Rózsák a kötényben

n Lukács–Metzlovenj Gradec alig nyolcezer lelkes kisváros a Mislinja-völgyben. Ha valaki nem találja, elég nyomába erednie egy zarándokokat szállító turistabusznak – a jármű nagy valószínűséggel a főtéri Szent Erzsébet-templom környékén fog megállni. A templommal szemben hatalmas plakát hirdeti a Kenyerek és rózsák kiállítást a városka múzeumában – Szlovénia egész esztendős eseménysorozattal tiszteleg a szegények, betegek és elesettek nagy istápolója előtt.A múzeum munkatársa, Maria Lah pár percet szán ránk, de angol nyelvű brosúrát ad arról, mi köze a településnek a magyar szenthez. Ebből kiderül, hogy Gertrúd, Erzsébet édesanyja Andech-Meráni bajor herceg lánya volt, és a családnak itt voltak birtokai. Érthető hát, miért itt épült – legalábbis a helyi hagyomány szerint – a világon a legelső, Szent Erzsébet oltalmát kérő templom: alig pár évvel a kanonizáció után, 1251. április 30-án szentelték fel.– Szent Erzsébet városunk védőszentje, ezért az idei múzeumi esztendőt a rá emlékezés jegyében szerveztük – mondja Maria. – Hatalmas sikere van a kiállításnak, de voltak komolyzenei koncertjeink, tudományos konferenciánk, fotótárlat, vásár, itt szerveztük meg az ország karitatív szervezeteinek éves gyűlését is, november 17-re pedig a város összes Erzsébet nevű lakóját szeretetvendégségre hívtuk. A szent emléke ma is él az emberekben, a róla elnevezett templomban például mindig van egy kenyér, egy pohár víz és egy imakönyv az oltár előtt, hogy az éhes, fáradt utazó megpihenhessen, jóllakjon és elmondjon egy imát a szegényekért.Körbejárjuk a gyönyörű templomot. Az arannyal gazdagon díszített főoltáron Erzsébet épp beteg és szegény embereken segít, de láthatunk freskót a rózsacsodáról is. A látogatás alatt is jönnek-mennek az emberek – van, aki csak pár pillanatra tér be gyerekeivel, mások hosszabban imádkoznak. Bekukkantunk a november végéig nyitva tartó kiállításra is, amelyet eddig több tízezren néztek meg, aztán elindulunk Perugia felé.Az Umbria tartománybeli olasz város olyan, mint a hagyma: a dombra épült vár falán jól láthatóan rakódnak egymásra az etruszk, a középkor és a reneszánsz rétegei. Miközben a parkolóból mozgólépcsőrendszer visz fel az óvárosba, évszázadokat utazunk vissza az időben. Ha figyelmesen járunk-kelünk, sok helyütt találkozunk Szent Erzsébet emlékével. A város azért büszke rá, mert itt avatta szentté a türingiai grófnét 1235. május 27-én (kevesebb mint négy esztendővel a halála után!) IX. Gergely pápa. Az a San Domenico-templom már nem létezik, de kövei beépültek a helyére ugyanazon a néven felépített katedrálisba. A mögötte lévő állami levéltár falára pedig magyar és olasz nyelvű emléktáblát állíttatott a kereszténység jubileumi évében és a magyar állam alapításának ezredik évfordulója alkalmából hazánk umbriai tiszteletbeli főkonzulja.Giuseppe Piria tiszteletbeli főkonzul ma is mindent megtesz azért, hogy az olaszok mellett a magyarok is megismerjék a szegények egykori gyámolítóját. Anyagilag is támogatta a Szent Erzsébetről készülő filmet (lapunk munkatársa a filmet forgató stábbal utazott a külföldi helyszínekre; a sárospataki Szent Erzsébet Társaság és a katolikus egyház által szakmai és anyagi támogatásban részesülő alkotást várhatóan novemberben mutatják be a magyar közszolgálati televíziók – A szerk.), az olaszországi helyszíneken pedig magyar anyanyelvű kísérőt adott mellénk. Fazakas Annamáriával felfedezzük az emlékeket: az