(NINCS AZ UJJAM
A NAP ALATT…)
Mániákusan ismételni kell – nekem is –, hogy… (mint az alábbiakban majd – ha tetszik, ha nem –, de kitetszik…) már jóformán semmit sem szabadna leírni. Pontosabban, a mit nem, maximum a hogyant. Már csak ebben lehet még valami eredetifélét művelni. (Még az eredetieskedés is több, mint a „mit” az új lihegésével előadni.) Nem írom tovább, mert hiszen arra teszek egy majdnem utolsó kísérletet… (de csak ebben a témában), hogy (mindjárt kiderül). (Ha.)
EGYSZER, SOKÁRA,
HOSSZÚ-HOSSZÚ
IDŐ MÚLTÁVAL
– Eljön majd az a kor…
ÉTKEZÉS SZEMPONTJÁBÓL
– Majd a savanyútojásleves-tabletta utáni…
SŐT
– A heti-havi-évi egyszeri ABCD összevont vitaminok levegőből való beszippantása utáni…
ELJÖN MAJD AZ A KOR
– Amikor az ember kiapadhatatlan tudásszomjában eljut majd azokhoz a termékekhez is:
MELYEKBŐL A VITAMINOKAT
KIVONATOLTÁK.
APRÓLÉKOS KÍSÉRLETEZÉSEK
EZREIVEL
– Nyomon követjük majd a részízeket,
míg végül eljutunk az egészig:
A RÁNTOTT CSIRKÉIG.
ÍGY TESSZÜK HÚS-VÉR VALÓSÁGGÁ
– A tablettákban épphogy megsejtett lehetőségeket.
AZ EMBER ÁLTAL ÁTFORMÁLT
TERMÉSZETET
– Visszavezetjük a természeteshez.
LEHÁNTJUK RÓLA
A FELFEDEZÉSEK OKOZTA
KÖDÖSÍTÉSEKET.
DE AZ EMBER TOVÁBBRA SEM
MARADHAT
TÉTLEN TERMÉSZET.
– Egyszer képes lesz összefoglalni egy végfelfedezésben:
résztalálmányait.
A RÁDIÓT, A TÉVÉT, MEG AMI MÉG UTÁNA JÖN
– Egyszer összeáll majd a hangokra, képmásokra töredezett ember eggyé, megközelítve így a tökéletest:
önmagát.
PERSZE AHHOZ MEGINT ÉVEZREDEK
KELLENEK
– Hogy az újabb és újabb felfedezések által távolodó
ember:
emberközelségbe is kerüljön.
DE VÉGÜL NINCS MÁR MESSZE
AZ A KOR
– egy-két ezer év csupán –
ÉS VALAKI ELJUT ODÁIG, HOGY:
– Mindezt elmondja.
EZT, PONT EZT,
– Amit már előttem is:
ÉVEZREDEKKEL EZELŐTT
MÁR E L M O N D T A K!
