A Magyar Írószövetség Bajza utcai 1956-os emléktábláját tegnap koszorúzták meg az irodalmi szervezetek képviselői. Többek között Mezey Katalin az Írószakszervezet, Benyhe János a Magyar Pen Klub, Tóth Erzsébet a Magyar Alkotóművészek Egyesülete, Szalay Károly a Magyar Írók Egyesülete, Vasy Géza a Magyar Írószövetség nevében helyezte el az emlékezés és a kegyelet virágait. A hagyományos Arany János-nagydíjat az idén Ágh István Kossuth-díjas költő, az Arany János-díjakat pedig S. Benedek András kárpátaljai költő, író, valamint Jász Attila költő, az Új Forrás szerkesztője kapta meg
Vasy Géza irodalomtörténész ünnepi beszédében egykori ’56-os műegyetemi tüntetőként idézte fel személyes emlékeit. Az önkényuralom és a megtorlás hosszúra nyúlt évtizedeiről a Magyar Írószövetség elnöke elmondta, hogy 1957-ben és később számtalanszor elhangzott a vád: a magyar íróknak döntő szerepük volt a forradalom kirobbantásában. Ráadásul utána sztrájkoltak, nem látták be bűneiket, nem hintettek hamut a fejükre. – Tudhatjuk – hangsúlyozta Vasy Géza –, hogy az íróknak valóban meghatározó volt a szerepe a magyar nép forradalmának és szabadságharcának előkészítésében. Ezért először a nyílt terror, majd az agyonhallgatás vált a hatalom büntetőeszközévé. Közben sorra születtek az 1956-os forradalmat elítélő, a kommunistákat dicsőítő írások. Furcsa módon 1990 óta némelyek hajlamosak rá, hogy ezek fölött szemet hunyjanak. Szégyenletes ugyanakkor, hogy Déry Tibor, Németh László, Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Sánta Ferenc, Csoóri Sándor, Nagy Gáspár és mások klasszikussá vált irodalmi műveit agyonhallgatják. – Jó lenne, ha 1956 örökségével előítéletek nélkül próbálna mindenki szembenézni – hangsúlyozta az elnök.
origo.hu
Sírás a víz alatt
