Hosszú puskák

Az Egyesült Államok és Mexikó határán is bevethetik az Irakból ismert amerikai magánhadsereg, a Blackwater fegyvereseit. A biztonsági cég, amelynek soraiban sok magyar zsoldost is találunk, nem tagadja, hogy érdekelt a határőrizet szigorításában, a sajtó pedig máris dollárszázmilliókra rúgó üzletet lát körvonalazódni.

Nem a gyilkolási vágy hajt bennünket, aki nem bánt minket, azt mi sem bántjuk. Az ártatlanokat akarjuk megvédeni, mégis sok ártatlan hal meg – mondta korábbi találkozásunkkor a Blackwater nevű cég egyik Irakban is feladatot teljesítő zsoldosa. Sapkáján a „born to kill” (gyilkolásra született) feliratot viselte.
Irakban a ma már inkább hírhedtnek, mint nevesnek mondható Blackwater egy sor olyan feladatra szerződött az amerikai külügyminisztériummal, amelyek inkább az amerikai hadsereg hatáskörébe tartoznának, mint egy magáncégébe: politikusok védelmét látja el, létesítményeket őriz, konvojokat kísér. És az utóbbi hetek incidensei arra világítanak rá: a cég fegyveresei könnyebben meghúzzák a ravaszt – sokszor civil áldozatokat hagyva maguk után –, mint a hivatásos katonák.
Riasztó hír, hogy a félkatonai szervezet nemcsak Irakban, de hamarosan az Egyesült Államokban is feladatot kaphat. Kaliforniában a Blackwater számára épül kiképzőközpont mindössze nyolc kilométerre a mexikói határtól. Az amerikai sajtó egy része azt feltételezi, hogy a bázison állomásozó zsoldosok közvetlen kormánytámogatást élvezve a két országot elválasztó területek védelmét látják majd el, olyan feladatokat végezve, amelyek mindeddig állami monopóliumnak számítottak.
Ezt a feltételezést támasztja alá, hogy a San Diegótól mintegy hetven kilométerre létesülő központ közelében lép amerikai földre a legtöbb illegális bevándorló. A Salon.com internetes magazin beszámolója szerint helikopter-leszállópálya éppúgy helyet kap a bázison, mint többféle lőtér, gépkocsivezető-tesztpálya, tantermek és egy városimitáció, ahol az utcai hadműveleteket szimulálhatják a zsoldosok.
A közeli Potrero település lakói nem elutasítók a fegyveresek jelenlétével szemben, ám mint a helyszíni beszámolókból kiderült, a titokzatos seregről ők sem tudnak sokat. Megjegyzik mindazonáltal, hogy a hivatalos határőrség munkáját jelenleg is segíti egy civil szervezet, igaz, annak tagjai nem kifejezetten katonai feladatokat látnak el, munkájuk inkább a Magyarországon is működő polgárőrségéhez hasonlítható.
Rögvest felrázta a politikai életet is a Blackwater-ügy, a demokraták pedig nem hagyták ki a lehetőséget, hogy retorikai támadást indítsanak az iraki háború nehézségei miatt egyébként is megtépázott tekintélyű republikánus döntéshozók ellen. „Nagyon óvatosan kell bánnunk a zsoldos katonák alkalmazásával egy olyan demokráciában, amely sokkal törékenyebb, mint az emberek gondolják” – fogalmazott Bob Filner képviselő.
A határőrség tagadja, hogy a Blackwater katonái átvennék feladataik egy részét, a biztonsági cég vezetői pedig azt mondják, kizárólag kiképzési célokra használják majd az új komplexumot. A San Diegóban élő újságíró, Eilene Zimmerman cikke szerint azonban a létesítmény elhelyezkedése, valamint az a tény, hogy a Blackwater erős lobbitevékenységet folytat, s a határőrizet fontosságát hangsúlyozó republikánusok nagy része támogatja, azt sejteti: dollárszázmilliókról szóló üzlet van kilátásban. Árulkodók a társaság szóvivőjének, Brian Bonfigliónak a szavai is, aki szeptember 13-án egy nyilvános meghallgatáson azt mondta: „Nem hiszem, hogy akad bárki is ebben a teremben, aki ne szeretné szigorítani határaink védelmét. […] Mi pedig támogatni fogjuk a kormány minden ilyen kezdeményezését.”
A Blackwater és a többi magán biztonsági cég körüli aggodalmak a zsoldosok afganisztáni és főként iraki tevékenységéről érkező hírek ismeretében érthetők is. Nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy az amerikai külügyminisztériummal szerződésben álló társaságok jó pénzért minden piszkos munkát elvégeznek, és senki semmilyen ellenőrzést nem gyakorol felettük. Az Irakban tevékenykedő külföldi magánhadseregek összlétszáma legalább tízezerre tehető – közülük száznál többen magyarok, többnyire volt hivatásos katonák –, jórészt egyforma autókat használnak, s amikor bevetésre indulnak, az azonosító jeleket rendre letakarják, vagyis az elszámoltatástól aligha kell tartaniuk. A páncélozott GMC és Chevrolet terepjáróikkal százhatvan kilométeres óránkénti sebességgel száguldozó zsoldosok és a helyi hatóságok között szinte semmilyen kapcsolat nincs, a félresikerült akciók után pedig elmaradnak a számonkérések, hiszen maguk az esetek is jórészt rejtve maradnak.
Igaz, a bagdadi kormány e hét szerdán megvonta a jogi mentességet a külföldi biztonsági cégektől – merthogy mindeddig még törvény sem vonatkozott rájuk.
Az Egyesült Államokban persze nincsenek ilyen jogi hiátusok, épp ezért kérdéses, hogy a cég fegyveresei – ha valóban van ilyen szándék – bevethetők-e San Diego környékén.