Szabó Magda halálára

Nemrégen, október 5-én még egy ország ünnepelte Szabó Magda Kossuth-, Femina-, kétszeres József Attila-díjas, Corvin-lánccal, Prima Primissima-díjjal kitüntetett írónő kilencvenedik születésnapját. Imádott szülővárosában, Debrecenben ekkor könyvesboltot neveztek el róla. Az írónőről elmondhatjuk, hogy mindent elért, amit alkotó valaha is megálmodhat önmagának. A szakma és a közönség nagyra becsülő és dédelgető szeretete kárpótolta a kezdeti szenvedésekért és nélkülözésekért. E tény egy pillanatig sem vigasztalja a bénító hír sokkjából magához térni nem tudó magyar olvasókat: tegnap délután négy órakor, olvasás közben végső földi álmába szenderedett Szabó Magda. Halála íróhoz méltó módon, szépen, méltóságteljesen, az irodalom tanulmányozása közben történt. És közben peregnek emlékeink.
Valamikor, 1947-ben az újkatolikus irodalom kiemelkedő képviselői között feltűnt egy mindenki által nagyra becsült, sokra tartott, református hitű költőnő. A gyönyörű, fekete szemű lány két csodálatos verseskötete, a Bárány és az 1949-es Vissza az emberig kivívta a polgári irodalom jelentős kitüntetését, a Baumgarten-díjat, ám a teljes negatív fényében és erejében kibontakozó, sötét diktatúra szolgái szinte az átvétel pillanatában visszavonták a díjat. Hitéért, polgári szemléletéért 1958-ig volt osztályrésze a hallgatás, amelynek zsilipjei páratlan népszerűséget kivívó regények megjelenésével szakadtak át. A Freskó egy modernizmust és hagyományhűséget megfelelő arányban ötvöző festő látomásainak erejével tárja elénk egy részben polgári, részben nemesi családból származó ember különleges emlékeit. Kevesebbet beszéltek arról, hogy az 1959-ben napvilágot látott, zaklatott, jelen- és múltrepeszeket szuggesztív erővel egyberostáló kiváló regény, Az őz a magyar modern, új formákkal kísérletező próza egyik etalonja, amelyben őszintén tárja a világ elé azt a törést is, amely a huszadik század második felében élő embert az állandó, soha nem várt változás miatt érte szinte nap nap után. A magyar próza különleges ízeit, színeit, értéktárát gazdagítja a Régimódi történet, az írónő családi sagája, a jelenbe torkolló múlt felejthetetlen képsorával, tragikumával üzeni minden kor emberének, hogy az életnél, az ezerszer megunt, utált és mégis imádott emberi életnél semmi nem csodálatosabb. A családi legendáriumot beteljesíti a Für Elise, a szinte jelen időben megjelent regény. A Beethovent idéző cím létjogosultságát csodálatosan igazolja Szabó Magda nyelvezetének utánozhatatlan muzsikája és a legtökéletesebb szimfóniákkal versengő kompozíciós ereje is. Szabó Magda művei filmre kívánkoztak, nem véletlen, hogy számos nagy sikerű mozgóképes alkotás született az írónő regényei, drámái nyomán. Gondoljunk csak az Abigél című, a második világháború forgatagában játszódó, romantikusan izgalmas regény nyomán készült kalandfilmre vagy a Régimódi történetre, amely nem mindennapi filmalkotás elkészítésére ösztönözte Bereményi Géza Kossuth-díjas író-rendezőt. A remekmű nyomán készült drámát sikerdarabként, nagy előszeretettel tűzték és tűzik ma is műsorra a magyarországi teátrumok az ország minden szegletében.
Szabó Magda minden körülményben híven őrizte kálvinista hitét, akár magánemberként, templomjáróként, a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnokaként és a Magyarországi Református Egyház zsinati világi alelnökeként. Hűséges maradt szülővárosához, Debrecenhez, a Dóczy Református Leánynevelő Intézethez, ahol legendás tanárnak számított. Kilencvenedik születésnapján szeretett városában vette át Sólyom László köztársasági elnöktől a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét. Gyönyörű, teljes élete, páratlan sikerei, az általa teremtett magas rendű értékek enyhíthetik az elválás fájdalmát szerettei számára is.