Erzsébetről elnevezett templom helyén ma egyetem van ugyan, de a régi falak beépültek a campusba, és egy modern portré is emlékezteti a Perugiai Tudományegyetem Természettudományi Karának hallgatóit a magyar szentre.Másnap ellátogatunk a várostól nem messze lévő Assisiba. Erzsébet ugyan soha nem találkozott a rendalapító Szent Ferenccel, ám első gyóntatója jó közvetítőnek bizonyult a szegényekről és elesettekről hasonlóan gondolkodó felek között. A magyar királylány – már türingiai grófnőként – hathatósan segítette az Assisiból két hullámban érkező szerzetesek eisenachi letelepedését és rendházuk felépítését. Nem csoda hát, hogy a Szent Ferenc halála után emelt bazilikában több freskón is megemlékeznek a magyar szentről: altemplomában egy Simone Martini által 1320-ban készített portrét találunk, a templomhajó kápolnájában egész alakos kép van róla Szent Klára társaságában.A templomból kilépve amerikai turistacsoportba botlom. Hirtelen ötlettől vezérelve beszélgetésbe elegyedem papi civilbe öltözött vezetőjükkel. Michael Sheridan püspök Colorado államból hozott zarándokokat, és nem ez az első útja Olaszországba, mert harminc évvel ezelőtt Rómában tanult.– Ön tud valamit Szent Erzsébetről? – kérdem a püspököt.– Természetesen. Otthon van egy széles Ferenc-rendi öregotthon-hálózatunk, ennek egyik kápolnájában van egy gyönyörű ólomablak, amely őt ábrázolja. Szent Erzsébet példát mutat nekünk is arról, hogyan kell segíteni a szegényeken és elesetteken.Perugiát ezernégyszáz kilométer választja el Türingiától, a kamionokkal telezsúfolt autópályán van idő beleolvasni a Sárospatakon világra jött királylány élettörténetébe. II. András lánya 1207-ben született, de már négyéves korában átvitték Hermann türingiai őrgróf wartburgi várába, leendő hitvese közelébe. Akkoriban így mentek a dolgok, a lányok gyakorlatilag élő pecsétek voltak az uralkodók által megkötött szövetségeken, a magyar király lánya pedig különösen becses érték volt. Ám a neki kiszemelt férj gyerekként meghalt, így okafogyottá vált az ottlét, ám hazaküldését nem engedte a második testvér (IV. Lajos őrgróf), inkább elvette ő feleségül. Mivel együtt nőttek fel, kedvelték egymást, így akkoriban ritka boldog szerelmi házasságot élhettek meg. Három gyerekük született, ám a kis Gertrúdot az apa nem ismerhette meg, mert elesett a II. Frigyes császár által kezdeményezett keresztes hadjáratban. Erzsébet ezek után teljesen a szegények és betegek felé fordult, ám ezt nem nézték jó szemmel rokonai, azt vallva, hogy „megszállottságában” eltékozolja a nehezen összeszedett vagyont, és a gesztust a szegény népség úgysem tudja megbecsülni. Erzsébet kitartott tervei mellett, elhagyta a várat, és Marburgban kórházat alapított Szent Ferenc tiszteletére. Itt halt meg nagyon fiatalon, mindössze huszonnégy éves korában. Sírjánál csodák történtek, így szokatlanul gyorsan szentté avatták.Megérkezünk az egykori NDK határán fekvő városkába, Eisenachba, ahol egy negyven év óta ott élő hazánkfia, Hartmann Mária kalauzol bennünket. Valamikor a Wartburg gépkocsikat összeszerelő gyárban dolgozott, de a cég nem élte túl a rendszerváltást és a német egyesítést, így több ezer embernek váltania kellett – Mária az idegenvezetést választotta. Előbb kilátogatunk Creuzburgba, a grófság „vidéki” kastélyához – Erzsébet gyakran tartózkodott ott, ha csendre és nyugalomra vágyott. Első gyermekét is itt szülte, és még áll az a híd, amelyet férje építtetett az örömteli esemény