Harsányan elütnek mindennapi tapasztalatainktól a nyugati licencműsorok kötelező körei. A nagy fogyás hőseivel – bármenynyire kedves ducimacik mind – nem tudunk azonosulni akkor sem, ha az eszünkkel tudjuk, hogy ha nem tudnak legyalulni súlyos tíz kilókat a maguk százhetven kilójából, az akár évtizedekkel is megrövidítheti az életüket. Nem sajnáljuk őket, amikor sírnak, nem látjuk őket hősöknek. Mert nem a lefogyás meg a nem zabálás mindennapjaink legfőbb témája, hanem az elszegényedés, a lecsúszás, a lerongyolódás, a több ezer magyar kisgyermek, aki korgó gyomorral megy iskolába, miközben a gödi golfparadicsomban olyan gyümölcsöket, húsokat, tortákat tömnek magukba a játékosok, amilyeneket már egy alsó középosztálybeli sem engedhet meg magának.
A kötelező körök és a különféle szenzációk (Bogi és Milán a kamerák előtt lettek egymáséi, Norbi tiltott szerek alkalmazásával vádolta meg Béres Alexandrát) nem teszik lehetővé, hogy valós, esetleg otthon is használható képet kapjunk a két egymással vetélkedő fogyási módszerről. Mivel a verseny témája az, hogy hétről hétre melyik csapat ad le többet, és nem az, hogy hosszú távon és egyénre szabottan melyik módszer eredményesebb, informálásra a műsor nem is alkalmas, arra viszont igen, hogy fortélyos gerillareklámmal bevezesse a piacra Alexandra új étrend-kiegészítőjét.
A játék kopottas külsőségei, az idétlen kollektív tortás kísértések, az ősidőkben még csak bokszmeccseken alkalmazott idegbeteg narrátorhang, és Jakupcsek Gabriella fogyási antireklámmal felérő látványa és jelenléte nagyban hozzájárul a nézői elkedvetlenedéshez és ahhoz, hogy a műsor honlapján a fórumos oldalak javarészt szűzen maradtak. (Nem beszélve arról, hogy az egzotikus fitneszreceptek helyén a honlapon csupán a heti étrendek szerepelnek, mennyiségek megadása nélkül.) A két csapatkapitány jobban járt volna, ha kimarad a fasírtműsorból, viszont kívülről támadja szakmaiatlansága miatt. Gyurcsánnyal, az ország leghatékonyabb fogyasztási specialistájával még persze így sem tudnák felvenni a versenyt. Erről jut eszembe: azért egy olyan valóságshow-t még mindezek után is szívesen megnéznék, ahová az kerülhet be, aki az elmúlt húsz évben lenyelt legalább százmillió forintnyi közpénzt. Teljes vagyonelkobzás után be is költözhetne családjával egy lakótelepi szoba-konyhába, s megmutathatná, hogyan lehet a környéken munkát találni – fizikai munkát persze –, minimálbérből megélni, gyereket nevelni, tömegközlekedési eszközökön közlekedni életfogytiglan. Az nyerne, aki megéri az akkori nyugdíjkorhatárt.
(A nagy fogyás. TV2, október 30., 21.00.)
Keresztúrok a XVII. kerületben
