Rögös úton haladnak Olaszliszkán

Olaszliszkán soha nem lesz nyugalom. Bár nem illik róla beszélni a fene nagy demokráciában, a csendben és félve kimondott szavakat mégis le kell jegyezni.

Az egy éve mért ötven ütésről, Szögi Lajos cigányok általi meggyilkolásáról, a zsidó temető gyakori rongálásáról s a csodarabbi sírjához látogató zsidó emberek égő csikkekkel való dobálásáról és rendszeres zaklatásukról. És arról is illik írnom, hogy Olaszliszkán van, akiket zavar az agyonvert pedagógus emlékét őrző, az út szélén állított márványtábla is, holott az egy nyitott könyvet és nem le-lesújtó öklöket ábrázol. Biztosan van itt jövő: „A tudás bölccsé tesz, a szeretet felemel” – olvasható a helyi iskola homlokzatán.
*
Rosszkor vagyok jó helyen, autómmal araszolva keresem szállásadóm portáját Olaszliszkán, a Kossuth utcában. Sötét van, a pára kiüt az ablakon, lenyomom az autó ajtaján a központi zár gombját. Jöhettem volna máskor is, hogy a szép településen megszállva eltöltsek Tokaj-Hegyalja ölelésében néhány napot, de most egy kiváló tanárember meglincselésének egyéves évfordulója miatt vagyok a faluban.
Olaszliszkának minden lehetősége adott volt ahhoz, hogy a turizmus húzóágazatává váljon. A régmúlt sem dicstelen. A települést Mátyás király már 1466-ban városi rangra emelte, Rudolf király pedig már pallosjogot is adott a falunak. A legenda szerint itt született Kossuth Lajos 1802. szeptember 19-én. Egyébként néhány évvel később egy éjszakát Olaszliszkán pihent a Szent Korona, amikor Pozsonyból Napóleon közelgő seregei elől Munkácsra menekítették. Olaszliszka környéke varázslatos, alkalmat kínál a pihenésre a bakancsos és vízi evezős turistáknak, és fellendülőben lehetne a borturizmus is.
Tavaly október 15-én egy pedagógus férfi baráti látogatásból hazafelé indulva egy közútra futó kisgyermeket súrolt járművével. A földrajztanár kiszállt a kocsiból megnézni, történt-e a gyermeknek baja, és mivel nem, visszaült járművébe. Szögi Lajos autójának szélvédőjét azonban a helyszínre siető Kossuth utcai romák betörték, majd kirángatták a tiszavasvári pedagógust. A földre lökött autósnak már az első egy-két percben negyven-ötven rúgás, ütés érte a fejét, ahogyan a bűnügyi orvos szakértő megállapította. A feldühödötteket senki sem fogta vissza, tizennégy és ötéves leánygyermeke végignézte apja kegyetlen halálát. Azóta átok és félelem telepedett Olaszliszkára.