emlékére.Visszamegyünk Eisenachba, megnézzük azt a ma is álló kőházat, ahol Erzsébet meghúzta magát, mikor férje halála után megszökött a családtól, majd elindulunk a ködbe burkolózó, szó szerint a város fölé magasodó várba. Az őrgrófok is fáztak benne, ezért a város főterén, a templom mellett építettek maguknak téli szállást is. A rózsacsoda – az itt élő legenda szerint – a várban történt: az élelmet kicsempésző grófnét a legenda szerint megállították az őrök, ám amikor arra kérték, hogy mutassa meg, mit rejt a kötényében, abból rózsák hullottak ki az ott dugdosott kenyér helyett. Erzsébet az elsők közül való volt, aki királyi sarj létére odafigyelt a tőle gyökeresen eltérő társadalmi rétegekre is. Mai meghatározásaink szerint igazi emancipált nő volt: a kor szokásaival ellentétben étkezéskor a férje mellett ült, nő létére együtt lovagolt a férjével, és nem restellt kétkezi munkát végezni: a szegényeknek maga fonta-szőtte ruhát adott.Wartburg várában óriási a tömeg, már túl vannak a százötvenezredik látogatón, és ez abszolút rekord: még a város nagy szülöttére, Johann Sebastian Bachra emlékező kiállításra sem látogattak el ennyien annak idején. A siker talán annak is köszönhető, hogy a város másik híres embere, Luther Márton – a legenda szerint – egyszer azt mondta: a katolikusok sok embert fölöslegesen avattak szentté, de Szent Erzsébet esetében kétség sem fér a jogossághoz, ő minden tiszteletet megérdemel.Wartburg vára az 1067-es esztendőtől mind a mai napig magányosan őrködik a szakadékok ölelte, meredek hegytetőn, a Türingiát és Hessen tartományt összekötő erdőség közepén. A vár legszebb emeleti termében élte életét húszéves koráig a wartburgi őrgróf, Lajos hitvese, amíg sorsa másképp nem fordult. Színes ornamentikával ékített boltívei a terem közepén hatalmas oszlopra támaszkodnak. A belső udvarban korabeli dísznövényekkel beültetett kert, kő szegélyezte tavacskával.A szemközti Prädiger Kirchében ma a wartburgit kiegészítő Erzsébet-kiállítás várja a közönséget. Türingiai Erzsébet halála után nem sokkal, az ő tiszteletére kezdték építeni a templomot.– Erzsébet Európa legmagasabb uralkodói családjának sarjaként s a türingiai őrgróf hitveseként az akkori főnemesi rendek csúcsán élte udvari életét – magyarázza Matthias Werner, a jénai egyetem professzora, a kiállítás kurátora, aki végigvezetett Wartburg történelmi termein. – Annál nagyobb bátorság és elszántság kellett ahhoz, hogy a középkorban egy nő önszántából otthagyja ezt a világot, és vagyonát szétosztva a szegények és betegek ápolását válassza életfeladatául. Erzsébet az őrgróf udvarában, leendő anyósa, Zsófia mellett mély vallásosságban nevelkedett, de buzgalmával környezetéből is kitűnt. Morális tartásával, a jótékonyságra való hajlamosságával a krónikák szerint férjére is jó hatással volt. A kiállításon énekes- és imakönyve is látható. Különös érzés szembesülni az üvegtárlóban elhelyezett két, jó állapotban lévő könyvvel, amelyeket valaha ő forgatott. Szép számmal szerepelnek korabeli egyházi dokumentumok is a kiállításon, külön teremben azok a fölbecsülhetetlen értékek, amelyek szentté avatását dokumentálják. Magának IX. Gergely pápának 1235-ben kelt, pergamenre írt bullája is, Erzsébet szentté nyilvánításának hivatalos okmánya. Amiként ott látni irgalmatlanul szigorú lelki vezetőjének, Konrad von Marburgnak a pápához intézett kérvényezését, amelyben a kórházalapító, szegény sorsot vállaló nagyasszony kanonizációjának megkezdését kérte. A szentté avatás példátlan gyorsasággal, Erzsébet halála után négy évvel meg is történt.