Mi a magyar?

MN
2007. 10. 15. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

… okt. 5-ikén reggel 9 órakor a főőrház előtt két gyalogzászlóalj négyszögben áll föl, a tizenhárom tábornokot elővezetik, mire Ernst hadbíró fölolvassa a vérítéletet, amely szerint Pöltenberg Ernő, Török Ignácz, Lahner György, Knezics Károly, Nagy-Sándor József, gr. Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János s Vécsey Károly kötél által, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos pedig golyó által végeztetnek ki.
A halálos ítéletek végrehajtása október 6-ikán reggeli 6 órakor leend.
A hadbíró mindegyik elítélt nevénél kettétör egy kis pálczikát, s azt a kivégzendő lábához hajítja. Pereg a dob, harsog a trombita: Istennél a kegyelem!
A négyszög háta megett egy-kétszáz szabadon járó honvédfogoly áll, köztük Hauszer Károly, Fornszek Sándor őrnagyok stb.
– Majd kegyelmet kapnak az akasztófa alatt – jegyzi meg valamelyikök.
– Dehogy kapnak! Én nem bízom – szól könnyezve Fornszek Sándor. – Hanem van egy tervem – fordul Hauszerhez –, mentsük meg vezéreinket!
– Hogyan? – kérdezi meglepetve Hauszer.
– Ha bátrak leszünk, megmenekülnek a kötéltől – suttogja Fornszek. – Figyeljetek csak! Mi, foglyok körülbelül hatszázan vagyunk. A börtönöket csak egy zászlóalj őrzi, gyerekjáték lesz őket lefegyverezni. Egyszerre támadunk reájok. Fegyvereik a puskatartóhoz vannak támasztva, a többieké meg a fogasokon lóg. Könnyű dolgunk lesz. Nekivágunk az oláhságnak, s két nap alatt elérjük a határt. Ha sikerül a terv: megmentettük vezéreinket; ha pedig nem sikerül: legalább együtt halunk velök, méltóan a szabadságért vívott harczunk emlékéhez.
„Habár túl merésznek tűnt is fel ez a terv – beszéli Hauszer –, beleegyeztünk, s csak arra figyelmeztettem Fornszeket, hogy igyekezzék, mégpedig mielőbb nemes ügyünknek megnyerni az összes foglyokat. Feladtuk mégis az eszmét, mert bízva bíztunk, hogy az elítéltek az akasztófa alatt megkapják a kegyelmet”…
Aztán Howiger is gondoskodott, hogy a foglyok esetleges zendülésének elejét vegye. Mindjárt a halálos ítéletek kihirdetése után a következő napiparancsot adta ki:
[…] Holnap, okt. 6-ikán végrehajtandó ítéletek foganatosításához a Wocher-zászlóalj rendeltetik ki, amelynek Tichy őrnagy úr vezénylete alatt 1/4 6 órakor reggel a főőrállomás négyszögének kapujának a 4-ik szöge előtt fölállítva kell lenni, hol egyszersmind az orvosnak is meg kell jelennie. A lövészek kiválasztása s egyéb előkészület a zászlóalj parancsnokára bízatik.
Ma és holnap az egész helyőrségnek teljes készenlétben kell lennie, ennélfogva a várból kivétel nélkül senki sem távozhatik. A legénység egész éjjel felöltözve s hadilag fölszerelve marad, a fegyvert mindig kéznél tartva.
Ma este 1/2 7 órakor lesz a takarodó, mire a várkapuk azonnal becsukatnak, s a kulcsok Zdrahal térhadnagy által a várparancsnoknak általadatnak. Magától értetik, hogy az egész zászlóalj fegyverei éles töltéssel lesznek ellátva. […] Valamennyi a várban levő katonai és polgári fogolynak ma este 1/2 7 órakor szállásán kell lennie, s holnap délelőtti 10 óráig azt elhagyni nem szabad. […]
A szemle- és őrcsapatoknak, valamint a rend fönntartására kirendelt egyéneknek és porkoláboknak mindenki föltétlenül engedelmeskedni tartozik.
Howiger várparancsnok.
(Gracza György: Az 1848–49-iki magyar szabadságharcz története, 1894–98)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.