Vissza a NATO-ba?

Franciaország azt fontolgatja, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén visszatér a NATO integrált katonai szervezeteibe. A felvetés tovább erősíti azt a vélekedést, miszerint Nicolas Sarkozy elnöksége kézzelfogható változást eredményezhet a francia katonapolitikában.

Sokan vannak, akik szerint Franciaország azért maradt független nagyhatalmi tényező, mert Charles de Gaulle elnök minimálisra csökkentette országa részvételét az észak-atlanti védelmi szövetségben, ugyanakkor Párizs azóta is mindig jelentős erőforrásokat biztosított katonai képességei fejlesztésére. Az ellentábor szerint azonban a szervezet döntéshozatalán kívüli élet éppenséggel a hatékony érdekérvényesítés kerékkötője nemzetközi biztonsági kérdésekben. Akármelyik állítás igaz, tény, hogy Franciaország jelentős szerepet játszott a NATO balkáni műveleteiben, önálló katonai intervenciót folytat Afrikában, miközben együttműködik az Egyesült Államokkal a „terror elleni háborúban”. Kihagyhatatlansága akkor sem kérdőjeleződött meg, amikor Irak kapcsán hasadás keletkezett egyfelől Washington és szövetségesei, másfelől Párizs és Berlin között.
Az új francia szándék alighanem annak az elméletnek a gyakorlatba ültetésére tett kísérlet, amely szerint az EU és benne Franciaország csak akkor vívhatja ki az Egyesült Államok tiszteletét, s akkor nyerhet beleszólást a döntésekbe, ha hajlandó áldozni a védelmi szektorra, részt vesz a NATO munkájában, és vállalja annak terheit.
Hogy mindez miként valósulhat meg, arra a francia politikusok csak homályos utalásokat tettek. Maga Sarkozy két feltételt támasztott: országa kapjon helyet a NATO irányító testületeinek legmagasabb szintjén, s a szervezetben „növeljék Európa önálló védelmi képességeit”.