Újabb termet foglalnak el az immár szentként elismert asszony legendájának első írásos dokumentumai, kolostori kódexek, korai visszaemlékezések, levelek, templomalapító okmányok. Mint kiderül, Európa-szerte a kórházak több mint fele az ő nevét viseli. Férje korai, váratlan halála után az aszszonyt vagyonelherdálással vádoló udvar nyomására távoznia kellett Wartburgból; hiába hívta haza apja, II. Endre az elözvegyült, háromgyermekes Erzsébetet, ő ekkor már egész életét a jótékonykodásnak szánta, a hazainvitáló küldöttséget visszautasította. Holott mindössze húszéves volt. Életének hátralévő négy esztendejéről első ízben a mellette dolgozó négy szolgáló tanúskodott – írásbeli dokumentuma ott látható a kiállításon –; mindenekelőtt ez szolgált alapul a kanonizációnak. A marburgi szegényes életvitel tárgyi dokumentumaként pedig kiállították Erzsébet darócküllemű, agyonviselt, szürkésfehér ingét. Különös kontraszt: az első teremben ott pompázik a mezopotámiai tisztaselyemből szőtt, keleti mintás köpönyege, amelyet Wartburg úrnőjeként viselt.A türingiai tartományi kiállítás megbízásából a jénai Friedrich Schiller Egyetem tudós kutatói – az Ungarischer Akzent közreműködésével – roppant szakértelemmel szedték össze az Árpád-kori Magyarország udvari emlékeit éppúgy (a pilisi cisztercita kolostorban eltemetett Gertrúd síremlékének ép szoborfőjét, a margitszigeti kolostor ásatásakor előkerült liliomkoronát, Gertrúd bizánci selyem koronázási palástját, amelyet örökölvén Erzsébet maga is viselt), mint a türingiai relikviákat, hogy a látogatót annak rendje s módja szerint megérintse a korabeli atmoszféra.Valóságos kincsestár nyílik a későbbi korok Erzsébet-kultuszának emlékeiből. A nevét viselő marburgi templomban örök nyugalomra helyezett szent relikviái is láthatók a wartburgi vár kiállítási termében: az arany ötvösmunkába foglalt kisujj, a nemes kövekkel pazarul kirakott, koronával körbefont, kehely formájú koponyarelikvia mellett a sírját őrző dóm eredeti, színes üvegablakfestménye az Erzsébet életéből vett legendás jelenettel.A labirintusszerű folyosók, lépcsősorok, termek sokaságában barangolva középkori, majd reneszánsz és későbbi korok Erzsébet-portréi, legendás cselekedeteinek legszebb lenyomatai – vásznak, oltárképek, templomi szobrok – között halad a látogató.S hogy a wartburgi világi életnek is nyoma legyen, a tárlókban a kor leghíresebb Minnesangjainak versei olvashatók pergamenen, korabeli kódexekben. Hisz a türingiai vár trubadúrversenyektől volt zajos, megfordultak itt a kor leghíresebb költői, Wolfram von Eschenbach, Walter von der Vogelweide és társaik. Az itt lezajlott Sängerkrieget, a trubadúrok háborúját Wagner örökítette meg Tannhäuser című operájában, amelyben Erzsébetnek állított monumentális zenei emléket. Nem maradt el a tisztelgésben Liszt Ferenc sem, aki a türingiai tartományhoz tartozó weimari udvar karmestereként Szent Erzsébet legendája címmel komponált szépséges oratóriumot. Születésének 800. évfordulóján ezzel a művel nyitották Magyarországon a Szent Erzsébet-évet. Így hódoltak a korát gondolkodásában, szuverén magatartásában messze megelőző, voltaképpen „összeurópaiként” imádott szent, a hajdani magyar királylány emléke előtt.Úgy tűnik, Szent Erzsébetre, az elesettek és betegek gyámolítójára ma is ugyanakkora szükség van, mint nyolcszáz évvel ezelőtt.

