Rögös úton haladnak Olaszliszkán

Olaszliszkán soha nem lesz nyugalom. Bár nem illik róla beszélni a fene nagy demokráciában, a csendben és félve kimondott szavakat mégis le kell jegyezni.

Az utca a játszótér

Szállásadómék szüretelni voltak. A tornácos szülői házat már harmadik éve kiadják. Mostanában a madár se jár erre. Hasonló tendenciáról beszélnek a falu vendéglátásából ma már csak tengődő családok is.
– Akik bejelentkeztek hozzánk, szállást foglaltak nálunk, minden előzetes értesítés nélkül végül nem jöttek el. Szilveszterre például 23 személyt vártunk, de a csoport máshová ment – mondja Pásztor Pálné, a Komp Étterem és Vendégház tulajdonosa.
A hölgy kicsit elszégyelli magát, hogy panaszkodott. A megölt tanárember két gyermekéről beszél, arról, hogy ami előttük történt, az az egész életüket végig fogja kísérni. Sose tudják feldolgozni, nincs az a pszichológus. – Az, hogy nekünk bevételkiesésünk volt, az egy dolog. Összehasonlíthatatlan azzal, ami ezt a családot érte – mondja csendesen.
Az épület melletti komp csak ritkán lódul át a Bodrog túlsó partjára. Bár a térképeken az út még be van jelölve, az öt kilométerre található Zalkodra már nem lehet itt eljutni. Az utat elmosták az árvizek. Olaszliszka a boráról is híres volt. Akik ide jártak vásárolni, el-elmaradoztak, esetleg felhívták a termelőt, ha árulni akar, akkor vigye ki eléjük a 37-es útra az öt-, tíz-, húszliteres kannákat.
– Látja, nem tanultak belőle – mondja a település elmúlt egy évéről kérdezett, neve elhallgatását kérő nő. – Ha szombaton-vasárnap a tragédia környékére megy, láthatja, hogy az utcán futballoznak és szaladgálnak a cigánygyermekek. Tehát bármikor megtörténhet egy valódi gázolás. És a lincseléskor „ezek a kedves emberek” hogyan nem vették észre, hogy a gyermeket nem is ütötték el? – teszi fel a megválaszolatlan kérdést.
Az asszony szerint az a baj, hogy nem tudnak elmenni innen. Azelőtt sokan vettek itt házat: nyugdíjas korú debreceniek, budapestiek, ám beszélgetőpartnerem tavaly október óta egy házat tud, amit eladtak. – A jó állagú kétszobás házat hatmillióra tartották, s végül 3,5 millióért kelt el – jegyzi meg.
Az elmúlt egy esztendőben már több lincselőt előzetes letartóztatásba helyezett a rendőrség. Egyikük egymilliárd-egyszázmillió forintot követel a médiától a lincselés szó használatáért. (Pénteken a bíróság elutasította a keresetet.)
– Maga szerint mi az erősebb, az hogy lincselek, vagy az, hogy agyonverek? – kérdi beszélgetőtársam felháborodottan, hozzátéve, aki ezt kitalálta, annak annyi esze lehet, mint egy szentjánosbogárnak.
Olaszliszkán tavaly ősszel borzasztó volt élni. – A magyarok attól féltek, hogy a cigányok bántják őket, a cigányok pedig attól, hogy a szkinhedek rohannak rájuk. Féljenek is, mert rájuk fér. De hát őket se lehet egy kalap alá venni. Ők sem egyformák, s a magyarok sem azok – mondja a bolt előtt egy férfi. Hozzáteszi: sajnálom azokat, akik teljesen vétlenek.
Fekete Gyula polgármester nem titkolja, hogy nem örül látogatásomnak. Elegük van már a médiahacacáréból.
Viszonylagos fejlődés előtt álltak, ám a tavaly ősszel történtek beárnyékoltak mindent. Próbálnak kivergődni, de a média nem segít, csak felerősíti, s eltúlozza a következményeket.
– Bárkit felhívok az országban, hogy miért nem jössz el már hozzánk, mire azt a választ kapom, hogy én ide be nem teszem a lábamat. Nos, én úgy vélem, Olaszliszkán sose volt ellentét a cigányok és a magyarok között, korábban sem kellett és most sem kell félni. És a látszat ellenére az elmúlt egy évben nem történt a településen semmi olyan esemény, amely a tragédia következményeként sajtóhír lenne – fejtegeti a település első embere.
– Az tény, hogy a lincselők olaszliszkai Kossuth utcai romák voltak, s ezért bűnhődniük kell. Vannak viszont rendes Kossuth utcai cigányok, s rendes Dankó Pista utcai romák is, akiknek semmi közük a történtekhez.
Szükségtelenek az olyan televíziós bevágások is, melyek szerint a megemlékező motorosok behajtottak a portára. Nem gyújtották fel senkinek sem a házát, nem rasszisták dobálták meg a házak ablakait, és senki sem akart száguldó autóban ülve, szintén az autóban ülő cigány gyerekeket megölni – nyomatékosítja szavait Fekete Gyula. Mondataival az elmúlt egy év történéseire utal.

