Középen, a reklámképek között a Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában kezdetű, később irredentának minősített ima olvasható, a koronás magyar címer köré írva.
– A képek keletkezéséről sajnos semmilyen adatot nem tudunk, az az egy biztos, hogy valamikor a két világháború között készültek – mondja a „festmények” felfedezője, Pósa Tamás. A térinformatikus már saját honlapjára is feltette a képeket, az ott található térképen a felfedezés helyét, a szegedi Apáca utcát is bejelölte. Mint mondta, így biztosan megmarad az utókor számára a leletnek legalább az emléke.
Sürgősen neki kellene fogni ugyanis a megvédésüknek, mert az őszi esők egészen biztosan tönkreteszik majd a festett reklámokat és az imát. A térinformatikus úgy véli, a megtalált festmények ipari, kereskedelmi és kézműves emlékek is, illetve érdekesek lehetnek a reklámmal foglalkozók számára.
Pósa Tamás figyelmét egyébként egyik ismerőse, egy amatőr helytörténész hívta fel a festményekre, aki a közelben lakik.
Szabó László képviselő, a Szögedi Védegylet elnöke a képek megmentése érdekében megkereste a telek tulajdonosát, aki egy kis, hatlakásos társasház építését tervezi a területen. Szabó elmondta: az építtető maximálisan partner a festmények megmentésében, akár pénzt is hajlandó áldozni rá. A telek tulajdonosa ugyanis maga is rajongója a régiségeknek, a festmények is azért vannak még a tűzfalon, mert nem engedte a munkásainak, hogy hozzájuk nyúljanak. A képek megmentésének módja egyelőre kérdéses, lehet, hogy leszedetik, majd máshol kiállítják őket, de az is elképzelhető, hogy eredeti helyükön maradnak. Szabó László képviselői alapjából vagy akár saját pénzéből is hajlandó áldozni arra, hogy védőtetőt építsenek a festmények fölé, így megóvják őket az esőtől és a hótól.
– Óriási szerencse, hogy az építési terv szerint ennek semmi akadálya, ugyanis a kivitelező a teleknek erre a részére eleve szabadtéri parkolóhelyeket tervezett, tehát nem takarja majd semmi a tűzfalat – tette hozzá a képviselő. Ha azonban a helyükön maradnak a képek, a nagyközönség nem feltétlenül láthatja majd őket, hiszen senki nem szereti, ha lakóházának udvarára idegenek járnak. – A lényeg azonban az, hogy ilyen vagy olyan módon, de megmaradhatnak a festmények – mutatott rá Szabó.
– Szegeden 1935 után gyakori volt, hogy az épületek bejárata fölé vagy az üzletek falára irredentának nevezett képeket, imákat festettek, így kerülhetett ide ez is – mondja Szanka József egykori katonatiszt, aki az első és a második világháborút kutatja amatőrként. Egy korabeli térkép szerint egyébként a környék már a két világháborút megelőzően is lakóövezet volt, illetve az egyik utca sarkán korábban egy apácazárda működött: innen ered a közterület elnevezése is. Szanka József a festményeket látva úgy véli: vagy üzletek, vagy pedig műhelyek belső falára lehettek festve, a reklámozásnak ez is egy szokásos, bevett módja volt abban az időben. Szerinte a reklámok és az ima közti üresen hagyott részeken az üzleteket vagy műhelyeket elválasztó fal lehetett egykor.
Az előkerült festményeket az erre járók most megcsodálják. Ottjártunkkor egy kerékpárral hazafelé igyekvő férfi állt meg, mint mondta, nem először: nem látott még hasonlót, így munkába vagy hazamenet mindig megnézi a képeket, mert lehet, hogy soha többet nem lát ilyet. Az utcán sétálók közül senki nem tudta megmondani, hogy mikor és hogyan kerülhettek a festmények a tűzfalra: a környéken javarészt új építésű társasházak állnak, így szinte minden megkérdezett arra járó csak egy-két éve költözött a környékre. A képeket ugyanakkor mindenki megnézi, mert az már önmagában is érdekes, hogy egy régi vakolatra festett kép ilyen épségben megmaradhatott ennyi évtizeden keresztül.
görögország
Új szintre léphet a migráció elleni küzdelem Görögországban