Slovenj Gradec alig nyolcezer lelkes kisváros a Mislinja-völgyben. Ha valaki nem találja, elég nyomába erednie egy zarándokokat szállító turistabusznak – a jármű nagy valószínűséggel a főtéri Szent Erzsébet-templom környékén fog megállni. A templommal szemben hatalmas plakát hirdeti a Kenyerek és rózsák kiállítást a városka múzeumában – Szlovénia egész esztendős eseménysorozattal tiszteleg a szegények, betegek és elesettek nagy istápolója előtt.
A múzeum munkatársa, Maria Lah pár percet szán ránk, de angol nyelvű brosúrát ad arról, mi köze a településnek a magyar szenthez. Ebből kiderül, hogy Gertrúd, Erzsébet édesanyja Andech-Meráni bajor herceg lánya volt, és a családnak itt voltak birtokai. Érthető hát, miért itt épült – legalábbis a helyi hagyomány szerint – a világon a legelső, Szent Erzsébet oltalmát kérő templom: alig pár évvel a kanonizáció után, 1251. április 30-án szentelték fel.
– Szent Erzsébet városunk védőszentje, ezért az idei múzeumi esztendőt a rá emlékezés jegyében szerveztük – mondja Maria. – Hatalmas sikere van a kiállításnak, de voltak komolyzenei koncertjeink, tudományos konferenciánk, fotótárlat, vásár, itt szerveztük meg az ország karitatív szervezeteinek éves gyűlését is, november 17-re pedig a város összes Erzsébet nevű lakóját szeretetvendégségre hívtuk. A szent emléke ma is él az emberekben, a róla elnevezett templomban például mindig van egy kenyér, egy pohár víz és egy imakönyv az oltár előtt, hogy az éhes, fáradt utazó megpihenhessen, jóllakjon és elmondjon egy imát a szegényekért.
Körbejárjuk a gyönyörű templomot. Az arannyal gazdagon díszített főoltáron Erzsébet épp beteg és szegény embereken segít, de láthatunk freskót a rózsacsodáról is. A látogatás alatt is jönnek-mennek az emberek – van, aki csak pár pillanatra tér be gyerekeivel, mások hosszabban imádkoznak. Bekukkantunk a november végéig nyitva tartó kiállításra is, amelyet eddig több tízezren néztek meg, aztán elindulunk Perugia felé.
Az Umbria tartománybeli olasz város olyan, mint a hagyma: a dombra épült vár falán jól láthatóan rakódnak egymásra az etruszk, a középkor és a reneszánsz rétegei. Miközben a parkolóból mozgólépcsőrendszer visz fel az óvárosba, évszázadokat utazunk vissza az időben. Ha figyelmesen járunk-kelünk, sok helyütt találkozunk Szent Erzsébet emlékével. A város azért büszke rá, mert itt avatta szentté a türingiai grófnét 1235. május 27-én (kevesebb mint négy esztendővel a halála után!) IX. Gergely pápa. Az a San Domenico-templom már nem létezik, de kövei beépültek a helyére ugyanazon a néven felépített katedrálisba. A mögötte lévő állami levéltár falára pedig magyar és olasz nyelvű emléktáblát állíttatott a kereszténység jubileumi évében és a magyar állam alapításának ezredik évfordulója alkalmából hazánk umbriai tiszteletbeli főkonzulja.
Giuseppe Piria tiszteletbeli főkonzul ma is mindent megtesz azért, hogy az olaszok mellett a magyarok is megismerjék a szegények egykori gyámolítóját. Anyagilag is támogatta a Szent Erzsébetről készülő filmet (lapunk munkatársa a filmet forgató stábbal utazott a külföldi helyszínekre; a sárospataki Szent Erzsébet Társaság és a katolikus egyház által szakmai és anyagi támogatásban részesülő alkotást várhatóan novemberben mutatják be a magyar közszolgálati televíziók – A szerk.), az olaszországi helyszíneken pedig magyar anyanyelvű kísérőt adott mellénk. Fazakas Annamáriával felfedezzük az emlékeket: az Erzsébetről elnevezett templom helyén ma egyetem van ugyan, de a régi falak beépültek a campusba, és egy modern portré is emlékezteti a Perugiai Tudományegyetem Természettudományi Karának hallgatóit a magyar szentre.
