UTOLJÁRA ÍROK
– Nem a Magazinba, hanem az új estemről, a Semmittudás Egyeteméről
KORÁBBAN MÁR IDÉZTEM MÁNDYT
– Aki önostorozóan azt fejti ki, hogy egy általa teremtett figura, egy családfő évek óta járkál föl-alá az emeleti szobában, és sehogyan sem tudja onnan lehozni:
í r ó i l a g.
A KARAKTERÁBRÁZOLÁSÁT IS
IS SIMFELI MÁNDY
– Mert még nem ismerte az enyéimet…
De. (Ő is járt az estjeimre.)
MOST EZEN AZ – UTOLJÁRA EMLÍTETT
–ESTEMEN
– A korábbi Lyukasórából átcsentem ide az egyik tanárportrémat, mert akár ennek az egész Semmittudás Egyetemének az alapfigurája lehetne. (A raccsolása ellenére.)
(Sőt, elsősorban avégett…)
HÁT KÉHEMSZÉPEN, EZ AZ ELSŐ ÓÓHÁNK
– Nincs idő bahátkozásha, megjelent a Nyelvészeti Kézitáska, ami nálam kötelező.
KÉHEM, MAGUK MÉG ÍGY IS
VELEM JÁHTAK A LEGJOBBAN
– Meht a Mahcinkó tanáh úhnál maguk nem tudják megcsinálni töhténelemből, amit a Dhaskovics Emmánál földhajzból.
OTT MAGUK HIÁBA IS ADJÁK BE IDŐBEN
A DOLGOZATOT
– Az máh a Mahcinkónál hég késő.
A DHASKOVICS EMMÁNÁL MEG
CSAK KÉTFAJTA DIÁK VAN
– A többi akáh be se jáhjon…
A JÁVOH ANDOHNÁL MEG
CSAK HONTANI LEHET
– És hég hossz, ha valaki egyessel kezd.
TALÁN A SÁHOSPATAKI TANÁH ÚHHAL
JÁHTAK VOLNA MÉG NÁLAM IS JOBBAN
– De az én vagyok.
NÁLAM EGY A LÉNYEG:
ÖNISMEHET ÉS KÖHLETTISZTASÁG
MEH AKINEK A FÜLE ÁPOHODOTT
– Annak én a köhméhe nézek.
AKINEK MEG A TÉHDE PHEZÚHOS
– Annak a fejében sincs hendbe minden.
VISZONT AKI VESZI A FÁHADTSÁGOT
ÉS JÓ ALAPOSAN LESÚHOLJA MAGÁT
– Annak nincs ideje az óhámha készülni.
És azt én högtön kiszúhom.
CSAKHOGY NÁLAM A TUDÁS
MÁSODLAGOS
– Én csak a diákoktól követelem meg!
GÚNYNEVEM TYUTYÚ
BECENEVEM TÖPÖHTYŰ
– De szoktak csúfolni Szalonnatiphónak is.
Fizetéskoh.
ELMAHTAM MAGAM KÖHÜL
MÁH MINDENKIT
– Csak egy miskáholt kanmacska mahadt meg mellettem,
ahha szoktam néha háijeszteni.
De a fahkát sem mozdítja,
meh fél, hogy év végén: meghúzom!
UTÓHANGKÉNT
Csak azéht mehtem leihni… Bocsánat, máh… már! nohmáli…
normálisan… (nem mintha egy haccsolós…r! … nem volna az…)
(Kivéve én… az én tanáh figuhám.) Szóval, csak azért mertem leírni és ezzel a „poénjaimat” előre lelőni, hogy kiderüljön… majd – csak – ott, az előadáson…, hogy mennyivel több a leírtnál és elolvasásánál u g y a n e z t egy előadáson hátradőlve meghallgatni. Na meg azért is közlöm, mert tudom, a Magazin korábbi rovatvezetője ezt a számomat – véletlenül – szereti. És most már nem gondolhatja, hogy ezzel szeretnék nála itt bevágódni. (Ott viszont másoknál is.)
