Mindent kiszivárogtatok (45.)

(’56 TIZEDIK ÉVFORDULÓJÁRA ÍRTAM:)

MINT SZOBRÁSZMŰVÉSZ, JELENLEG
NAGYAPÁM FEJÉN DOLGOZOM
– Mert nincs műtermem.

HA ELKÉSZÜL, AZT SZERETNÉM, HOGY
SENKI SE ISMERJEN MAJD RÁ
– Csak magára.

NAGYAPÁM MÁR MINT CSECSEMŐ
MAGÁRA VOLT UTALVA
– Nem volt, aki világra hozza.

KÖNNYŰNEK SZÜLETETT,
A TÖBBIT ÚGY KELLETT PÓTOLNIA
– Majdnem az egész ifjúsága ráment.

NAGYAPÁM AZ ORSZÁG LEGELMARADOTTABB
EMBERE LETT
– Csak nemrég tapasztalta, hogy milyen nehéz volt a kapitalizmusban.

HARMINC ÉVIG ZSELLÉRESKEDETT,
VÉGRE KIEGYENESÍTETTE KASZÁHOZ
GÖRBÜLT UJJAIT
– És mag helyett követ szórt.

LERAKTA A SZOCIALIZMUS ALAPJAIT!
– A válláról.

KETTÉTÖRTE A KARRIERJÉT
– És a nagyobbik felét nekünk adta.
Azt mondta: csak így lehet érvényesülni.

MINDENT BELÉNK GYÖMÖSZÖLT VOLNA
– A jólléttől ketten megfulladtak.

ÚGY VITTÉK EL A LEVESTŐL
– Pedig fehérasztalnál történt…

MOSTANTÓL NAGYAPÁMNAK MÁR CSAK EGYETLEN SZENVEDÉLYE MARADT:
– A börtönnek volt a rabja.
Sokáig csak annak élt. Mert a fegyőr szóval tartotta.
Nem tudott szabadulni tőle. Egy életen át kísérte.
Egy életen: átkísérte.

1956-BAN LÉTE HATÁROZTA MEG
TUDATLANSÁGÁT
– Kerülte a feltűnést, azt se bánva, ha észreveszik.

AZTÁN MÁR NEM TUDOTT LÉPÉST TARTANI
– Kettőt ment hátra, egyet: hátrább.
Így jutott haza a falujába.

NAGYAPÁM AZ IVÁSNAK KEZDTE ADNI A FEJÉT
– Néha visszakérte.
Még nem vesztette el egészen.
Már-már tisztán látott. Ilyenkor leette magát a sárgafölddel.

REGGEL MINDIG ARRA ÉBREDT
– Hogy már fenn van.

RÁJÖTT: ÁLMAI VALÓRA VÁLTAK
– Gyorsan elvittük orvoshoz.
De a technikától is elidegenedett: nem volt ínyére műfogsor.

VÉGÜL LEPERGETTÉK ÉLETE FILMJÉT
– Látta, nem sokat ért.

GONDOLTA: MÉRGET VEHET RÁ
– Érezte, hogy a feje tetejére állítják.

CSAK ÚGY DŐLT BELŐLE A KESERŰSÉG.

ÚGY MENT EL, HOGY MINKET ITTHAGYOTT
– A fejfája fából van.
Szerintem fejfafa.
De gyakorlatilag csak:
fafejfa.