Másnap ellátogatunk a várostól nem messze lévő Assisiba. Erzsébet ugyan soha nem találkozott a rendalapító Szent Ferenccel, ám első gyóntatója jó közvetítőnek bizonyult a szegényekről és elesettekről hasonlóan gondolkodó felek között. A magyar királylány – már türingiai grófnőként – hathatósan segítette az Assisiból két hullámban érkező szerzetesek eisenachi letelepedését és rendházuk felépítését. Nem csoda hát, hogy a Szent Ferenc halála után emelt bazilikában több freskón is megemlékeznek a magyar szentről: altemplomában egy Simone Martini által 1320-ban készített portrét találunk, a templomhajó kápolnájában egész alakos kép van róla Szent Klára társaságában.
A templomból kilépve amerikai turistacsoportba botlom. Hirtelen ötlettől vezérelve beszélgetésbe elegyedem papi civilbe öltözött vezetőjükkel. Michael Sheridan püspök Colorado államból hozott zarándokokat, és nem ez az első útja Olaszországba, mert harminc évvel ezelőtt Rómában tanult.
– Ön tud valamit Szent Erzsébetről? – kérdem a püspököt.
– Természetesen. Otthon van egy széles Ferenc-rendi öregotthon-hálózatunk, ennek egyik kápolnájában van egy gyönyörű ólomablak, amely őt ábrázolja. Szent Erzsébet példát mutat nekünk is arról, hogyan kell segíteni a szegényeken és elesetteken.
Perugiát ezernégyszáz kilométer választja el Türingiától, a kamionokkal telezsúfolt autópályán van idő beleolvasni a Sárospatakon világra jött királylány élettörténetébe. II. András lánya 1207-ben született, de már négyéves korában átvitték Hermann türingiai őrgróf wartburgi várába, leendő hitvese közelébe. Akkoriban így mentek a dolgok, a lányok gyakorlatilag élő pecsétek voltak az uralkodók által megkötött szövetségeken, a magyar király lánya pedig különösen becses érték volt. Ám a neki kiszemelt férj gyerekként meghalt, így okafogyottá vált az ottlét, ám hazaküldését nem engedte a második testvér (IV. Lajos őrgróf), inkább elvette ő feleségül. Mivel együtt nőttek fel, kedvelték egymást, így akkoriban ritka boldog szerelmi házasságot élhettek meg. Három gyerekük született, ám a kis Gertrúdot az apa nem ismerhette meg, mert elesett a II. Frigyes császár által kezdeményezett keresztes hadjáratban. Erzsébet ezek után teljesen a szegények és betegek felé fordult, ám ezt nem nézték jó szemmel rokonai, azt vallva, hogy „megszállottságában” eltékozolja a nehezen összeszedett vagyont, és a gesztust a szegény népség úgysem tudja megbecsülni. Erzsébet kitartott tervei mellett, elhagyta a várat, és Marburgban kórházat alapított Szent Ferenc tiszteletére. Itt halt meg nagyon fiatalon, mindössze huszonnégy éves korában. Sírjánál csodák történtek, így szokatlanul gyorsan szentté avatták.
Megérkezünk az egykori NDK határán fekvő városkába, Eisenachba, ahol egy negyven év óta ott élő hazánkfia, Hartmann Mária kalauzol bennünket. Valamikor a Wartburg gépkocsikat összeszerelő gyárban dolgozott, de a cég nem élte túl a rendszerváltást és a német egyesítést, így több ezer embernek váltania kellett – Mária az idegenvezetést választotta. Előbb kilátogatunk Creuzburgba, a grófság „vidéki” kastélyához – Erzsébet gyakran tartózkodott ott, ha csendre és nyugalomra vágyott. Első gyermekét is itt szülte, és még áll az a híd, amelyet férje építtetett az örömteli esemény emlékére.
