Az SPD szociális fordulata

(Köln)
Mi lesz veled, berlini nagykoalíció? Jogosan felvetett kérdés a német szociáldemokraták kongresszusán Hamburgban hozott határozatok és a kereszténydemokraták azokra adott válaszainak ismeretében. Az SPD balratolódása vitathatatlan az Agenda 2010 reformja és a sokat hangoztatott szociális elkötelezettség közötti kötéltáncban.
A koalíciós partnerek viszonyát mi sem jellemzi jobban, mint Angela Merkel reakciója. A kancellár asszony telefonon gratulált Kurt Becknek, az imponáló 95,5 százalékkal újraválasztott SPD-elnöknek, majd a szocdem politikus otthonában, a Rajna-vidék–pfalzi Frankenthalban tartott regionális CDU-konferencián így kommentálta a hamburgi döntéseket: „Nincs szükségünk a szociáldemokraták által propagált szocialista visszahangolásra. Az NDK-val elegünk volt a szocializmusból!” A párt főtitkára, Ronald Pofalla mindezt azzal egészítette ki, ha „az SPD baloldalra kanyarodik és átengedi nekünk a közép néppártjának szerepét”. Az idős munkanélkülieknek folyósított segély meghoszszabbítását és a minimálbér bevezetését szorgalmazó irányvonal bizakodó megállapításra késztette ugyanakkor a szocialista Baloldali Párt főideológusát, a már a hajdani keletnémet egységpártban is szerepet vállalt Gregor Gysit, mondván, „ha az SPD további változásokon megy át, akkor eléri az egyetértésnek azt a fokát, hogy nem kerülhetjük el a koalíciót!”.
A kabinetet alkotó szövetségesek mellett az SPD-t saját táborában is ellentmondások kínozzák. A küldöttek leszavazták az elnökség elutasító javaslatát az autópályákon bevezetendő sebességkorlátozásról, és az óránkénti 130 kilométeres megszorítás mellett voksoltak.