(május 5.) E napokban ily nyilvános fölírást olvastunk Pesten: „Iten lehet venni nadájokat, és kapni honi bijócákat.” Pedig hiába, a külföldiek erősebben színak. – Múlt héten egy ismerősünk szállást keresvén a Sváb-hegyen, történetesen ugyanazon lakásra bukkant, melyben hat év előtt lakott, s hol akkor egész nyárra hatvan forintot fizetett; most azon szállásnak ára – kétszáznegyven forint, ámbár azóta semmi javítás vagy szépítés nem történt rajta. Mi csak amellett maradunk, hogy legjobb hivatal a háziúrság, s csodáljuk, hogy többen nem adják rá magokat.
(október 4.) Buda csakugyan erősen magyarosodik, világosan bizonyítja azt többi közt ezen fölírás is, melyet a Virág utcában olvastunk: „Itten Schüttemenyek, regel 7 oratol egész oraik Estve fel lehet attni.” Fogadni mernénk, hogy az, ki e fölírást készíté, rövid idő múlva a drámaírók táborába fog állani, s csakhamar keserű neheztelésre fakadand, hogy még nem választatott meg a tudóstársaság tagjává! – A Servita téren téli ablakokat raktak be, s egyet szépen lecsöppentettek az utcára, mely oly közel zuhant le fejünk mellett, hogy a harangozás könnyen kiharangozássá válhatott volna. Máskor inkább csak a szobában kell az ablakokat összetörni, ha már éppenséggel gazdagítani akarjuk az üvegeseket.
(Nagy Ignác: Budapesti hírharang, 1846)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!