Felfújt ügyek

A felfújt ügyek során érdekes módon a kereskedelmi televíziók stábjai hamarabb értek a faluba, mint a tűzoltók. Szerinte a romák valakiktől biztatást kaptak arra, hogy a feszültséget fenn kell tartani. Horváth Aladár roma érdekvédő, a miniszterelnök tanácsadója például azt nyilatkozta egy rasszizmus elleni konferencián, hogy Olaszliszkán be kell deszkázni az ablakokat. Nos, később kiderült, hogy egyes cigánycsaládok a saját házuk ablakát hajították be kővel, hogy a „médiahacacárénak” tápot adjanak. – Október 15. tizenöt-húsz évre visszavetette nemcsak a település életét, hanem azt a kapcsolatot is, ami itt a cigányok és magyarok között volt. Sose volt igazi verekedés, csupán néha elcsattant egy-két pofon, mikor valaki túlitta magát a kocsmában – szögezi le a falu első embere.
A polgármester sajnálja az olaszliszkai embereket, mert megbélyegzettek lettek. Egy időben bárhová ment, összesúgtak a háta mögött, s az Olaszliszka név hallatán mindenki felkapta a fejét. Nem csinált statisztikát, de a vízi s borturizmusuk tényleg nagyon visszaesett. Bármilyen rendezvényt tartanak, senki nem jön ide, s azokról a média sem tudósít. Azóta itt tartották a tokaj-hegyaljai borvidék borversenyét, volt roma megbékélés napja, családi nap, amelynek főzőversenyéhez az önkormányzat biztosította a húst és a halat, de ez a televíziósokat, újságírókat nemigen hozta tűzbe. Pedig Olaszliszka akár mintatelepülés is lehet az óvoda s az iskola működtetése terén. Bár ez a normatív támogatáson felül évi hatvanmillió forintjába kerül az önkormányzatnak, a település vezetése kínosan ügyel az alapfokú oktatás minőségére. Az iskolások hatvan százaléka cigány. Van már iskolaotthonos ellátás is, így már az otthoni szülői környezetben nem kallódnak el a tankönyvek. Három digitális tábla és ötvenhárom számítógép van az intézményben, nemrégiben bemutató tanítás volt 150 pedagógus előtt, persze ez sem volt érdemes a média érdeklődésére.
Azért mindent mégse lehet a suba alá rejteni. – Kétségtelen, hogy élnek kevésbé szorgalmas emberek is a településen, az önkormányzat pedig nem fog senkinek sem fizetni azért, hogy valaki a saját portáját rendbe rakja. Szükség lenne a helyi cigány vezetők irányító szavára is. Például nem kellene a gyerekeknek az utcán és az úttesten játszani, hiszen máshol a rendben tartott udvarokon generációk nőttek fel – mondja Fekete Gyula.
Nos, a választások során az ötszáz cigány emberből 42-en tartották magukat cigánynak, s tizenhatan szavaztak, így választva kisebbségi képviselőket. Egyikük a lincselés miatt előzetes letartóztatásban van. Tehát ennyit a képviseletről. Olaszliszkán már nem osztják a segélyt, hanem utalják. Itt is működik a kamatos pénz intézménye, szerencsétlen családok kétszeres pénzt fizetnek azért vissza, hogy valaki korábban kisegítette őket a fajtájukból. Kifizetéskor a nagy autók elmennek a postáig, s úgy veszik vissza a kölcsönzött összeget, na meg az uzsorakamatot.

A romák nem emlékeznek

Fercsák László, a helyi kisebbségi önkormányzat elnöke nem ér rá, éppen szüreteléshez használatos eszközöket készül viszszaszállítani valahová. Amikor bemutatkozom, még inkább elzárkózik a nyilatkozattól. Azért annyit mégis elmond, hogy még ők is csatlakoznának a megemlékezéshez akkor, ha nem lennének közöttük kiabáló, provokáló, köpdöső provokátorok. Az egymilliárd-egyszázmillió forintos követelésről azt mondja: azt, hogy H. Dezső és az ügyvédje normális-e, vagy sem, azt nem az ő tisztük eldönteni. – Elhatárolódunk tőlük, és elutasítjuk a szándékukat. Mire föl kérik? Lincselés volt Olaszliszkán, ez történt – fogalmaz a kisebbségi vezető.
Ha már itt vagyok, felkeresem Friedländer Herman, az „olaszliszkai csodarabbi” sírját, aki 1920 nyarán tanácsaival dúsgazdaggá tett egy svájci tőzsdei spekulánst. Készséges, finom modorú cigány bácsi segít a tájékozódásban, aztán a Kossuth utcai gyilkos romákat elítélő („ott rohadtak volna meg verés közben”) Dankó Pista utcai romák segítenek abban, hogy kinél jelentkezzek a szigorúan biztosított temető meglátogatása kapcsán. Kővel levert lámpák fogadnak a temetőben. Kiderül, hogy egyes roma csoportok rendszeresen bántalmazzák a világ távoli részéről érkező zsidókat, köpdösik és égő csikkekkel hajigálják az imádkozókat. Az itt élők már a budapesti központtól kértek segítséget az életveszélyes helyzet megszüntetéséért. És mit tehetnének, óriási, három-négy méter magas vaskerítést húztak fel az imádkozóablakok és a romatelep közé. Egy éve lincseltek Olaszliszkán. Ezreket várnak ide ma: motorosokat, tanártársakat, némán tisztelgőket. Erős, sok helyről átvezényelt rendőri biztosítással.