Egy különleges eseményen vettem részt a nyár végén. Annyit tudtam előzetesen, hogy Mátramindszenten, húsz kilométerre Recsktől, egy barakk-kápolnát szentelnek fel. Mindez magánkezdeményezés, és az egykori internáltak emlékére történik. Egy kúriaszerű épület és annak kertje volt a helyszín, amelyet egy keresztény szellemiségű alapítvány tart fenn. Az ország minden tájáról fogadják azokat a hívő embereket, akik belső békére, elmélyülésre vágynak. Ily módon formálódnak a szellemi közösségek, az irodalmi, zenei programok és a napjaink erkölcsi kérdéseivel foglalkozó beszélgetések.
Évente egyszer rendeznek családi találkozót, s ezt az összejövetelt kötötték össze a kápolna felszentelésével. Az egykori recski büntetőbarakk mását kívülről száldeszka borítja, belső falát téglákból rakták ki. A téglákra azoknak a meghurcoltaknak, áldozatoknak a nevei kerülnek, akik az ötvenes évek politikai terrorja alatt börtönökben, internálótáborokban raboskodtak. A kápolna létrejötte ahhoz a kezdeményezéshez kapcsolódik, amelyet hívő emberek indítottak el Európa több országában.
– Az utóbbi évtizedekben e civil közösségek egymás után hoztak létre hasonló kegyhelyeket, ahol a még élő sorstársak, a leszármazottaik és más jóakaratú emberek találkozhatnak, kicserélhetik gondolataikat. Ezáltal a múlt olyan erővé válhat, amely a következő nemzedékeket segítheti – magyarázta Kuklay Antal katolikus plébános, az itteni emlékhely létesítésének egyik szorgalmazója.
A hetvenöt éves, hihetetlen vitalitású férfi 1956 után szintén politikai üldözött volt. Tíz év börtönre ítélték, 1963-ban amnesztiával szabadult. Papi hivatását 1973-ig nem gyakorolhatta. Neve ma sokak számára fogalom. A sárospataki egyházi könyvtár és múzeum megalapítója. Művészettörténész, író. Pilinszky János munkásságról írott kötete a negyedik kiadását élte meg. Mindezen túl erősen foglalkoztatják azok a feszítő társadalmi, szociális és morális problémák, amelyek a mai magyar vidék jelentős részére rányomják a bélyegüket. Azon kevesek közé tartozik, akik nemcsak írnak és beszélnek minderről, hanem tevőlegesen igyekeznek enyhíteni a gondokon. A Zemplén megyei Körömben él, két plébánia, összesen öt falu tartozik hozzá. Cigány és magyar hívei, kicsiktől a nagyokig, Tóni atyának szólítják.
Mielőtt a nehéz helyzetű vidéken végzett kulturális és szociális miszsziójáról esnék szó, tanulságos visszapillantani életének eddigi állomásaira. 1956 októberében Kuklay Antal már felszentelt pap volt, doktori értekezésére készült a budapesti Központi Papnevelő Intézetben. A belvárosi vastag falú, zárt épület ugyan többféle értelemben is igyekezett megvédeni a növendékeket a külső világtól, de a forradalom más helyzetet teremtett. A szeminárium hallgatói a kórházakat járták, gyóntatták, áldoztatták a sebesülteket, a haldoklókat. A papnevelde épületében gyógyszert, élelmiszert csomagoltak a rászorulóknak. Egy napon a növendékek tudomására jutott, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal tisztségviselői el akarják tüntetni a szervezetre nézve kompromittáló iratokat, ami részben sikerült is nekik.
Többen, köztük Kuklay Antal, igyekeztek a megmaradt anyagot biztonságba helyezni. A szovjet hadsereg bevonulása után, novemberben és decemberben pedig egy összeállítást készítettek a levert forradalom szellemiségéről. Az anyagot sokszorosították, és kétszáz példányban szétküldték az országba.
