Ön mint svájci magyar szervezetek tagja folyamatosan dolgozik 1956 emlékének elevenen tartásáért. Mi hajtja?
– Fogadalmat tettem, hogy ha a szökésem sikerül, a magyar forradalom szószólója leszek Svájcban. A múlt évben, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján rendeztünk egy emlékestet és egy kiállítást a Vaud Kantoni Svájci Magyar Egyesület és a Helvetia– Hungária Társaság közreműködésével. Erre az alkalomra írtam egy kis képesfüzetet Budapest 1956, Eltiport remények 1956–2006 címmel, amelyben összefoglalom a forradalom előzményeit és a dicsőséges napok históriáját. A kis képeskönyvet lefordítottuk franciára, s minden látogató kapott belőle. A svájci nemzeti televízió ekkor megszólaltatott mint a forradalom élő tanúját.
– A Szerelem mostoha időkben önéletrajzi ihletése nyilvánvaló. Mióta írja?
– Ahogy az alcím – Egy szerelem krónikája az 1949–1956-os időszakban is elárulja, regényemben megörökítem egy csodálatos házassággá érlelődő, boldog szerelmi kapcsolat krónikáját a magyar történelem egyik legsötétebb korszakában. A regény dramaturgiája nyilvánvalóan követeli, hogy a hangsúlyokon módosítsunk, a cselekményegységeket sűrítsük, ám még a szökésünk története is lényegében ugyanígy játszódott le a valóságban. A főszereplő érzi, hogy az 1956-os forradalomban betöltött aktív szerepe miatt el kell hagynia az országot, akár csak jómagamnak és családomnak. Az Építőipari Dokumentációs Vállalat forradalmi bizottságának elnöke voltam, akár a legrosszabb is bekövetkezhetett volna az életünkben, így feleségemmel és két gyerekemmel átléptük az osztrák határt december elsején, ahogy a regénybeli Ágnes és András is teszi. A trilógiának szánt regényfolyamot szomorú alkalommal kezdtem el, bár a tervet régóta hordozom magamban. Az idén szeptember 27-én volt húsz éve, hogy a feleségem meghalt. A könyv segített abban, hogy a tragédiát feldolgozzam, de még ma is elevenen élnek bennem az együtt töltött napok, évek.
– Trilógiát emlegetett. Ezek szerint várható a folytatás is?
– Bibliai és konkrét értelmében is a kenyeret tekintem a majdani három könyv szimbolikus középpontjának. Meg akarom írni a fehér kenyér, a vörös kenyér és a fekete kenyér történetét. Azt hiszem, nem nehéz kitalálni, hogy a Szerelem mostoha időkben a vörös kenyér története. Most dolgozom a fekete kenyér, azaz a harmadik rész krónikáján, amelyben az emigrációban töltött éveimet írom meg. Bár logikusabb lenne a fehér kenyérrel, gyermekéveimmel kezdeni, de a harmadik rész annyira eseménydús, hogy előbb kikívánkozik belőlem.
– Az elkészült regény tehát nem csak a forradalomról szól?
– A forradalom történetével egyenrangúan fontosnak tartom, hogy rögzítettem Magyarország történetének egyik legvéresebb és dicstelen korszakát, amely 1949-től 1956-ig tartott, és kirobbantotta a forradalmat. Néhány fanatikuson kívül nem nagyon létezett akkor ember e hazában, aki jól érezte volna magát. A személyes és a szellemi szabadság teljes hiányához járultak a nélkülözések. Mi a feleségemmel isteni ajándéknak tartottuk a találkozásunkat, ám a párt a magánélet legbensőbb menedékeibe is utánunk nyúlt azokban az években. Mint George Orwell 1984 című regényében. Engem már korábban elbocsátottak az újjáépítési, majd a külügyminisztériumtól mint polgári elemet, igazolnom kellett még azt is, hogy 1941–1943-ban olasz állami doktori ösztöndíjasként, nem nagykövetként voltam Rómában. Azt, hogy mit jelent konkrétan Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című, nagyszerű költeménye, nehéz megértenie annak, aki sem a Rákosi-, sem a Kádár-korszakban nem élt.
origo.hu
Ez történt az ország karácsonyfájának utcájában - galéria
