Falujárás

Ki ne emlékezne még október huszonkettedikére, amikor – az ötvenhatos ünnep előestéjét – Gyurcsány Ferenc érkezett az Operaházba, aminek következtében a fél kerületet lezárta a független magyar rendőrség már órákkal az esemény előtt, madár oda nem repülhetett be, csak ha volt hivatalos leszállási engedélye? A kormányfő láthatóan rettenetesen meg volt ijedve, akkora rendőri erőket mozgósított, mintha a hatalmára törtek volna. Kisebb hőbörgésektől eltekintve azonban nem történt esemény. Gyurcsány elmondhatta szerencsétlen beszédét a dalszínházban, amúgy minden rendben ment. Hallom, hogy a miniszterelnök hamarosan vidéklátogatásra indul a különféle EU- és pályázati pénzek elosztását „megmagyarázandó”. Állítólag napokon át különféle falvakban fog megszállni. Elvegyül a nép között.
Gyurcsány Ferenc nem fél a nyilvánosságtól. Le ne szakadjon az égbolt! Hogy ez a reszketeg ember elvegyüljön a magyar valóságban, ki lehet zárni. Vagy előtte kiürítették az illető falut, s a helyi lakosságot a belügy vette át, vagy megelőzően házkutatás volt valamennyi kvártélyban, nincs-e ott jatagán, handzsár, vállról indítható föld-föld rakéta, esetleg Molotov-koktél. Gyurcsány nem olyan bátor ember, hogy csak úgy direktben kimenjen a nép közé, mint Mátyás király tette annak idején.
A miniszterelnök már a héten elkezdi kampánykörútját, belekalkulálva természetesen a várható veszélyeket. Rosszul áll a csillagzata, ezért kellett valami új ötlet. Megszületett a döntés: most falujárásra megy a pantomimember. Ebben elképzelése és hite szerint mandátum lapul.