Mi a magyar?

(január 18.) Nem újdonság ugyan, hogy Budapesten sokan érdemtelenül nyomorral küzdenek, de mégis szabad lesz talán e néhány sort idecsatolnunk. Egy fiatal kir. táblai h. jegyző, ki a magyar irodalom mezején is ismeretessé lőn, jelenleg oly mostoha körülmények közt van, hogy kétségbeeséssel küzd, s leginkább valamely kereskedőház irodájában szeretne alkalmazást nyerni, hogy jövendőjét biztosan megalapíthassa. Iskoláit jól végzé, írása igen szép s tökéletesen korrekt, mi nálunk még most is ritkaság; a magyar, német s diák nyelveket jól beszéli, a francia és olasz nyelvben pedig meglehetősen jártas. Kik tehát e sorstól üldözött, jeles tehetségű s szorgalmú ifjún segítni kívánnak, hogy böcsületes munka után becsületesen élhessen, szíveskedjenek iránta a Hatvani utcai Horváth ház 3. emeletén Nagy Ignácnál tudakozódni. Az Ungár t. szerkesztője e sorok átvételére kéretik.

(január 25.) Örömmel jelentjük, miképp azon ifjú számára, kiről múlt vasárnap emlékezénk, már öt helyről kínálkozott segély és alkalmazás. Személynök ő. excell. még ugyanazon vasárnap reggel kegyeskedett iránta nálunk tudakozódni, hogy őt rögtön segélyben részesíthesse.

(március 5.) Pesten nemrég egy nagy ház épült, melynek istállójában a teljes című lovak márványjászolból fognak enni; átellenben egy szegény embernek pörkölthús-maradékot ajándékoztak, mit ő kalapjából evett meg a pompás épület előtt.

(április 26.) A fürdői időszak Budán megnyílt, s nagy megütközéssel tapasztaltuk, hogy a fürdőkben még soha nem csoportozott annyi megnevezhetlen némber, mint most. A szó teljes értelmében elállják a folyosókon a férfiak útját, s nemcsak szemmel, hanem szájjal is vakmerően szólítják meg, hogy jobb érzésű hölgyek alig fogják botrány nélkül fürdőinket meglátogatni. Azt hallottuk, hogy Bécsben férfiak s némbereknek együtt fürdeni tilos; nem tudjuk, lehetne vagy kellene-é ezt nálunk is divatba hozni; de annyit világosan érzünk, hogy legalább a nyílt botrányt kellene megszüntetni, ha talán magát a tényt nem lehet vagy nem tanácsos kikerülni. A pesti rendőrségnek sikerült a főbb utcákat nyílt botránytól megtisztítani, miért nem lehetne tehát ezt Buda néhány fürdejében is, különösen pedig a leglátogatottabban eszközleni? Ezen megrovásra igen sok fürdő-látogató által szólíttattunk föl, s kívánjuk, hogy ne legyünk kénytelenek megrovásunkat élesebben ismételni.

(május 5.) E napokban ily nyilvános fölírást olvastunk Pesten: „Iten lehet venni nadájokat, és kapni honi bijócákat.” Pedig hiába, a külföldiek erősebben színak. – Múlt héten egy ismerősünk szállást keresvén a Sváb-hegyen, történetesen ugyanazon lakásra bukkant, melyben hat év előtt lakott, s hol akkor egész nyárra hatvan forintot fizetett; most azon szállásnak ára – kétszáznegyven forint, ámbár azóta semmi javítás vagy szépítés nem történt rajta. Mi csak amellett maradunk, hogy legjobb hivatal a háziúrság, s csodáljuk, hogy többen nem adják rá magokat.

(október 4.) Buda csakugyan erősen magyarosodik, világosan bizonyítja azt többi közt ezen fölírás is, melyet a Virág utcában olvastunk: „Itten Schüttemenyek, regel 7 oratol egész oraik Estve fel lehet attni.” Fogadni mernénk, hogy az, ki e fölírást készíté, rövid idő múlva a drámaírók táborába fog állani, s csakhamar keserű neheztelésre fakadand, hogy még nem választatott meg a tudóstársaság tagjává! – A Servita téren téli ablakokat raktak be, s egyet szépen lecsöppentettek az utcára, mely oly közel zuhant le fejünk mellett, hogy a harangozás könnyen kiharangozássá válhatott volna. Máskor inkább csak a szobában kell az ablakokat összetörni, ha már éppenséggel gazdagítani akarjuk az üvegeseket.
(Nagy Ignác: Budapesti hírharang, 1846)