Visszamegyünk Eisenachba, megnézzük azt a ma is álló kőházat, ahol Erzsébet meghúzta magát, mikor férje halála után megszökött a családtól, majd elindulunk a ködbe burkolózó, szó szerint a város fölé magasodó várba. Az őrgrófok is fáztak benne, ezért a város főterén, a templom mellett építettek maguknak téli szállást is. A rózsacsoda – az itt élő legenda szerint – a várban történt: az élelmet kicsempésző grófnét a legenda szerint megállították az őrök, ám amikor arra kérték, hogy mutassa meg, mit rejt a kötényében, abból rózsák hullottak ki az ott dugdosott kenyér helyett. Erzsébet az elsők közül való volt, aki királyi sarj létére odafigyelt a tőle gyökeresen eltérő társadalmi rétegekre is. Mai meghatározásaink szerint igazi emancipált nő volt: a kor szokásaival ellentétben étkezéskor a férje mellett ült, nő létére együtt lovagolt a férjével, és nem restellt kétkezi munkát végezni: a szegényeknek maga fonta-szőtte ruhát adott.
Wartburg várában óriási a tömeg, már túl vannak a százötvenezredik látogatón, és ez abszolút rekord: még a város nagy szülöttére, Johann Sebastian Bachra emlékező kiállításra sem látogattak el ennyien annak idején. A siker talán annak is köszönhető, hogy a város másik híres embere, Luther Márton – a legenda szerint – egyszer azt mondta: a katolikusok sok embert fölöslegesen avattak szentté, de Szent Erzsébet esetében kétség sem fér a jogossághoz, ő minden tiszteletet megérdemel.
Wartburg vára az 1067-es esztendőtől mind a mai napig magányosan őrködik a szakadékok ölelte, meredek hegytetőn, a Türingiát és Hessen tartományt összekötő erdőség közepén. A vár legszebb emeleti termében élte életét húszéves koráig a wartburgi őrgróf, Lajos hitvese, amíg sorsa másképp nem fordult. Színes ornamentikával ékített boltívei a terem közepén hatalmas oszlopra támaszkodnak. A belső udvarban korabeli dísznövényekkel beültetett kert, kő szegélyezte tavacskával.
A szemközti Prädiger Kirchében ma a wartburgit kiegészítő Erzsébet-kiállítás várja a közönséget. Türingiai Erzsébet halála után nem sokkal, az ő tiszteletére kezdték építeni a templomot.
– Erzsébet Európa legmagasabb uralkodói családjának sarjaként s a türingiai őrgróf hitveseként az akkori főnemesi rendek csúcsán élte udvari életét – magyarázza Matthias Werner, a jénai egyetem professzora, a kiállítás kurátora, aki végigvezetett Wartburg történelmi termein. – Annál nagyobb bátorság és elszántság kellett ahhoz, hogy a középkorban egy nő önszántából otthagyja ezt a világot, és vagyonát szétosztva a szegények és betegek ápolását válassza életfeladatául. Erzsébet az őrgróf udvarában, leendő anyósa, Zsófia mellett mély vallásosságban nevelkedett, de buzgalmával környezetéből is kitűnt. Morális tartásával, a jótékonyságra való hajlamosságával a krónikák szerint férjére is jó hatással volt. A kiállításon énekes- és imakönyve is látható. Különös érzés szembesülni az üvegtárlóban elhelyezett két, jó állapotban lévő könyvvel, amelyeket valaha ő forgatott. Szép számmal szerepelnek korabeli egyházi dokumentumok is a kiállításon, külön teremben azok a fölbecsülhetetlen értékek, amelyek szentté avatását dokumentálják. Magának IX. Gergely pápának 1235-ben kelt, pergamenre írt bullája is, Erzsébet szentté nyilvánításának hivatalos okmánya. Amiként ott látni irgalmatlanul szigorú lelki vezetőjének, Konrad von Marburgnak a pápához intézett kérvényezését, amelyben a kórházalapító, szegény sorsot vállaló nagyasszony kanonizációjának megkezdését kérte. A szentté avatás példátlan gyorsasággal, Erzsébet halála után négy évvel meg is történt.
