A dél megszállottjaiként másfél évtizede járjuk a Földközi-tenger nyugati és keleti-délkeleti partvidékét vonattal, gépkocsival, autóstoppal, amivel és amikor csak lehet; de van egy kis tengerparti falu a világ egyik legszebb peremén, amely magához láncolja azt, aki odatéved. Pedig a törökországi Cirali kőhajításnyira fekszik Kemertől, kilencven kilométerre nyugatra Antalyától, ahol manapság nyüzsögnek az elviselhetetlen modorú, jelenlétükkel mindent beszennyező újgazdag orosz és más keleti tömegturisták, nyomukban pedig ott loholnak arcátlan török vámszedőik. Ám Cirali egyelőre igyekszik visszaverni ostromukat: a néhány évtizede még nomád jörükök téli szálláshelyéül szolgáló pineaerdő ma végeláthatatlan narancs-, citrom-, banán-, gránátalmaligetek, szőlőlugasok, legyezőpálmák, vadfügék és -leanderek édenkertje, s e mediterrán dzsungelben szinte láthatatlanul húzódnak meg a jobbnál jobb színvonalú, kedvező árú családi panziók.
Cirali a mi titkos mediterrán búvóhelyünk, ahol tavasztól késő őszig meleg a tenger, ahol nyoma sincs a nyár végi allergiarohamnak, ahol a sziklás hegyvidéken vadorchidea virágzik a római őrtoronyok maradványai között, és amely nagyszerű hídfőállás az ókori Lycia felderítéséhez. Mivel a nyár az egész török Riviérán elviselhetetlen a fülledt forróság és a zsúfoltság miatt, a legmegfelelőbb időszak a május–június, de még inkább a szeptember–október, amikor a vízhőmérséklet még nem süllyed 24-25 fok alá, és napközben is ki lehet mozdulni a légkondicionáló alól – illetve alkupozíciónk is összehasonlíthatatlanul kedvezőbb.
Közhely, hogy a legszebb görög romvárosok legkevésbé Görögországban járhatók be: Törökország a világ egyik leggazdagabb – ha nem a leggazdagabb – lelőhelye a lélegzetelállító szépségű és szinte szűzies omladozásukban megmaradt ókori romoknak. Ciralitől tíz perc sétára fekszik az ókori Olympos kikötő- és kalózvárosa: hajnalban érdemes sétát tennünk az ókori utcákon, amikor még a madárvilág az úr a leanderbokrok és a fenyőfák között, ahol a „pogány” görög-római és a keresztény bizánci kultúra maradványai, fürdők, szarkofágok, színházak, templomok, lakóházak rejtőznek festői összevisszaságban. Egyórás séta a mitológiabeli Chimera fészke, a sziklákon lobogó lángok misztikus kegyhelye; másfél órás autóút vezet északnyugatra, a jörük területekre, ahol nem csupán a saját népi kultúránkra emlékeztető jelenségekkel és rendkívül vendégszerető falusiakkal találkozhatunk, de felkereshetjük Limyra vagy Arykanda alig ismert, hatalmas és jó állapotban megmaradt hegyi poliszait is, hogy elámulhassunk az ókori Lycia városi műveltségén. Nem beszélve Antalya óvárosáról, Kaleiciről, avagy a nagyvárostól háromnegyed órára fekvő, busszal is könnyedén megközelíthető településről, Gebizről, az egykori Macarköyről, amelynek lakói a mai napig ápolják magyar (macar) származásuk hagyományait.
Olyan, mint egy álom – jellemzi a közép-anatóliai Kappadókiát egy barátságos török csendőr, s ha az, legbizarabb, legszürreálisabb látomásaink öltenek testet a narancsos, rózsaszínű, piros és kénsárga sziklák birodalmában. Hegymászás és kulturális turizmus, gyönyörű völgyek és föld alatti városok, a korai, rejtőzködő keleti kereszténység freskókkal díszített barlangtemplomai és pompás vörösborok – ez az emberi műveltség egyik ősi fészke, a földöntúli bibliai táj, Kappadókia. Göreme és Ürgüp, a két legfelkapottabb turistaközpont mellett megint csak járatlanabb vidékeket javasolnánk: a hátizsákosok kedvencétől, Göremétől félórás gyönyörű sétára fekszik Cavusin, ez a hamisítatlan közép-anatóliai falu, amely többek között felhagyott barlangvárosával és a völgyek fölött futó panorámaösvényével, illetve éjszakai nyugalmával büszkélkedhet. Innen egyszerűen megközelíthető az összes völgy, a valóságos felfedezőutakat, olykor veszélyesebb sziklamászást is kívánó, kőkúpok belsejébe faragott templomok, Göreme vagy Zelve szabadtéri múzeuma, ahol a legnagyobb számban és a legjobb állapotban maradtak fenn a bizánci egyházművészet freskóremekei és a trogloditalét. Különös hangulatú település a közeli Güzeljurt és Musztafapasa is, mindkettő egykori anatóliai görög városka, amelynek lakosságát 1924-ben cserélték ki görögországi törökökre. Ám az oszmán kori, környezetétől elütő, cifrább építészetű települések megőrizték atmoszférájukat, sőt Musztafapasában ma szinte minden régi házat, gazdagon díszített kaput rohammunkában újítanak fel. Ottjártunkkor a kacskaringós utcákon nagy élet folyt: lekvárt főztek be az asszonyok hatalmas üstökben, mázsányi tökhalom közepén ücsörögve pucolták a tökmagot, s invitálták be udvarukra azokat az utazókat, akik a szélesre taposott turistaösvényekről olykor-olykor lemerészkednek.
Jó tudni. Iszlám országban tanácsos elkerülni a ramadán időszakát, amikor a hajnaltól estig koplaló helybéliek érthető módon ingerlékenyek. Ha mégis ilyenkor vállalkozunk törökországi utazásra, a turisták által kevésbé járt vidékeken illik kerülni a nyílt színi evést-ivást. Antalyába repülhetünk charterjárattal, szezonon kívül isztambuli átszállással, meglehetősen drágán, ezért érdemes megfontolni a Bécs– Antalya közvetlen járatot is. A belföldi buszközlekedésről ódákat lehetne zengeni: gyors, pontos, mindig rendelkezésre áll; autót bérelni azonban kockázatos. Ciraliban éjszakánként 35–44 eurótól megszállhat két személy kitűnő reggelivel, például a bámulatos kertű, kényelmes Cirali Hotelban (www. ciralihotel.com), az antalyai transzfer ára 60-70 euró. Két személyre a bőséges ebéd kiállhat már 15-20 euróból is. Kappadókiában ajánlott szállás a cavusini Village Cave Hotel (www.thevillagecave.com), gyönyörű homlokzatú, a hegyoldalba faragott szálláshely, kemény alkuval 40–80 euró/két személy éjszakánként reggelivel.
origo.hu
Napi balfék: Magyar Péter leleplezi a fogkefét