Az utca a játszótér

Szállásadómék szüretelni voltak. A tornácos szülői házat már harmadik éve kiadják. Mostanában a madár se jár erre. Hasonló tendenciáról beszélnek a falu vendéglátásából ma már csak tengődő családok is.
– Akik bejelentkeztek hozzánk, szállást foglaltak nálunk, minden előzetes értesítés nélkül végül nem jöttek el. Szilveszterre például 23 személyt vártunk, de a csoport máshová ment – mondja Pásztor Pálné, a Komp Étterem és Vendégház tulajdonosa.
A hölgy kicsit elszégyelli magát, hogy panaszkodott. A megölt tanárember két gyermekéről beszél, arról, hogy ami előttük történt, az az egész életüket végig fogja kísérni. Sose tudják feldolgozni, nincs az a pszichológus. – Az, hogy nekünk bevételkiesésünk volt, az egy dolog. Összehasonlíthatatlan azzal, ami ezt a családot érte – mondja csendesen.
Az épület melletti komp csak ritkán lódul át a Bodrog túlsó partjára. Bár a térképeken az út még be van jelölve, az öt kilométerre található Zalkodra már nem lehet itt eljutni. Az utat elmosták az árvizek. Olaszliszka a boráról is híres volt. Akik ide jártak vásárolni, el-elmaradoztak, esetleg felhívták a termelőt, ha árulni akar, akkor vigye ki eléjük a 37-es útra az öt-, tíz-, húszliteres kannákat.
– Látja, nem tanultak belőle – mondja a település elmúlt egy évéről kérdezett, neve elhallgatását kérő nő. – Ha szombaton-vasárnap a tragédia környékére megy, láthatja, hogy az utcán futballoznak és szaladgálnak a cigánygyermekek. Tehát bármikor megtörténhet egy valódi gázolás. És a lincseléskor „ezek a kedves emberek” hogyan nem vették észre, hogy a gyermeket nem is ütötték el? – teszi fel a megválaszolatlan kérdést.
Az asszony szerint az a baj, hogy nem tudnak elmenni innen. Azelőtt sokan vettek itt házat: nyugdíjas korú debreceniek, budapestiek, ám beszélgetőpartnerem tavaly október óta egy házat tud, amit eladtak. – A jó állagú kétszobás házat hatmillióra tartották, s végül 3,5 millióért kelt el – jegyzi meg.
Az elmúlt egy esztendőben már több lincselőt előzetes letartóztatásba helyezett a rendőrség. Egyikük egymilliárd-egyszázmillió forintot követel a médiától a lincselés szó használatáért. (Pénteken a bíróság elutasította a keresetet.)
– Maga szerint mi az erősebb, az hogy lincselek, vagy az, hogy agyonverek? – kérdi beszélgetőtársam felháborodottan, hozzátéve, aki ezt kitalálta, annak annyi esze lehet, mint egy szentjánosbogárnak.
Olaszliszkán tavaly ősszel borzasztó volt élni. – A magyarok attól féltek, hogy a cigányok bántják őket, a cigányok pedig attól, hogy a szkinhedek rohannak rájuk. Féljenek is, mert rájuk fér. De hát őket se lehet egy kalap alá venni. Ők sem egyformák, s a magyarok sem azok – mondja a bolt előtt egy férfi. Hozzáteszi: sajnálom azokat, akik teljesen vétlenek.
Fekete Gyula polgármester nem titkolja, hogy nem örül látogatásomnak. Elegük van már a médiahacacáréból.
Viszonylagos fejlődés előtt álltak, ám a tavaly ősszel történtek beárnyékoltak mindent. Próbálnak kivergődni, de a média nem segít, csak felerősíti, s eltúlozza a következményeket.
– Bárkit felhívok az országban, hogy miért nem jössz el már hozzánk, mire azt a választ kapom, hogy én ide be nem teszem a lábamat. Nos, én úgy vélem, Olaszliszkán sose volt ellentét a cigányok és a magyarok között, korábban sem kellett és most sem kell félni. És a látszat ellenére az elmúlt egy évben nem történt a településen semmi olyan esemény, amely a tragédia következményeként sajtóhír lenne – fejtegeti a település első embere.
– Az tény, hogy a lincselők olaszliszkai Kossuth utcai romák voltak, s ezért bűnhődniük kell. Vannak viszont rendes Kossuth utcai cigányok, s rendes Dankó Pista utcai romák is, akiknek semmi közük a történtekhez.
Szükségtelenek az olyan televíziós bevágások is, melyek szerint a megemlékező motorosok behajtottak a portára. Nem gyújtották fel senkinek sem a házát, nem rasszisták dobálták meg a házak ablakait, és senki sem akart száguldó autóban ülve, szintén az autóban ülő cigány gyerekeket megölni – nyomatékosítja szavait Fekete Gyula. Mondataival az elmúlt egy év történéseire utal.