Az egyházi elöljárók sejthették, hogy mindez nem marad következmény nélkül, ezért vidékre, Szikszóra helyezik őt káplánnak. Itt tartóztatják le 1957 májusában. Többekkel együtt az államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétellel vádolják. Tíz év szabadságvesztésre ítélik. Megismeri a Fő utcai, a Markó utcai börtönt, a Kozma utcai gyűjtőfogházat, majd Márianosztrára viszik. Itt 1958-tól az osztályidegennek számító elítélteket, így számos papot tartottak fogva. (Ezekről az emlékeiről részletesen beszámol Zsille Gábor Isten magyar népének szolgálója című kötetében.)
Mai sokrétű tevékenységének is valahol ott vannak az eredői – mondja. A Márianosztrán töltött éveknek különösen két gyakorlati „hasznát” emeli ki. Több hazai börtönben, így e helyütt is működtettek fordítóirodát, ahol a belügyesek számára fontos külföldi publikációkat dolgoztatták fel a raboskodó értelmiségiekkel. Kuklay Antal latinul, németül és angolul beszélt, a börtönben pedig megtanult franciául. Kiválóan gépelt, tudása tehát igen hasznos volt.
Mint meséli, a különböző diplomáciai dokumentumok, szerződések és szakmai anyagok által olyan információkhoz jutott, amelyekről akkor a szabad világban élőknek fogalmuk sem lehetett. Ennek is köszönhető, hogy később egészen más szemmel nézte a világpolitikai történéseket, azok összefüggéseit. A másik tanulság a papok és a civilek összezártságából eredt. Megtanult a másik ember fejével gondolkodni, beleérezni az övétől eltérő élethelyzetekbe, sorsokba. Ezért van az, hogy a szabadulása utáni években az átlagosnál érzékenyebben reagált a környezetében élő emberek gondjaira, s igyekezett megtalálni a lehetőségeket, hogy tehessen értük.
Ha valaki a zempléni Köröm községet ma felkeresi, szinte földbe gyökerezik a lába a plébánia és a templom láttán. Mindkettő a XVIII. század közepén épült. A mai plébánia a pálos rend fogadója volt, amelyet az akkor fontos kereskedelmi útvonal miatt hoztak létre. Művészettörténészek a késő barokk, rokokó építészet egyik gyöngyszemének tartják. Falai között egyháztörténeti műtárgyak, értékes könyvek találhatók, amelyeknek összegyűjtése és rendszerezése szintén Kuklay Antal tevékenységéhez kapcsolódik. Hogy megtudjuk, miként jött mindez létre – ahhoz ismét vissza kell fordítanunk az idő kerekét.
Szabadulása után az Állami Egyházügyi Hivatalban tudatják vele, hogy fizikai munkát kell végeznie, s ebbéli magatartásától függ, mikor kaphat papi működési engedélyt. Mindezt kétévnyi rendőri felügyelet tetézi.
Sátoraljaújhelyen először a lemezgyárban dolgozik galvanizáló segédmunkásként, majd egy cserépkályhaüzemben segédmunkás. Igaz, itt próbálják kímélni, s bújtatottan írnoki munkát végez. Szabad idejében felfigyel a sárospataki Árpád-kori templom feltárására, gyűjteni kezdi a templomra vonatkozó levéltári adatokat, könyvtárban kutat. Jelentkezik az Országos Széchényi Könyvtár hároméves könyvtárosképzésére, két esztendő alatt kapja meg a könyvtárosi oklevelet. Az így megszerzett módszertani tudással lát neki a munkának, amelynek eredménye a mai Sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény.
Évtizedek óta kallódó kegytárgyakra, könyvekre, iratokra, festményekre bukkant a környékbeli települések még működő vagy elhagyatott plébániáin. Előfordult, hogy az igen értékes festményeket és egyházi iratokat az üresen álló tyúkólban „tárolták”. Az értékek mentésében egy volt angolkisasszonyok rendi nővér, Szántó Erzsébet segítette. Neki is volt könyvtárosi képzettsége, s mindehhez egy Trabantja is, amellyel az úttalan utakat járták.
