő mintegy negyedmilliónyi darfúri menekült talán sohasem térhet haza. A biztonság és a fejlődés kéz a kézben járnak – mondta.
Mindez aláhúzza a darfúri konfliktus rendezésének összetettségét. Nem lehet félmegoldásokban gondolkodni, mivel a válság okai is sokrétűek. Mindre választ kell találnunk – a biztonsági, a politikai, a humanitárius, valamint az erőforrásokat, a vízellátást és a fejlődést érintő kérdésekre is. A probléma összetettsége munkánkat még nagyobb kihívássá, még bonyolultabbá teszi. Mégis, ez az egyetlen tartós megoldáshoz vezető út.

A szerző az ENSZ főtitkára