Újabb termet foglalnak el az immár szentként elismert asszony legendájának első írásos dokumentumai, kolostori kódexek, korai visszaemlékezések, levelek, templomalapító okmányok. Mint kiderül, Európa-szerte a kórházak több mint fele az ő nevét viseli. Férje korai, váratlan halála után az aszszonyt vagyonelherdálással vádoló udvar nyomására távoznia kellett Wartburgból; hiába hívta haza apja, II. Endre az elözvegyült, háromgyermekes Erzsébetet, ő ekkor már egész életét a jótékonykodásnak szánta, a hazainvitáló küldöttséget visszautasította. Holott mindössze húszéves volt. Életének hátralévő négy esztendejéről első ízben a mellette dolgozó négy szolgáló tanúskodott – írásbeli dokumentuma ott látható a kiállításon –; mindenekelőtt ez szolgált alapul a kanonizációnak. A marburgi szegényes életvitel tárgyi dokumentumaként pedig kiállították Erzsébet darócküllemű, agyonviselt, szürkésfehér ingét. Különös kontraszt: az első teremben ott pompázik a mezopotámiai tisztaselyemből szőtt, keleti mintás köpönyege, amelyet Wartburg úrnőjeként viselt.
A türingiai tartományi kiállítás megbízásából a jénai Friedrich Schiller Egyetem tudós kutatói – az Ungarischer Akzent közreműködésével – roppant szakértelemmel szedték össze az Árpád-kori Magyarország udvari emlékeit éppúgy (a pilisi cisztercita kolostorban eltemetett Gertrúd síremlékének ép szoborfőjét, a margitszigeti kolostor ásatásakor előkerült liliomkoronát, Gertrúd bizánci selyem koronázási palástját, amelyet örökölvén Erzsébet maga is viselt), mint a türingiai relikviákat, hogy a látogatót annak rendje s módja szerint megérintse a korabeli atmoszféra.
Valóságos kincsestár nyílik a későbbi korok Erzsébet-kultuszának emlékeiből. A nevét viselő marburgi templomban örök nyugalomra helyezett szent relikviái is láthatók a wartburgi vár kiállítási termében: az arany ötvösmunkába foglalt kisujj, a nemes kövekkel pazarul kirakott, koronával körbefont, kehely formájú koponyarelikvia mellett a sírját őrző dóm eredeti, színes üvegablakfestménye az Erzsébet életéből vett legendás jelenettel.
A labirintusszerű folyosók, lépcsősorok, termek sokaságában barangolva középkori, majd reneszánsz és későbbi korok Erzsébet-portréi, legendás cselekedeteinek legszebb lenyomatai – vásznak, oltárképek, templomi szobrok – között halad a látogató.
S hogy a wartburgi világi életnek is nyoma legyen, a tárlókban a kor leghíresebb Minnesangjainak versei olvashatók pergamenen, korabeli kódexekben. Hisz a türingiai vár trubadúrversenyektől volt zajos, megfordultak itt a kor leghíresebb költői, Wolfram von Eschenbach, Walter von der Vogelweide és társaik. Az itt lezajlott Sängerkrieget, a trubadúrok háborúját Wagner örökítette meg Tannhäuser című operájában, amelyben Erzsébetnek állított monumentális zenei emléket. Nem maradt el a tisztelgésben Liszt Ferenc sem, aki a türingiai tartományhoz tartozó weimari udvar karmestereként Szent Erzsébet legendája címmel komponált szépséges oratóriumot. Születésének 800. évfordulóján ezzel a művel nyitották Magyarországon a Szent Erzsébet-évet. Így hódoltak a korát gondolkodásában, szuverén magatartásában messze megelőző, voltaképpen „összeurópaiként” imádott szent, a hajdani magyar királylány emléke előtt.
Úgy tűnik, Szent Erzsébetre, az elesettek és betegek gyámolítójára ma is ugyanakkora szükség van, mint nyolcszáz évvel ezelőtt.