Múltfeltárás vagy leszámolási harc?

Miért kellett beleilleszteni a reformlépések menetéről szóló koalíciós szerződésbe az ügynökügy felmelegítéséről szóló részt? Milyen célból hozták létre valójában a Kenedi-bizottságot? Bőségesen van ok a találgatásra. Ami pedig tény: az idevágó határidőkkel éppúgy elhasalt a kormány, mint februárban készült munkaterve célkitűzéseivel.

Egyértelművé vált augusztus végére: a fele sem valósult meg a második Gyurcsány-kormány februári munkatervében foglaltaknak. Gyurcsány Ferenc (MSZP) és Kóka János (SZDSZ) viszont már július elején koalíciós kiegészítő megállapodást írt alá a reformlépések menetéről. Ebbe Átláthatósági csomag fejezetcím alatt bekerült egy lezáratlan múltra, ügynökkérdésre vonatkozó, tervezett intézkedéssor is. Ennek lefektetett célja, hogy a múlt rendszer állambiztonsági iratainak a kutathatósága, az adatokhoz való hozzáférés növekedjék, javuljanak a nyilvánosságra jutás feltételei.
Az egyik határidő – július 15. – egy, az állambiztonsági iratok átadását vizsgáló szakértői bizottság felállítására vonatkozott, ám a határidőt nem kegyeskedett tartani a kormány. Csak nyolcnapos késéssel jelentette be a szóvivői iroda, hogy a miniszterelnök felkérte – a mellesleg felsőfokú végzettséggel nem rendelkező, autodidakta történész – Kenedi Jánost a bizottság elnökének, s hogy megvannak a tagok is. A koalíciós szerződés készítői azt is megígérték, hogy a bizottság már szeptember 15-én érdemi jelentést tesz az asztalra. Körvonalazódott egy olyan részcél is, hogy a bizottság tagjai vegyék lajstromba, mi maradt meg és hol abból a hatalmas titkosrendőrségi, hálózati irattermésből, amelynek jelentős részét valakik megsemmisítették, vagy széthordták, illetve amit a szolgálatok mind ez idáig nem hozzáférhető iratlelőhelyeken visszatartanak. Nos, ebből eddig semmi nem valósult meg, már csak azért sem, mert Gyurcsányék – cinizmusból vagy sietség miatti mulasztásból – nem számoltak a felkért szakértők C típusú átvilágításának többhetes átfutási idejével. Újabban olyan fogadkozást tett a Kormányszóvivői Iroda, hogy szeptember végéig igenis el fogja készíteni első jelentését a Kenedi-bizottság… Lapunk azonban úgy tudja, az eddigi három bizottsági ülés egésze jórészt ügyrendi, ügymeneti konszenzuskereséssel telt. Mindenesetre már nyílt titok, hogy a balliberális kormány kész fél évvel meghosszabbítani az alkalmi Kenedi-csapat tevékenységi idejét.
De miről árulkodik a szakértői bizottság összetétele? Mindenekelőtt arról, hogy a Magyar Szocialista Párt és koalíciós partnere, a Szabad Demokraták Szövetsége immár – semmivel sem indokolhatóan, sokak számára vérlázítóan – koalíciós belügynek tekinti a titkosszolgálati múlt feltárásának kérdéseit, illetve a közélet megtisztítását a diktatúra elnyomógépezetét működtetőktől és ügynökeitől. Nemhogy nem független testület született, de még csak nem is ötpárti. Három tagot az SZDSZ juttatott be a bizottságba: az elnökön, Kenedi Jánoson túl annak régi bajtársát, Varga Lászlót, a Fővárosi Levéltár volt igazgatóját, továbbá Ungváry Krisztiánt, az ’56-os Intézet munkatársát. Úgy tudni, Kenedi és Varga annak idején rosszul viselte, hogy a Horn-kabinet 1997-ben nem juttatta őket pozícióhoz a Történeti Hivatalban, amely a 2003-ban megszületett Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára jogelődje volt. Pedig Kenediék élénk szaktörténeti kutatótevékenységet végeztek az 1995-ben felállt iratfeltáró bizottságban. Erről nemcsak az esetleges máig fennálló sértettség okán érdemes említést tenni, hanem azért is, mert az MSZP-s delegáltak többségének – finoman szólva – nincs számottevő idevágó kutatási rutinja. Reisz T. Csaba, a Magyar Országos Levéltár főigazgató-helyettese például – még csak nem is XX. századi – térképészettörténettel foglalkozott eddig. Ripp Zoltán történésznek, a Politikatörténeti Intézet (PTI) osztályvezetőjének sem a szolgálatok volt a kutatási területe. Az ortodox marxista Sipos Levente, a PTI tudományos tanácsadója a mezőgazdaság-történetben volna otthon. Igaz, ő már tagja volt a 2003-as, Vida István vezette háromtagú ügynökbizottságnak is, amely testület sem túlzottan lendített a hálózati iratok rendszeres és legális megismerhetővé válásában. Az MSZP negyedik delegáltja, Palasik Mária eredetileg szintén nem az ügynökügy, hanem a nőtörténet szerelmese.
