Szélfútta családdá váltunk

Legnagyobb kincsünk változatlanul a termőföldünk, amelynek erezetét egykor a tanyákon élő parasztság rajzolta ki. A magyar népi világot hűen őrzők száma az ötvenes évek fordulóján meghaladta az egymillió főt, ma már alig háromszázezren vannak. Haldokló – tönkretett – tanyavilágunkat jelenleg az ivóvíz, az áram hiánya és az elszigeteltség jellemzi, amire a kormányzat mostohagyermekként tekint. Szerepe hazánk életében azonban meghatározó, földművesek nélkül nincs, ami táplálja testünket, lelkünket.

Magyarország vidékességét kifejezi, hogy az 1500 főnél kisebb lélekszámú települések aránya 66 százalék, területük pedig az ország hatvan százalékát teszi ki. Ezentúl a tanya mint településforma olykor pár fős „lakossággal” fordul elő hazánkban, öt hektár körüli területen, koncentráltan az alföldi megyékben. A tanyai népsűrűség a belterületi 1000–1200 fő négyzetkilométerenként értékkel szemben mindössze 20-30 fő. Így a Homokhátságon mintegy háromszázezren élnek külterületen.
Az egyedül élő idősek száma igen magas a tanyavilágban, de sok gyermek is távol lakik a nyüzsgő élettől. Az úttalan utakon olykor megközelíthetetlen otthonok elszigeteltsége az elszegényedés mellett ma már mentális gondokat is eredményez. A tanyai élet szabadsága mindinkább az idilli múlt homályába vész.
A Csongrád megyei Mórahalom 115 éve lett a sűrűn lakott tanyavilág és a Homokháti Önkormányzatok Kistérségi Területfejlesztési Egyesületének központja. Utóbbi 13 településsel (Ásotthalom, Bordány, Domaszék, Forráskút, Mórahalom, Öttömös, Pusztamérges, Röszke, Rúzsa, Szatymaz, Üllés, Zákányszék, Zsombó) és a Csongrád megyei önkormányzattal már több ízben felszólalt a tanyavilág elnéptelenedése, gazdasági leépülésének elkerülése és a tanyai lakosság esélyegyenlőségének biztosítása érdekében.
– Mórahalom város vezetésével nemrégiben felmérést készítettek a tanyákon élők szociális helyzetéről.
Tízezer tanyát látogattunk végig, és kérdeztük meg az ott élőket – mondta Fodor Csaba. A kistérségi irodavezető, ismertetve a kutatás eredményeit, úgy fogalmazott, a tanyákon élők életkörülményeit tekintve azt láttuk, hogy a lakóházak felét az 1900-as évek elején építették, és fürdőszoba is csak minden második házban van. – Az egyik legnagyobb probléma az egészséges vízzel való ellátás, az érintettek 79,5 százaléka ugyanis Norton-kútból nyeri a vizet, aminek így rendkívül magas a nitráttartalma. A legtöbb házból hiányzik a villany, ami szintén hozzájárul az elmaradottsághoz – mondta Fodor Csaba.
Az úthálózat döntően burkolatlan, az itt élők általában gyalogosan vagy biciklivel közlekednek. A területen illetékes Tisza Volán több vonalat megszüntetett, mivel azokon alig nyolc-kilenc ember utazott.
A tanyavilág jelenlegi állapotának történelmi okai vannak, s ezt fürkészve Szenti Tibor néprajzkutató úgy fogalmaz „a zárt anyatelepülésről a határba való kiköltözés és helyben lakás is több gondot okozott”. Ezért kényszerült rá a jobbágy, majd a gazda, hogy kétlakivá váljon. A földjére a rendszeres napi kijárás ugyanis sok időveszteséggel és fáradsággal járt, az egyre távolabb eső földeket már képtelen volt megművelni, az ott hagyott jószágokat ellátni. Így maradt meg a beltelki háza, de földjén szállást, majd a feudalizmus után tanyát épített, és az év nagyobb részében itt lakott. A tanyavilág fölszámolása és a gazdavilág ellehetetlenítése 1950-től, a szövetkezetbe tereléssel kezdődött. Ennek következményeként a gazdatársadalom mind mentálisan, mind gazdaságilag tönkrement. Az akkori munkaképes fiatalok az iparban, a kereskedelemben, a közlekedésben helyezkedtek el. A családok széthullottak. A nép ezt az időszakot úgy jellemzi: szélfútta családdá váltunk.
Manapság a kisebb-nagyobb gazdaságok lakóotthonként és munkahelyként egyaránt szolgálnak, bár ez utóbbihoz legtöbbször a körülmények és a gazdaember természete is hiányzik már.
A családi örökségként megőrzött tanyasi gazdaságok száma nem számottevő. Nagyobb arányban vannak azok a nagycsaládok, akik a városokban nem tudtak megélni, elszegényedtek, munkanélkülivé váltak, esetleg ki is lakoltatták őket otthonaikból. Számukra a tanya egyfajta szociális menedék, az utolsó esély. Ezek a családok kezdetben próbálkoznak ugyan háztáji gazdálkodással, de nem értenek a termeléshez, nem beszélik a termőföld nyelvét. Ezért idővel csak alkalmi munkából és munkanélküli- vagy szociális segélyekből élnek. Szellemileg sok esetben leépülnek, ebben a térségben a legmagasabb az öngyilkosságok száma.
Szenti Tibor néprajzkuzató az említett csoporton kívül meghatároz egy olyan réteget is, amely munkakerülőkből áll. Ők azok, akik elhagyott tanyákat törtek fel és törvénytelenül beköltöztek, vagy nem is kellett erőszakosan hajlékot szerezniük, mert az már romosan, kifosztva állt előttük.
– A szociális okokból kiköltözőket a tanyai ingatlanok relatív olcsó ára vonzza – fogalmazott Csótiné Ördög Edit. Zákányszék gondozási központjának vezetője elmondta: Ezek az emberek megélhetési csapdába esnek, hiszen a munkavállalásuk esélye mellett az életszínvonaluk is tovább csökken. A szakember úgy látja, a családok ezen típusú döntéseinek legnagyobb vesztesei a gyermekek, akiket a tanyagondnoki szolgálaton keresztül igyekszik az önkormányzat támogatni, kiemelni. Mindezek tükrében a szociális szolgáltatások elérhetőségének javítására jött létre Mórahalom vezetésével a tanyagondnoki szolgálat.
Ebben a tanyán élők az ott helyben lakó tanyafelelősnek jelzik szükségleteiket, így a gondnokok végzik például egyik legfontosabb feladatként az idős tanyai embereknek az ebédszállítást, délelőttönként a bevásárlásokat, szállítják a gyermekeket iskolába, óvodába. Sok esetben pedig a védőnőt, családsegítőt és a házi gondozónőt is házhoz szállítják.
Csótiné Ördög Edit a megoldást egyrészt a mezőgazdasági termelőknek nyújtott munkahely-teremtési támogatásának erősítésében látja, mert ezzel jelentősen csökkenhetne a falvakban jelentkező munkanélküliség. A teljes körű megoldáshoz pedig arra is szükség lenne, hogy az Európai Unió elfogadja a tanya valódi fogalmát, mivel jelenleg nem tudja értelmezni ezt az Európában egyedinek számító településszerkezetet.