Az Iparművészeti Múzeum szakértői véleményezték az összegyűjtött anyagot, s 1967-ben a hatóságok hozzájárultak az egyházi könyvtár és gyűjtemény létrehozásához. Időközben Kuklay Antal lett a gyűjtemény kezelője, mellesleg az ELTE-n művészettörténészi diplomát szerzett. A hetvenes évek elején a múzeumot sok egyetemista, főiskolás kereste fel. Vonzották őket a látnivalók, de legalább annyira Kuklay Antal személyisége, műveltsége. Ez a népszerűség természetesen szemet szúrt a helyi hatalomnak.
Érdekes olvasmány Polonkai Imre akkori egyházügyi főtanácsos levele, amelyben feletteseinek azt javasolja, hogy távolítsák el a városból:
„Kuklay Antal Sárospatakon széles tömegekkel érintkezik… A látogatókra való politikai hatása nem megnyugtató. A vidéki papsággal széles kapcsolatot tart a muzeális értékek kutatása és begyűjtése révén.
Annak ellenére, hogy nincs működési engedélye, olykor mégis végez papi teendőket… A városi tanács elnökével és a városi pártbizottság titkárával tárgyaltam, jelenlegi véleményük, hogy politikai magatartása nem jelent tehertételt. Nem volt szükség arra, hogy politikai figyelmeztetési célzattal elbeszélgessenek vele. Megnyugtatónak vennék, ha Kuklayt elhelyeznék Sárospatakról… El kell helyezni egy kisebb faluba papnak, ahol az idegenforgalomtól mentes helyen a tömegekre történő személyi hatása a jelenlegi törtrészére apad.”
Hogy másképp történt, nem rajtuk múlott. Köröm községben átlagosan két, két és fél évig maradt meg egy pap. Kuklay Antal a harmincötödik esztendőt tölti itt.
Megérkezésekor a kétszintes, hatszobás plébánia fűthetetlen, dohos épület volt. Akárcsak a templomot, ezt is a XVIII. század közepén építették. 1973-tól évekbe tellett, amíg okos tervezéssel, a hívek önkéntes segítségével megmentették az enyészettől. Belülről úgy hozták helyre, hogy teljesen megfelel a mai élet komfortszintjének. A környéken nagyon sok régi, értékes bútor hányódott, amelyeket nem becsültek. Ezekből is került ide néhány. Az akkori műemlékvédelmi felügyelet anyagi segítségével a faluban még egy kis restaurátor-műhelyt is sikerült létrehozni, ahol a templomok számára javították az oltárokat, padokat.
A plébániát ma külföldről is felkeresik, itthon is spirituális, kulturális központként ismerik. Számon tartják könyvtárát, az itt zajló közösségi, szellemi élet szintén vonzza az elmélyülésre vágyó embereket. Falai évek óta adnak otthont az úgynevezett Családakadémia rendezvényeinek. Ezek az együttlétek a keresztény házasság nézőpontjából keresik a választ napjaink civilizációs, lelki kérdéseire. Itt tartja összejöveteleit a keresztény filozófus, Jacques Maritain munkájához kapcsolódó értelmiségi kör, amelyet Dabóci Mária filozófus, kutató fog össze. Gondolataikat szerkesztett, nyomtatott formában is közzéteszik, igaz, csak korlátozott példányszámban. A templomban több ízben tartottak komolyzenei koncertet, fellépett itt Faragó Laura, Fasang Árpád, Keönch Boldizsár.
A faluban évtizedekig nem foglalkoztak azzal, hogy a határukban tartotta 1707-ben II. Rákóczi Ferenc az ónodi országgyűlést, amelyen kimondták a Habsburgok trónfosztását. Kuklay Antalnak nem kis szerepe volt abban, hogy 1997-ben létrejött a Rákóczi-emlékpark.
