Kínában járva és a helyi politikusokat hallgatva kissé olyan érzése lehet az embernek, hogy ez az ország 1949 előtt nem létezett. Akkor, a kommunista hatalomátvétel előtt a lakosság nyomorgott, nem volt egészségügy, oktatás, utak, gazdaság, hadsereg, egység, testvériség és béke. Mao főtitkár azonban azért menetelt hosszan, hogy mindezek legyenek, mégpedig minden kínai örömére, beleértve természetesen Tajvant is, amely Peking szerint hangsúlyozottan Kína része. Bár a kínai szlogenek sokszor mézesmázosak, Tajvan esetében nem engedhető meg a békülékeny hang. „Egyesíthetnénk az országot erő alkalmazásával is, ráadásul senkitől sem kellene engedélyt kérnünk, hiszen Kína belügyéről lenne szó” – mondja nyíltan fenyegetőzve Jang Ji (Yang Yi), a tajvani ügyekért felelős hivatal szóvivője. Szerinte az nem is kérdés, hogy Tajvan Kína része-e. Érvei között szerepel az is, hogy Tajvan szigete a Föld fiatal korában szakadt ki az anyaországból. Jang szavaiban nyoma sincs a megszokott kedveskedésnek, hideg és határozott. Tajvan „ideiglenes kívülállása” szerinte egyetlen személy felelőssége, ez pedig Csen Suj-pien (Chen Shui-bian) államfő, aki „személyes és politikai kalandorságból” erőlteti a szecesszionista politikát. Lapunk kérdésére e nyers modort egy helyi vezető így kommentálja: „A kínai tisztviselők mindig kedvesek, kivéve, ha Tajvan kerül szóba.”
Jang Ji határozottan visszautasítja, hogy a tajvaniak támogatnák a függetlenséget. „Csen Suj-pien nem tudott széles körű támogatást szerezni saját törekvéseihez” – állapították meg nemrégiben a kínai sajtóban, miközben Tajvan-szerte százezres megmozdulások voltak az ENSZ-tagság támogatására. Tajpej közben saját felméréseire hivatkozik, szerinte a lakosság több mint 95 százaléka támogatja az elszakadást Kínától. A tajvani ügyek hivatalának szóvivője azonban csak legyint az adatok hallatán. „Ne bízz a tajvani közvélemény-kutatásokban, azok csak a függetlenségi törekvéseket szolgálják” – figyelmeztet. Végül egy koszovói szerb újságíró felvetésére elmondja, ugyan semmit sem tud Koszovó helyzetéről, de „az egyáltalán nem hasonlítható Tajvan ügyéhez”.
A másnapi tévéműsorban az angol nyelvű CCTV 9-es adón két egyetemi professzor hangsúlyozza, mennyire érthetetlen számukra Tajpej viselkedése, és a műsorvezetővel együtt gyakorlatilag lezártnak nevezi a Tajvannal kapcsolatos kérdéseket, természetesen Kína javára. Két hét múlva kezdődő kongreszszusán a Kínai Kommunista Párt is kiemelten foglalkozik a kérdéssel. Csia Csing-lin (Jia Qinglin) politikai főtanácsadó a China Daily napilapnak a most uralkodó pekingi álláspontot fogalmazta meg: Tajpej törekvéseivel aláássa a békés kapcsolatokat Kínával, így „nagyon veszélyes helyzet” alakult ki. Bár sok minden megtörténhet, enyhülés nem valószínű. Az elszakadási próbálkozások esetén így továbbra is a kínai diplomácia mogorva arca kerül előtérbe.
origo.hu
Világosan kiderül a legújabb hangfelvételből: hazudott Magyar Péter a tüntetések költségeiről - de honnan jöhet a pénz?
