Hit

Meg kellene fújni a riadóláncot, aranyos Albán Úr, mert bajban került a sok reform. Azért gondolom én ezt, mert az a disznó Orbán beindította a népszavazást, és hát, bevallom Önnek, szenzációs Albán Úr, hogy én is elmegyek, és kitöltöm a három igen helyét. Ezt fogom tenni, drága Albán Úr, köpjön le. Már most tudom, hogy utána bőgni fogok, mint a megkötözött barom, amikor az a piszkos, tolvaj Orbán Viktor ünnepel majd a tévében. De alig tudok már enni a pénz nélkül, hát ezt is értse meg valaki. Borzalmas helyzetben vagyok, döbbent kis Albán Úr, mert én szívből hiszek a Gyurcsány Ferenc Miniszterelnök Úrnak. Én alkatilag hiszek az MSZP-nek. Valahogy megszoktam a bennük hivést, meg aztán jó ideig nem is volt más, csak ők. Először a hatvanas években hittem nékiek, amikor azt mondták, hogy pár év, aztán minden rendben lesz. Később is hittem, a hetvenes évek közepén, amikor azt ígérték, hogy még egy utolsó nekirugaszkodás, és máris jó lesz. A nyolcvanas években sem mondtak mást, hát miért ne hittem volna a szavuknak éppen akkor, nem igaz, Albán Úr? És ekkor jött az Orbán meg a bandája, és átváltották a rendszert. Éppen, amikor jó lett volna. Dolgoztam egy életen által, erre jön pár ember, és összekeveri a dolgokat. Na, nekik nem hittem sose. A Horn Gyula miniszterelnök alatt is kiderült, hogy már csak pár évre van tőlünk a jólét. Erre meg jött az Orbán megint. Aztán a Medgyessy Úr és utána a Gyurcsány Úr, és végre megint az ismerős dolgokat hallom, hogy tényleg csak pár év, és meglesz a siker. Az ebben a tragédia, kedves Albán Úr, hogy én pont ezt a pár évet már nem bírom kivárni. Ma is meleg víz lesz ebédre. Megértem, hogy alkalmatlan vagyok hites baloldali választónak lenni, hogy éppen a célegyenesben fulladok ki, de ez történt. A hitemet, azt nem vesztettem el, csak így a napokban felmerült bennem a gondolat, hogy mi lenne, ha nem pár év múlva lenne jó, hanem például ma meg holnap. Csak ezeket nem mondhatom el, mert eretnek leszek a baloldali barátaim közepette. Bűnös lélek lettem, szívtipró Albán Úr, nem, ne is mondja, tudom én azt, én vetem meg magamat a legjobban. Elvonszoltam magam aláírni azt a Fideszes papírt, amin gyűjtögetik, hogy ki akar szavazni. Alá is írtam, Albán Úr, igen, ezt tettem én. Utána hazajöttem, és zokogtam, mint a beteg gyermek. Este a tévében ott hősködött valamelyik Fideszes gazember, hogy ennyi százezer meg annyi százezer, én meg már elkezdtem mondani a szomszédnak a szokásost, hogy na, a sok tolvaj csirkefogó már megint hazudik, majd épp nekik fog aláírni bárki rendes ember is, amikor csak a hatalom szerzése végett tobzódnak, mondom, éppen itt tartottam, drága Albán Úr, amikor átvillant rajtam a felismerés, hogy de hiszen én is aláírtam a Fideszes papírt, és még csak nem is véletlenül, hanem szándékosan direkt. Beszaladtam a lakásba, és átkozódtam egész este. Hogy miért van nekem ilyen nyivászta jellemem, hogy a hatvanas évek óta hiszek töretlenül, és most, amikor mindjárt vége, hiszen megmondta a Gyurcsány Ferenc Úr, hogy pár év van hátra, pár évet kellene csak kibírni, és én most gyengülök el, most adom fel, és most állok be az Orbán zsoldos bandájába. Hát ez történt velem, drága Albán Úr, legalább maga higgye el, hogy a hitem maradéka még megvan, de tudj’ isten, mégis, azért kezd elegem lenni. Szégyellem magam, Albán Úr, legyen szíves, üssön meg.

Lejegyezte: Csermely Péter