Eközben persze felfigyelt azokra a lehetőségekre, amelyeket a környékbeli lakatlan egyházi ingatlanok kínáltak. Girincs község üresen álló plébániáján két évtizede kezdődött a mozgássérült állami gondozott gyermekek nyaraltatása. Majd főiskolások jelentkeztek, hogy szívesen vigyáznának szellemi fogyatékos gyermekekre. A rászorulók és a segítők köre egyre bővült, és 1994-ben már százhatvannyolc gyermeket fogadtak. Ehhez már nagyfokú szervezettség kellett. A szülők, önkéntesek, gyógypedagógusok, plébánosok megalakították a Conditio Humana Alapítványt, amely e programok anyagi fedezetét teremti elő. Igaz, a romlatlan természeti környezetet, a szeretetet, a gondoskodást nem lehet pénzzel megfizetni. Sok sérült gyerek itt fedezi fel azt is, milyen lehet családban élni.
Azon az öt településen, amelyet Kuklay Antal lelkipásztori gondozására bíztak, rendkívül magas a cigány népesség aránya. Kiscsécsen például már egyetlen magyar család sincs, Körömben a lakosság egyharmadát, a gyerekek hetven-nyolcvan százalékát a cigány származásúak teszik ki.
– A munkanélküliség igen magas, a falumban élő cigányoknál szinte százszázalékos. Bár számos ponton közösek a lakosság gondjai, a két csoport között ma is éles határvonal húzódik. A vegyes házasságot a magyarok szégyennek tekintik, az előítéletek áttörése többgenerációs folyamat, amelyet életszínvonalbeli, oktatási, kulturális változásoknak kell megelőzniük – vélekedik.
Tapasztalatai alapján ugyan nem fest túl derűs képet a demográfiai robbanás negatív következményeiről, de amit a jelen megkíván, igyekszik megtenni. Elsősorban a cigány gyerekek érzelmi, lelki erősítésére, oktatási felkarolására gondol. Körömben még 1994-ben kezdtek építeni egy új óvodát, amelyen a helybeli cigányok együtt dolgoztak egy belgiumi katolikus ipari iskola növendékeivel. Megfigyelhető volt, ahogyan az önkéntesek viselkedése, szokásai milyen jó irányban hatottak az addig tengő-lengő kamaszokra. Noha a magyar lakosság tartózkodását nehéz áttörni, azért mindig akad olyan teremtés, aki szívesen tanítgatja a cigány gyereket az elemi higiéniai, viselkedési szokásokra – tudom meg. A plébánia melletti közösségi házban rendszeresen tartanak foglalkozásokat számukra. A 12–13 éves lányoknak egy Miskolcon élő cigány származású asszony tartott varrótanfolyamot. A főzést, mosogatást, takarítást is meg kell ismertetni velük. Elmagyarázni a vécé rendes használatát, vagy hogy miért fontos kezet, fogat mosni. Lehet, hogy visszatérve az övéik közé mindebből csupán annyi marad, hogy „nem minden magyar gyűlöl minket”, de ez is egy lépés – tartják a segítők.
Az óvodában a cigány kisgyerekek mellett ott vannak a plébániához kötődő hitoktatók és a szociális gondozók. Nyaranta táborokat szerveznek a cigány családok gyermekeinek, ez szintén enyhítheti a bizalmatlanságot, a kölcsönös szorongást – jegyzi meg Kuklay Antal. Nem rejtve véka alá azt sem, hogy megtörténhet, éppen a jóakaratú embert éri részükről atrocitás.
– De az út mégsem a harag vagy az elmenekülés. Sem a munka nélküli magyarok, sem a cigányok számára nem megoldás a jelenlegi segélyezési rendszer. Csökkenti az akaraterőt, elveszi a felemelkedés esélyét. A fokozatos, személyre szabott tanulást és a munkát kellene összekapcsolni, az anyagi juttatást pedig konkrét elvárásokhoz kötni. Belgiumban egy ilyen lépcsőzetes szociális modell kiépítésével sikerült elérni, hogy a segélyből élők egy része összeszedte magát, és ki tudott törni az alkoholizmus, a vegetálás csapdájából – utal a lehetséges, átfogó megoldásra. Igaz, ez már nem rajta múlik.
origo.hu
Brüsszel továbbra is korlátozná a Facebookot!
