Nagy Gáspárra emlékeztek

A Magyar Írószövetségben tegnap másodízben adta át a Mikszáth Kálmán Kulturális és Média Alapítvány a Mikszáth Kálmán-díjat, amellyel az alapítók, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége, a Magyar Polgári Média Egyesület és a Magyar Elektronikus Újságírók Szövetsége tüntetik ki a legkiválóbb, nemzeti, konzervatív tollforgatókat. – Az idén Nagy Gáspár Kossuth-díjas, Balassi-emlékkardos költő posztumusz részesült Mikszáth Kálmán-díjban.
Fábián Gyula író a Mikszáth-kuratórium elnökségi tagjaként méltatta a névadó érdemeit, majd köszönetet mondott lapunk igazgató-főszerkesztőjének, Liszkay Gábornak a támogatásért. Juhász Judit a Magyar Katolikus Rádiónál dolgozó kollégák nevében emlékezett Nagy Gáspár elbűvölő egyéniségére. Vasy Géza irodalomtörténész, a Magyar Írószövetség elnöke laudációjában kiemelte, hogy Nagy Gáspár – bár agresszív uralkodó irodalmi kánonok megpróbálták agyonhallgatni – magyar klasszikusnak számít. Végül Nagy Rita, az író lánya vette át a Mikszáth Kálmán-díjat Hámori József és Andrásfaly Bertalan professzoroktól, a kuratóriumi elnökség tagjaitól.
Az idén elhunyt Nagy Gáspár bátorsága a diktatúra hetvenes-nyolcvanas éveiben is ámulatba ejtette kortársait. A nyolcvanas évek elején megjelent Öröknyár: elmúltam 9 éves című versében nyíltan követelte az 1956-os forradalom megtorlásában vétkesek néven nevezését. Az elkötelezettség és a minőség együtt teszik hitelessé és egyedülállóvá költészetét.
„Tudom, emlékezetes, nagy nyári délután lesz, s nem lesz idő megírni, leforgatni, de mindenki – holt és eleven – főszereplőként találkozik a RENDEZŐVEL” – Nagy Gáspár így képzelte el kötetcímadó, Tudom, nagy nyári délután lesz című versében a halált. A katolikus hit, a nemzetféltés a magyarság egyetemes értékévé avatja a kiváló költő életművét, s a költeményekkel egyenrangú szépprózai, esztétikai munkáit is. Kevesebben tudják, hogy Nagy Gáspár kifinomult ízlésű irodalmi szerkesztőként is gyarapította a magyar irodalom értékkészletét. Költőként Nagy Lászlót és Kormos Istvánt tekintette példaképének, utóbbit, Kormos Istvánt irodalmi szerkesztőként is. A Móra Kiadóban a nyolcvanas évek elejéig, a Magyar Katolikus Rádióban haláláig meghatározó személyiség volt, akinek igényessége, keresztény humanizmusa ma is példaadó és iránymutató a gyászoló kollégák számára. Méltóbb kezekbe nem is kerülhetett volna a díj, amely Mikszáth Kálmán, az íróként, újságíróként egyaránt halhatatlan alkotó szellemét hivatott őrizni a mai értékválságos időkben.