Felfújt ügyek

A felfújt ügyek során érdekes módon a kereskedelmi televíziók stábjai hamarabb értek a faluba, mint a tűzoltók. Szerinte a romák valakiktől biztatást kaptak arra, hogy a feszültséget fenn kell tartani. Horváth Aladár roma érdekvédő, a miniszterelnök tanácsadója például azt nyilatkozta egy rasszizmus elleni konferencián, hogy Olaszliszkán be kell deszkázni az ablakokat. Nos, később kiderült, hogy egyes cigánycsaládok a saját házuk ablakát hajították be kővel, hogy a „médiahacacárénak” tápot adjanak. – Október 15. tizenöt-húsz évre visszavetette nemcsak a település életét, hanem azt a kapcsolatot is, ami itt a cigányok és magyarok között volt. Sose volt igazi verekedés, csupán néha elcsattant egy-két pofon, mikor valaki túlitta magát a kocsmában – szögezi le a falu első embere.
A polgármester sajnálja az olaszliszkai embereket, mert megbélyegzettek lettek. Egy időben bárhová ment, összesúgtak a háta mögött, s az Olaszliszka név hallatán mindenki felkapta a fejét. Nem csinált statisztikát, de a vízi s borturizmusuk tényleg nagyon visszaesett. Bármilyen rendezvényt tartanak, senki nem jön ide, s azokról a média sem tudósít. Azóta itt tartották a tokaj-hegyaljai borvidék borversenyét, volt roma megbékélés napja, családi nap, amelynek főzőversenyéhez az önkormányzat biztosította a húst és a halat, de ez a televíziósokat, újságírókat nemigen hozta tűzbe. Pedig Olaszliszka akár mintatelepülés is lehet az óvoda s az iskola működtetése terén. Bár ez a normatív támogatáson felül évi hatvanmillió forintjába kerül az önkormányzatnak, a település vezetése kínosan ügyel az alapfokú oktatás minőségére. Az iskolások hatvan százaléka cigány. Van már iskolaotthonos ellátás is, így már az otthoni szülői környezetben nem kallódnak el a tankönyvek. Három digitális tábla és ötvenhárom számítógép van az intézményben, nemrégiben bemutató tanítás volt 150 pedagógus előtt, persze ez sem volt érdemes a média érdeklődésére.
Azért mindent mégse lehet a suba alá rejteni. – Kétségtelen, hogy élnek kevésbé szorgalmas emberek is a településen, az önkormányzat pedig nem fog senkinek sem fizetni azért, hogy valaki a saját portáját rendbe rakja. Szükség lenne a helyi cigány vezetők irányító szavára is. Például nem kellene a gyerekeknek az utcán és az úttesten játszani, hiszen máshol a rendben tartott udvarokon generációk nőttek fel – mondja Fekete Gyula.
Nos, a választások során az ötszáz cigány emberből 42-en tartották magukat cigánynak, s tizenhatan szavaztak, így választva kisebbségi képviselőket. Egyikük a lincselés miatt előzetes letartóztatásban van. Tehát ennyit a képviseletről. Olaszliszkán már nem osztják a segélyt, hanem utalják. Itt is működik a kamatos pénz intézménye, szerencsétlen családok kétszeres pénzt fizetnek azért vissza, hogy valaki korábban kisegítette őket a fajtájukból. Kifizetéskor a nagy autók elmennek a postáig, s úgy veszik vissza a kölcsönzött összeget, na meg az uzsorakamatot.

A romák nem emlékeznek

Fercsák László, a helyi kisebbségi önkormányzat elnöke nem ér rá, éppen szüreteléshez használatos eszközöket készül viszszaszállítani valahová. Amikor bemutatkozom, még inkább elzárkózik a nyilatkozattól. Azért annyit mégis elmond, hogy még ők is csatlakoznának a megemlékezéshez akkor, ha nem lennének közöttük kiabáló, provokáló, köpdöső provokátorok. Az egymilliárd-egyszázmillió forintos követelésről azt mondja: azt, hogy H. Dezső és az ügyvédje normális-e, vagy sem, azt nem az ő tisztük eldönteni. – Elhatárolódunk tőlük, és elutasítjuk a szándékukat. Mire föl kérik? Lincselés volt Olaszliszkán, ez történt – fogalmaz a kisebbségi vezető.
Ha már itt vagyok, felkeresem Friedländer Herman, az „olaszliszkai csodarabbi” sírját, aki 1920 nyarán tanácsaival dúsgazdaggá tett egy svájci tőzsdei spekulánst. Készséges, finom modorú cigány bácsi segít a tájékozódásban, aztán a Kossuth utcai gyilkos romákat elítélő („ott rohadtak volna meg verés közben”) Dankó Pista utcai romák segítenek abban, hogy kinél jelentkezzek a szigorúan biztosított temető meglátogatása kapcsán. Kővel levert lámpák fogadnak a temetőben. Kiderül, hogy egyes roma csoportok rendszeresen bántalmazzák a világ távoli részéről érkező zsidókat, köpdösik és égő csikkekkel hajigálják az imádkozókat. Az itt élők már a budapesti központtól kértek segítséget az életveszélyes helyzet megszüntetéséért. És mit tehetnének, óriási, három-négy méter magas vaskerítést húztak fel az imádkozóablakok és a romatelep közé. Egy éve lincseltek Olaszliszkán. Ezreket várnak ide ma: motorosokat, tanártársakat, némán tisztelgőket. Erős, sok helyről átvezényelt rendőri biztosítással.