Elhunyt Kosáry Domokos

Kilencvenötödik életévében tegnap elhunyt Kosáry Domokos egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendszerváltozás utáni első elnöke, a magyar történetírás meghatározó alakja. A megrendítő hír után nyomban eszünkbe jut, hogy Kosáry Domokos 1990 után szinte elsők között mondta ki, hogy a magyar értelmiség és a magyar társadalom akkor érzi sajátjának a rendszerváltozás ügyét, ha a magyar tudósok, kreatív elmék, alkotók megbecsülése is növekszik. Ő, akit az 1947-es kommunista fordulat után is sokáig félreállítottak, s az 1956-os forradalom és szabadságharc után is üldöztek, 1960-ig börtönbe zártak, a saját sorsán érezte, mit jelent mellőzöttnek lenni a diktatúrákban.
Kosáry Domonkos ízig-vérig nagypolgári értelmiségi környezetben nevelkedett. Felvidéken, annak különleges, borongós, krúdys hangulatú városában, Selmecbányán született 1913. július 31-én. Édesanyja a két világháború között divatos, azt követően hosszú ideig agyonhallgatott írónő, Kosáryné Réz Lola, édesapja Kosáry János hegedűművész, anyai nagyapja a selmecbányai bányák utolsó magyar igazgatója volt. Trianon üldözte el őket az elbűvölő városból. Budapesten Kosáry Domokos történelem iránti különleges érzéke a Trefort utcai gimnázium, majd az Eötvös Kollégium kiváló diákjaként hamar megmutatkozott, bensőséges tanár-diák viszonyba került Szekfű Gyulával, a polgári történetírás sokáig mellőzött, elhallgatott emblematikus képviselőjével, majd az általa létrehozott Teleki Pál Tudományos Intézet igazgatójaként a másik nagy történésszel, Hóman Bálinttal is. És
bár a német megszállás alatt tanúsított ellenzéki magatartása tehette volna a diktatúra kegyencévé is, hasonlóképpen viselkedett, mint édesapja, aki nem volt hajlandó felesküdni a csehszlovák kormányra. Nem vállalta az úgynevezett népbírósági tárgyaláson a népügyész szerepét Hóman Bálint perében, mi több, tanúként is kiállt az igazságtalanul életfogytiglani börtönre ítélt tudós mellett. Ezért 1949-ben elüldözték a tudomány és az egyetemi oktatás minden lehetséges fórumáról. Kosáry bizonyította, hogy „teher alatt nő a pálma”, hiszen a mellőztetés esztendeiben írta meg és szerkesztette a Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába című, háromkötetes munkáját, amely ma is alapműnek számít mind a tudományban, mind az oktatásban. S ebben a korszakban, 1955-ben írta meg a kandidátusi diszszertációját is. Az 1956-os forradalom és szabadságharc évadján vállalta a Magyar Történészek Forradalmi Bizottságának elnökségét, így 1957-ben letartóztatták, 1958-ban négy évre ítélték, 1960-ban amnesztiával szabadult. A börtönben született meg a másik nagy műve, a csupán 1981-ben megjelent Széchenyi Döblingben című könyv.
Kosáry Domokos egész életében a tudományt szolgálta. A Mohácsról és a török világról, Kossuthról, Széchenyiről, Görgeyről szóló tanulmányai, az életműve ma is megkerülhetetlen értéknek számít. Halála a magyar tudomány, a hazai történetírás igazi vesztesége.