Magukat megnevezni nem kívánó forrásaink egy része úgy tartja, Gyurcsány Ferenc valójában homokozó játékeszközöket adott Kenedi János és barátai, tágabban az SZDSZ kezébe. A cél nem több, mint homokvárak emelése, ennek jele az MSZP-s bizottsági küldöttek hozzá nem értése, s a munka közvetett szocialista obstruálása a bizottságban és/vagy a nemzetbiztonsági bizottságban. E logika szerint az MSZP-nek, bár részt vesz abban a kórusban, amely ellenzi, hogy az ügynökkártya politikai fegyver, zsarolóeszköz legyen a továbbiakban is, változatlanul az az érdeke, hogy szisztematikus múltfeltárás helyett csöpögtessék, szivárogtassák az egykori elnyomókkal együttműködők nevét. Ez jó hatásfokkal terelheti el a közfigyelmet a jogos – szociális, erkölcsi stb. indíttatású – társadalmi feszültségek tetőzései idején. Ha hinni lehet SZDSZ-es forrásoknak, a bizottság némelyik, ügynökügyben agilisabb tagja – aki tart attól, hogy bolondját járatják vele – adott esetben készek a nem éppen barátságos válaszlépések megtételére.
Egy másik találgatás szerint Gyurcsányék más értelemben tartják kezükben a szálakat. Ezért ha vonakodva is, de megadták Kenedi János bizottsági elnöknek, hogy szupertitkos aktákba is beleüsse az orrát. A bizottság tagjai ugyan csak vizsgálódnának, lajstromokat készítenének az iratokról, de ez kitűnő felderítőmunka volna a későbbi ügynökügy-kiszivárogtatásokhoz. Ez esetben a testület igenis végezhetne „érdemi munkát”, főként a jobboldal és a nemzeti sorskérdésekben gyakran megszólaló egyházak megzabolázására.
Demeter Ervin honatya, a nemzetbiztonsági bizottság fideszes tagja ezt a mendemondát nem tartja kizárhatónak, de szerinte leginkább koalíciós, közelebbről MSZP-n belüli leszámolási harc miatt elevenítette fel a fiatalabb nemzedékhez tartozó kormányfő és köre az ügynökbizottságosdit. Elítélte, hogy a közélet megtisztítását farizeus módon hangoztató hatalom kirekesztette a folyamatból az ellenzéket.
Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője nem reagált érdeklődésünkre, pedig pártja részéről ő a koalíciós szerződés idevágó részének témavezetője. Egyébként bizarr, hogy ilyen feladattal éppen őt bízták meg, hiszen valaha az elnyomatásban közreműködött az MSZMP KB kulturális osztályának helyettes vezetőjeként.
Fodor Gábor a liberális témafelelős annyit közölt lapunkkal: az SZDSZ részéről a leghatározottabb az az akarat, hogy végig kell vinni a múltfeltárást, és úgy érzi, ebben nincs szándékkülönbség az MSZP-vel. Azonban azt is hangoztatta: a bizottság érdemi működéséhez fél év halasztásra van szükség.